Győr-Moson-Sopron megye várai » Győri vár, Győr

Győri vár

Győr

A Rábát keletről, a Mosoni Dunát délről követő dűne-sor találkozásánál, a Rába dunai torkolatának délkeleti szögletében ma mintegy 3 méter magas domb emelkedik: mai nevén a Káptalan-domb. Stratégiailag a legalkalmasabb pont a környéken: egyszerre uralja a közel és távol egyetlen alkalmas dunai és rábai átkelőjét és a legjobb dunai kikötőhelyet (már amennyiben a hajózás a Mosoni Duna medrében folyt – ez a római korban és a középkorban biztosan adatolható). Alatta halad át az ősi (legalább római kori) nyugat-keleti fő út, itt ágazik ki belőle a Savaria felé menő (a 9. században még említett) út, ide torkollik a királyok városa, Székesfehérvár és a királynők városa, Veszprém felől jövő út is. 16. századi metszetek még ábrázolják a várat. Győr városának magját tehát nem kellett sokat keresni – a hely adva volt.

Ma már biztosan tudjuk, hogy az Árpád-kori vár építéstörténetileg közvetett előzménye Arrabona későrómai – 4. századi – erődje. Az 1-3. századi római auxiliáris tábor – legalább is dél felé – jóval nagyobb volt a mai Káptalan-dombnál, a 4. századi, alapjában 320 cm széles és 130 cm mély, 2-3 méter magasan megmaradt álló falak építésekor korábbi épületeket vágtak át, utakat falaztak el. A későrómai castellum déli és keleti falainak vonala máig meghatározza a Káptalandomb kontúrjait (nyugaton a Rába, északon a Duna valószínűleg elmosta a tábor egy részét). Az így létrejött kontúrok meghatározták az ispáni vár kiterjedését: a kontúrok, hiszen – legalább is a feltárt részen – a honfoglalás korában a hatalmas római falak maradványait hulladék- és humusz-réteg borította. Az erőd területét az 5. században, és talán még a 6. század elején is rohamosan barbarizálódó polgári lakosság lakta. A kora-népvándorláskor után vagy 350 év telt el, amikor a magyarok újra használatba vették a dombot. Az ispáni vár területe nagyjából háromszög alakú, alapterülete kb. 3 hektár (azaz a kicsik közé tartozik).

Erődítésének koraközépkori története részleteiben tisztázatlan. Egyetlen ponton sikerült annyit igazolni, hogy Szent István korában keskeny, mintegy 10 méter széles gerendaszerkezetű sánca volt. Lehetett azonban 10. századi előzménye. Ezt indokolná egyrészt a domb 10. század közepi lakottsága (földbe mélyített kunyhó, számos import edénylelettel, a 10. század utolsó harmadára keltezhető nagy földbe mélyített raktárépület, ami a déli front nagy részét, ha nem az egészét elfoglalta), másrészt az a körülmény, hogy a nagy horreum kiemelt földjét sehol sem találjuk (nem planírozták el, felszámolásakor, a gerendavázas sánc építése idején, máshonnan származó homokkal töltötték be). Az írott forrásokat tekintve hivatkozhatunk arra a krónikás adatra, ami szerint 997-ben Koppány vezér felnégyelt testének egyik darabját a győri vár kapujára szegezték ki. A sáncot magát (a feltárási területen) végül is a későbbi építkezések szinte teljesen megsemmisítették, csak a véletlenen múlt, hogy belső síkjának néhány gerendáját és a hozzá közvetlenül csatlakozó, a korábbi földbe mélyített horreumot mintegy a föld felszínén megújító raktár-sort megtalálták.

A győri vár biztosan nem refugium volt: belsejében fontos épületek álltak. A környék közigazgatási, egyházi és gazdasági központjától ez el is várható. A vár nevét első ispánjának nevére szokás visszavezetni (a Győr nemzetség névadójával való azonossága azonban kronológiai és ortográfiai okokból is vitatható). Árpád-házi királyaink viszonylag gyakran fordultak meg Győrben. Néhány példa: Győrből keltezik a pécsi püspökség alapító levelét (1009) – ezen az alapon tarthatjuk a győri püspökséget a legkorábbi alapítások egyikének. 1064-ben Győrben kötött békét Salamon és Béla herceg, 1176-ban itt tárgyalt III. Béla a pápai legátussal, stb. Kellett tehát lennie egy olyan (ispáni?) palotának, ami királyok fogadására is alkalmas volt. A Várban állt a püspöki székesegyház és a várhoz tartozott a püspök lakóhelye. Az ispáni vár története döntő fordulatot akkor nyert, amikor Győr királyi város rangra emelkedett (1271). Csak valószínűsíthető, hogy a sánc helyett ekkor építették meg azokat a falakat, amelyek még a 16. századi metszeteken szerepelnek. A vár belseje a püspökség tulajdonába került, a korábbi raktár-műhely sort felszámolták, helyén különböző épületek épültek.

A végső lökést az átalakuláshoz a török kori erődítések építése jelentette. Bizonyos, hogy a koraközépkori várat várárok vette körül – nyilván ott, ahol a római korban is: a mai Király utca – Kovács Pál utca – Jedlik Ányos utca vonalában. A vár kapujáról (kapuiról?) semmit nem tudunk, legvalószínűbb helye a Frigyláda környéke. A várat kelet felé elnyúló félkörben övezte a suburbium, amelynek néhány objektumát a Széchenyi téren tártak fel. Kelet felé, a budai út mentén a 10. századtól kezdve folyamatosan lakott külváros részleteit 2005-ben tárták fel. 13. századi periódusában olyan nagyméretű raktárhelyiségekkel és a felszámolt háztartások hulladékát (sok ép edényt is) tartalmazó nagy vermekkel, amelyek kereskedelmi mennyiségű áru (termény) tárolására voltak alkalmasak. A feltűnően sok és értékes import kerámia, üveg és egyéb lelet alapján újra felvethetjük, hogy a győri hospesek – akikről a kiváltságlevél említést tesz – valószínűleg innen költöztek be a szabadalmazott városba.


Forrás:
Tomka Péter: A győri ispáni vár

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!