Veszprém megye várai » Szigliget vára, Szigliget

Szigliget vára

Szigliget

Szigliget a Tapolcai – medence déli részén, a Balaton partján helyezkedik el. A környező síkságból kiemelkedő hegycsoport leginkább különálló tagja a Várhegy, tetején a középkori vár romjaival. A középkor folyamán a szigligeti hegyeket a Balaton Tapolcáig felnyúló öblei ölelték körül.

A tatárjárás után, felismerve a környék jól védhető voltát IV. Bélának egy 1260-ban írt oklevélből arról értesülünk, hogy a király a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi bencéseknek adja, hogy ott várat építsenek. Favus apát építette fel a várat 1260-62 között. A királynak annyira megtetszett a “jó és hasznos vár” – ahogyan egyik oklevelében említi – hogy már közvetlenül megépítése után visszavette azt a bencésektől, s más birtokokat adott neki cserébe. A szigligeti vár 1344-ig királyi vár volt. 1348-ban azonban már Mórocz Simon birtokában találjuk. 1424-ben is az ő leszármazottai bírták, akik kölcsönösen örökösödési szerződést kötöttek a Laczk családdal. Bár a család nem halt ki, 1445-ben az országbíró a várat mégis Újlaky Miklósnak adja át. A vár ezek után egészen 1524-ig az Újlaky család birtokában marad. Újlaky Lőrinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a várat a királytól a tóti Lengyel család szerzi meg 1525-ban.

A tóti Lengyel család XVIII. századig tartó folyamatos birtoklását két kisebb epizód szakította csak meg. A mohácsi csatavesztés után a Zápolya Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait I. Ferdinánd elkobozta, és az akkor még hozzá hű Török Bálintnak adományozta. A várat Török Bálint familiárisának Martonfalvay Imre deáknak mégis kisebb ostrommal kellett elfoglalnia, aki naplójában leírta ezeket az eseményeket az 1531-1540 évekről szóló részben. Szigliget ettől az időtől a végvári harcok színhelyévé vált. A magyarországi török uralom megszűnte után azonban I. Lipót király 1702-es rendelete a lerombolandó várak közé sorolta Szigligetet is. Ezzel megszűnt a vár katonai jellege. A XVIII. század 80-as éveiben a vár kőanyagából építette fel a Lengyel család falubeli kúriáját. Ezzel kezdetét vette a vár lassú pusztulása.

A vár kutatástörténete

1913-ban végezte a Műemlékek Országos Bizottmánya. Újabb helyreállítási munkákra csak 1953-ban került sor. dr. Gerő László irányításával ekkor tárták fel a ciszternát, s helyreállították többek között a felsővár ÉNy-i sarkához kapcsolódó kerek tornyot. Az 1965-66. évi helyreállítási munkák az addigiaktól jóval nagyobb méretűek voltak. Kozák Károly tárta fel a Ny-i várfal melletti épületeket. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség ekkor állította helyre a felsővár Ny-i falát. A feltárás és a helyreállítás a felsővárnak csak a Ny-i részére terjedt ki, az alsóvárban ekkor nem folytak munkák. Mivel a vár folyamatos karbantartása ekkor sem volt megoldott, állaga lassan romlani kezdett, s az erdő ismét kezdte visszahódítani a hegytetőt. 1991-ben Paál József építészmérnök szervezésének köszönhetően létrejött a Szigliget Váralapítvány, amely a vár megmentését tűzte ki célul. A feltárások vezetője az ÁMRK kutatási osztályának régésze PhD Gere László, a helyreállítási terveket az építészeti osztályról Albert Tamás építészmérnök készíti el.

A vár építési periódusai

A Várhegy legmagosabb pontján egy keskeny sziklaplatón épült fel a vár legkorábbi épületegyüttese: a két végén toronnyal erősített palota. Feltehetően ez a rész épült fel 1260 és 1262 között. A király tovább folytatta a talán csak félbehagyott építkezéseket. Ezeknek az építkezéseknek köszönhetően fal övezte a “palota” alatti egész sziklaplatót. Az 5-6 méter magas várfalat a nyugati oldalon egy belső torony, a bejáratnál egy kaputorony erősítette. Az északkeleti sarkon egy nagyméretű, a falsíkból előreugró torony biztosította kapu oldalirányú védelmét. Ez a cca. 75×20 m alapterületű vár szokatlan nagynak számít a XIII. században, a környékbeli várak XV-XVI. századi teljes kiépülésük után sem lesznek ettől sokkal nagyobbak. Feltevésünk szerint ennek az a magyarázata, hogy Szigliget királyi várnak épült.

A farkasverem előtt azonban így maradt egy kisebb sík terület mégis csak kiindulópontja lehetett egy a kapu ellen indított támadásnak. Ezt a helyzetet volt hivatva megszüntetni az L alakú fal, amely az ÉK-i tornyot és a Ny-i várfalat köti össze. Ennek a várfalnak a megépítése a XIV. század első évtizedeire határozható meg. A várhegy 20 m-el alacsonyabb platóján épült fel a közel 75 m hosszú és 35 – 50 m széles alsóvár. Ennek építési koráról nem szólnak az írott források. Legkorábban Maronfalvay Imre említi naplójában, leírván itteni építkezéseit, melyek közül napjainkig fennmaradt a rondella. Az alsóvár építési idejét a régészeti feltárások eredményei alapján a XIV. század második harmadára határozhatjuk meg.

A kutatások eddigi eredményei

Az alsóvárnak feltártuk az északi és keleti felét, ez teljes területének megközelítően 70%-a. Ezen a területen megtalálták azokat az épületeket, amelyeket csak Giulio Turco hadmérnök 1569-ből fennmaradt felmérési rajzáról ismertünk eddig. Ez a vár legkorábbi és legpontosabb ábrázolása, ezen az alaprajzon a várat már mai formájában látjuk. Az alsóvár legmagasabb részén — a felsővár bejárata előtti rézsün — feltárt faburkolatos, háromosztatú ház arra figyelmeztet azonban, hogy számolni kell olyan épületekkel is, amiről semmilyen forrás nem szólt eddig. A felsővárban álló épületek közül feltártak a két végén toronnyal erősített „alotát”, az ÉK-i nagy tornyot, és XIV. század elejére keltezett L alakú bővítményt a vár korai bejárata előtti farkasveremmel. Az 1999-es ásatási idényben tárták fel a Kozák Károly által “kápolnának” nevezett épületet, melynek során bebizonyosodott, hogy sem a keltezés, sem a funkció korábbi meghatározása nem volt helyes.

A 2000. évi ásatási évadban tovább folytatták a „kápolna” feltárását, ennek során a déli fal alapozása alatt talált gótikus mérműves kályhacsempe töredékét találták. A „kápolna” előtti időszakból — a vár első járószintjén — feltárt kemence tapasztásában talált kerámiatöredékek a vár építési korának meghatározásában nyújtanak majd segítséget. Elkezdték annak a pincének is a feltárását amelyről már Kozák Károly is tudott, de idő és pénz hiányában nem tudta feltárni. A pincéről bebizonyosodott, hogy annak volt felmenő része is. Ennek az alápincézett, közel négyzetes alaprajzú háznak az építési korát a XIV. század második felére XV. század elejére határozták meg. Az eddig feltárt terület a felsővár területének megközelítően 35 % teszi ki.


Forrás:
Gere László: A szigligeti vár (Castrum 2001.)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!