Veszprém megye várai » Sümeg vára, Sümeg

Sümeg vára

Sümeg

A Sümegi vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár a Balaton-felvidék nyugati részén, a környező tájegységből kiemelkedő magányos hegycsúcs tetején található.

Hazánk egyik legismertebb erőssége, a sümegi vár területén 1954-ben a romok rendbetételével, illetve a vár felmérésével kezdődtek meg az első műemlékvédelmi munkák. A módszeres régészeti kutatást és helyreállítást az OMF munkatársaiként, 1957-től nyolc éven át Kozák Károly régész és Koppány Tibor Széchenyi-díjas építészmérnök végezték. A munka 1964-ben megszakadt, 1965-ben már csak romvédelmi munkák folytak, így a vár területének egyes részein a teljes feltárás nem történhetett meg és a rom helyreállítása is befejezetlen maradt. 1995 és 1999 között sor került a feltárás során előkerült kőanyag felmérésére a Lapidarium Hungaricum sorozat számára. A vár kutatásának újabb szakaszát jelentette a 2009-es régészeti ásatást és falkutatás, melyet Sümeg Város Önkormányzatának megbízásából, a vár újabb helyreállításához kapcsolódóan végeztek a szakemberek.

Bár Sümeg nevének említésével 1280-ban találkozunk először, biztosan a várra vonatkoztatható írott adat csak 1318-ból maradt fenn, amikor várnagyát, Beder comes fia Pétert említik. A vár valószínűleg a 13. század végén – 14. század elején épült a veszprémi püspökség birtokaként és egészen a legújabb korig az is maradt a mezővárossal és a hozzá tartozó, több falura kiterjedő birtokkal együtt. Az ásatás során feltárt gótikus faragványok alapján a 14–15. században többször is folyt építkezés a várban. A korai palota kapuja felett elhelyezett, Vetési Albert püspök (1458–1486) építkezéseit megörökítő címeres kő alapján feltételezhetően ekkor a vár még csak a tornyot, palotát és kápolnát magába foglaló belső magból állt, kapuja előtt az általunk is vizsgált szárazárokkal.

A vár területe a 15–16. század fordulóján az északi udvar kiépülésével jelentősen megnövekedett. A következő, konkrét személyhez köthető építkezéseket a kőfaragványok kora reneszánsz, részletformáik alapján Jagelló-korinak tartható csoportja jellemzi. Ezek a püspöki hivatalt 1524 és 1528 között betöltő Szalaházy Tamás által folytatott építkezésekhez készülhettek. Ezt a feltételezést többek között megerősítik várnagya, Devecseri Choron András saját, devecseri birtokán folytatott építkezéséből származó faragványok, melyek szoros formai és kőzettípusbeli rokonságot mutatnak a sümegi faragványokkal. A következő, 16. század közepén zajlott reneszánsz építkezésekről már konkrét adatok maradtak fenn. Kövessy András püspöksége (1553–1568), illetve Ormányi Józsa várnagysága idején Giovanni Maria de Speciacasa építőmester dolgozott a várban, a püspök nevét az ún. Kövessy-bástyán eredeti helyén megtalálható, 1554-es évszámmal jelzett kőlap őrizte meg. Miután 1552-ben a török megszállta Veszprém helyett Sümeg lett a püspöki székhely és egyben a győri főkapitányság szervezetéhez tartozó királyi végvár, megkezdődött az erődítési munkák további szervezése, építkezésekre azonban csak 1554-től került sor.

1562-ben villám csapott a vár középkori eredetű, déli tornyába, ahol a lőport tárolták. Az ekkor megsemmisült épületrészek kőanyagát az újjáépítéskor a belsővár falának köpenyezésébe építették bele. Ekkor a kápolnát és szinte teljes egészében a tornyot is újjáépítették. Giulio Turco alaprajzi felmérése és látképe (1572) alapján tudjuk, hogy akkor már állt a belsővár kaputornyától északra a Magas-toronyig tartó emeletes palotaszárny és megépült a külsővár is. Ezután a 17. század közepéig nem maradt fenn adat a várban folyt építkezésekről. A barokk építkezések, úgymint a palotához épült bábos korláttal díszített lépcső és a Sennyei-bástya, vagy a külső várhoz épült kis bástya, Széchényi György (1648–1658), Sennyei István (1659–1683) és Széchenyi Pál (1687–1710) nevéhez fűződnek.

1705 és 1709 között a vár kuruc kézen volt, fegyver- és lőszertárnak használták, lőpormalom működött benne. Ezután 1720-ig császári csapatok állomásoztak benne, akik a vár elhagyásakor épületeit használhatatlanná tették. 1745-ben az akkori püspök, Padányi Bíró Márton engedélyt kért Mária Teréziától a vár újjáépítésére, de mivel azt nem kapta meg, a vár lábánál elhelyezkedő, Széchényi György által megkezdett püspöki rezidencia bővítésébe kezdett. Tanúskodnak erről a kastély falába beépített kőfaragványok és a Kozák Károly által a belső kaputorony előtti udvarszakaszon feltárt 1-1,5 méter vastag kőtörmelék, mely az épületek bontásakor keletkezhetett.

A 2009. évi ásatás során feltárták az Öregtornyot övező belsővár északi határoló fala előtti területen elhelyezkedő, addig ismeretlen, sziklába vésett szárazárkot, melyet a 15–16. század fordulója körül töltöttek be. Az ásatás legnagyobb kiterjedésű egysége a belsővárban elhelyezkedő kápolna északi fala és a Kövessy-bástya között húzódó keleti falszoros vizsgálata volt. A Kozák Károly által részben kutatott falszorost az udvar felől a Várnagyi házból, gazdasági épületekből, istállóból és a katonaság szálláshelyéből álló épületsor határolja. A falszorost a várfalhoz utólag épült ún. Csabi-torony osztja két nagyobb szakaszra. Ettől délre, a Giulio Turco 1569-ben készült rajza alapján feltételezettől eltérően kiderült, hogy a Várnagyi ház és a mellette elhelyezkedő konyha földszinti része csak a falszoros kialakításával egyidőben épült meg. Ekkor vastagíthatták meg a várfalat is, vaskos köpenyezést kialakítva, amely a gyilokjárót hordozta. A 16. századi járószint a Várnagyi ház földszinti födémjének vonalában helyezkedett el.

A falszoros északi szakaszát a kaszárnyaépület építésével egyidőben alakították ki, 16. századi járószintje ennek is az épület földszinti födéméhez igazodott. E szinten a várfalban és az udvari épület keleti falában is gerendafészkek helyezkednek el, a feltöltési rétegekben pedig egy vastag réteg faomladék fekszik. A falszoros 17. század során felgyülemlett feltöltésében megfigyelhető egy habarcsos járószint és egy hozzá tartozó cölöplyuk-sor. A Csabi-torony és a Kövessy-bástya között húzódó egykori cölöpszerkezet földfeltöltést megtámasztó fonott falat hordozhatott. A keleti falszoros teljes területén feltárt földfeltöltésben nagy mennyiségű és változatos 16–17. századi leletanyagot tártak fel.

A jelen tömegében műemléki helyreállítás eredményeként kialakult kápolnatömb az első építési periódusban a belső várudvarra vezető kaputoronyból és a hozzá kapcsolódó épületszárnyból állt, melynek emeletén helyezkedett el a kápolna. A második periódusban a köztes födém elbontásával egységes kápolnateret alakítottak ki.

Forrás:
Koppány András – Markó Ágnes Sarolta: Sümeg, vár (Castrum 2011.)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!