Szabolcs-Szatmár-Bereg megye várai » Báthori várkastély, Nyírbátor

Báthori várkastély

Nyírbátor

Az okleveles adatokból ítélve feltehetőleg több kisebb kúriából a 15. század végén, a 16. század elején a kenyérmezei győző Báthori István erdélyi vajda és unokaöccse Báthori András fia András által kiépített várkastély Báthori András fia András fia: Báthori Bonaventura/András idejére, a 16. század közepére, nyerte el végleges formáját (ekkor arx-nak nevezik). A mintegy 60×80 méteres területen belül több önálló palotaszárny és egyéb épület helyezkedett el a középső udvar körül, az egész együttest palánk és árok övezte.

Az északi oldal közepén állt az együttes valószínűleg legreprezentatívabb kialakítású épülete, az északi palota, amelynek maradványait használták fel 1730 után a magtár építésekor. Ez az épület a várkastély egyetlen, felmenő falaiban is középkori maradványokat őrző részlete, mely pusztulás előtti állapotában legalább három szintre tagolódott. Hatalmas, kétosztatú dongaboltozatos, terazzopadlóval borított borospincéjét az udvarról nyíló, az épületre merőlegesen vezetett lejáraton át lehetett megközelíteni. A földszint osztófalait a magtárrá történt átalakítás során elbontották, de a megmaradt lenyomatok és boltvállak alapján a terek rekonstruálhatók.

A földszint három boltozott helyiségből állt. A bejárat az udvarról, a középső, nagyobb helyiség délkeleti sarkában nyílt, a helyiség egyetlen ablaka az északi oldal közepén volt. Az északnyugati sarokban tüzelőberendezést alakítottak ki. A két szélső helyiség a középsőből volt megközelíthető, megvilágításukra a keresztirányú dongaboltozatoknak megfelelően egy-egy élszedett, rácsos ablak szolgált az északi és a déli falakon. Az emeletre a középtér és a nyugati helyiség közötti kettős válaszfal által közrefogott, egykarú lépcső vezetett fel, amelynek ajtaja a középső tér délnyugati sarkából nyílt. Az épület déli, udvar felőli hosszoldalához ötpilléres árkádsoron nyugvó reneszánsz loggia csatlakozott, melyre a délkeleti végében lévő lépcsőn is fel lehetett jutni. Magára az emeletre vonatkozó közvetlen adat nem került elő, de az analógiák alapján valószínűsíthető, hogy itt egy ún. ebédlőpalota vagy fogadóterem is volt, amelynek további kiszolgáló helyiségei az alsóbb szinteken nyertek elhelyezést, a földszinten középen egy konyha, két oldalán egy-egy raktárhelyiséggel, alattuk pedig borospince.

A palota nyílásrendszeréből egy tükrös profilképzésű, kagylós profil-indítású, reneszánsz ajtó és reneszánsz, keresztosztós ablakok töredékei kerültek elő. Az épülettől északra fa-föld szerkezetű palánk maradványai, az épület északkeleti sarka alatt a várkastélyt megelőző, két periódusú, 15. századi gazdag kialakítású –kályhás- fa udvarház maradványai kerültek elő. Az 1364. évi okleveles adat szerint az egyik Báthori, a néhai Miklós özvegye és leányai szabadon elszállíthatták az elhunyt házait; e házak kizárólag nem tartós anyagból épülhettek, így feltételezhető, hogy a magtár keleti oldalán részlegesen feltárt objektum a Báthori-család (egyik) a várkastélyt megelőző, 15. század eleji (?) udvarházával azonos.

A déli oldal keleti kétharmadát kelet-nyugat irányban nyújtott, hosszú egytraktusos épület, a déli palota foglalta el. Északi oldalát az udvar felé néző reneszánsz loggia kísérte, melyet középtájon észak felé kiülő épületrész (torony?) tagolt, magába foglalva a feljáró lépcsőt is. Az épület keleti záródása még nem ismert, a nyugati végfalhoz csatlakozó szűk közű pillérek talán árnyékszékaknák lehettek, a közök alapján az alápincézett déli palota földszintje felett még legalább két vagy három emelet húzódhatott. A várkastély nyugati oldalán is emelkedett egy palotaszárny, melynek helyén, annak alapfalaitól függetlenül épült a 18-19. század folyamán az az épület, mely az időközben megszűnt szülőotthonnak adott helyet.

A volt szülőotthon északi oldalán feltárt középkori emésztőgödrök leletanyaga sejteti az itt állott nyugati palota gazdag kialakítását, e palota földszintjén keresztül nyílhatott a várkastély bejárata is, melyet talán kaputorony is erősített. A várkastély északnyugati negyedén feltárt maradványok alapján a nyugati palotáról tudható, hogy az egytraktusos, alápincézetlen épület átfordult az északi oldalra is, de az északi palotával nem épült egybe. A várkastély nyugati szárnya már a 16. század 2. felében elpusztult, helyén a várkastély megmaradt részeit védő erődítés (sánc és árok) épült. A várkastély kutatatlan keleti részén is várható több épület (kápolna, palotaszárny, tornyok, stb.)

A várkastély lakóépületeinek minden bizonnyal gazdag belső berendezéséből in situ semmi sem maradt fenn, az épületmaradványokban és környékükön feltárt 15. század végi – 16. századi leletanyag (asztali és díszkerámia, kályhacsempéké üvegedények, vasanyag, stb.) feldolgozása után lehet majd pontosabb képet alkotni. A lakóépületek díszes, mázas csempékből rakott, későgótikus kályháit egy olyan, feltehetőleg helyi mester készítette, aki szoros kapcsolatban állt a királyi udvarnak dolgozó műhellyel, és mintakészletét is jórészt onnan szerezte be.


Forrás:
Szekér György: Nyírbátor (A Báthoriak várkastélya, Castrum 2003.)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!