Veszprém megye várai » Somló vára, Doba

SOMLÓ VÁRA

Doba

A szépirodalomban is igen kedvelt témaként jelentkező Somló-hegy romjaiban is impozáns látványt nyújtó, konyhakürtője révén sajátos sziluettel bíró erőssége a hegy északi, Doba és Somlószőlős községek felé néző oldalán, a legmagasabb pontjához csatlakozó alacsonyabb kiugráson helyezkedik el.

A vár története a 14. század első harmadáig nyúlik vissza. Feltehetően Ugodi Csenik mester építtethette királyi megbízásból 1320–1350 között. A vár első említése 1352- ből származik (az irodalomban szereplő 1092-es adat hamis oklevélen alapszik), ekkor I. Lajos király Himfi Benedeket nevezte ki várnaggyá és honorbirtokossá. 1386–1389 között Mezőlaki Zámbó Miklós tárnokmester vette zálogba, majd Zsigmond király, visszaváltását követően, elcserélte a Garaiakkal, akik – rövidebb megszakításokkal – 1479-ig a vár birtokában maradtak. 1460–1464 között a Garaiak ideiglenesen Sziget várára cserélték Somlót, amely így Tapsonyi Antimus János rablólovag kezére került. A Szécsiek által a Garaiak ellen indított leánynegyed-per lezárásaként Garai Jób eladta Somlót I. Mátyás királynak, aki Kinizsi Pálnak adományozta tovább.

A somlói uradalom 1492–1494 között Szapolyai István zálogbirtoka lett, aki Kinizsi halálát követően II. Ulászló király adománya folytán a vár teljes jogú birtokosává vált. A váruradalom Szapolyaitól már a következő évben Bakócz Tamás egri püspökhöz került, kinek révén a rokon Erdődyek lettek a birtokosok. 1547-től a Devecseri Choronok zálogbirtokosai, akik 1558-ban meg is vásárolták Somlót. A Devecseri Choronok fiági kihalását követően (1584) a vár a leányági leszármazottak közötti hosszas pereskedések tárgyát képezte; történetében a 18. század hozott némi változást. A század elején (1707), a Rákóczi-szabadságharc idején Somló a kurucok egyik dunántúli központjává vált. 1721-ben Illésházy Miklós kancellár vásárolta meg a somlói uradalmat, amelyet veje, Erdődy László kezére juttatott. A már a 16. században erőteljes romlásnak indult vár hasznosítására 1731-ben történt kísérlet: Kéry Ádám gróf a várba szerette volna telepíteni a végül Majkon elhelyezett kamalduli szerzeteseket, a III. Károly által is támogatott tervezet azonban anyagi okok miatt meghiúsult.

A vár történetére nézve a középkori oklevelek mellett 17. századi inventáriumok állnak rendelkezésünkre. A somlai vár több építési periódus következtében nyerte el jelenlegi formáját, s bár ma az egyes korszakok összhatása érvényesül, legmarkánsabban a 14. század végén – 15. század elején és a 15. század második felében végbement nagyszabású építkezések képviseltetik magukat. Az északkelet–délnyugati tájolású vár két nagyobb egységre osztható: az L-alaprajzú, többosztatú, „laktanyaszárnynak” nevezett kiszolgáló épületeket, valamint a várudvaron kialakított, a magasabban fekvő, reprezentatívabb felsővár és az említett L-alaprajzú épületegység emeletének megközelítését biztosító feljáró üreges pillérét magába foglaló, várfallal övezett alsóvárra; továbbá az emeletes palotaszárny(ak)ból és a magyarországi emlékanyagban egyedülállónak számító nyolcszögletes kürtőt hordozó konyhából álló felsővárra, amelyet szintén várfal vesz körül. A felsővár udvarán alakították ki a vízgyűjtő ciszternát. A vár két nevezett egységét északról külső várfalöv, valamint falszoros határolja; ahova hajdan az alsóvár kapuján keresztül lehetett bejutni. A vár megközelíthetőségét egykor három, hidakkal összekapcsolt sziklaárok nehezítette.

A vár legkorábbi magja a felsővár délnyugati részén található L-formát mutató falszakasz, amely feltehetően egy vastag falú, a 13. század végén, 14. század elején épült toronyból maradt vissza. A következő periódusban (14. század vége – 15. század eleje) létesítették e toronytól keletre a későbbi felsővár udvarát övező várfalat, valamint annak kapuépítményét a felvonóhidas kapuval. Mindezzel lehet egyidős az alsóvár legkorábbi kapuépítménye, amelyet később az ún. „laktanyaépület” nyugati szárnyába foglaltak bele. A két kapuépítményt az alsóvár udvarán – a ma is látható üreges pillér közelében – kiképzett faszerkezetű hídpillér segítségével kapcsolták össze. Az alsóvári kapuépítményből indították északi és déli irányba az alsóvár udvarát övező várfalat. Nagy vonalakban már e második építési korszakban kijelölték mind az alsó-, mind a felsővár végleges alapterületét. A második építési periódus következő fázisában emelték az alsóvári kapuépítmény északi falához a külső homlokzatáról „kvádervakolatosnak” nevezett helyiséget, amelyet az udvar felé három kisebb ablak, északon egy ajtó és egy ablak tagolt.

A 15. század második felére tehető harmadik periódusban építették a felsővár keleti palotaszárnyát, melynel földszintjén két csúcsíves árkádívvel az udvar felé nyitott előtér található, mellette helyezkedett el az emeletre való feljutást biztosító csigalépcsőt magába foglaló lépcsőház. A felsővár déli palotaszárnya – a konyhával – már a korábbi várfalon kívül, a sziklaperemen épült fel, mivel a vár erről az oldalról támadhatatlan volt. Ez a déli épületszárny alá volt pincézve, északi helyisége pedig zárterkéllyel „tekintett” a várudvarra. A konyha további érdekessége, jellegzetes kürtőjén kívül, a mosogatóvíz kiöntésére alkalmas, a déli falban elhelyezett vályú. Az alsóvár gyilokjárós, a korábbi vonalában létesített kerítőfala szintén e periódusban épült ki, ahogy a legkülső lőrésekkel áttört várfal is, felvonóhidas külső kapujával. A korábbi kapuépítmény megszüntetésével egy időben emelték az alsóvár udvarán ma is látható üreges pillért, amely funkciója elődjéhez képest csupán annyiban változott, hogy megközelítése a várudvaron keresztül volt lehetséges.

A vártól északkeletre fekvő, négyszögletes alaprajzú, valószínűleg egy hídon keresztül megközelíthető torony szintén e periódusban létesült. A 16. század első felére tehető következő építési korszakban a felsővárban csupán kisebb mérvű átalakításokra került sor, míg az alsóvárban ekkor építették ki a várudvar nyugati és déli oldalát elfoglaló „laktanyaszárnyat”. A mind az udvar, mind a külső falszoros felé ablakokkal áttört falú nyugati szárnyban a korábbi kapuépítmény alatt és a tőle délre kialakított helyiségek kiterjedésében nem voltak földszinti terek, ezeket ugyanis feltöltötték. Emeletét a már említett üreges pillérről lehetett megközelíteni. A várban a 17. század folyamán már csak kisebb mértékben építkeztek. Az alsóvárban 2002-ben László Csaba és Fülöp András irányításával, valamint 2004–2006 között három ásatási idényben Fülöp András vezetésével került sor régészeti kutatásra.

 

Forrás:
Kupovics Renáta: Somló vára (Castrum 2010/1.)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!