Felvidéki várak » Csábrág vára, Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok)

Csábrág vára

Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok)

Csábrág vára, Csábrágvarbók (szlovákul Čabradský Vrbovok) községénél található, a Korponai-fennsíkon. Első írásos emléke 1276-ból származik, eredeti célja a bányavárosok irányába vezető út védelme volt. Később a 16. században erődítménnyé alakították a törökellenes harcok idején.

Balassagyarmattól északnyugatra 20 km-re, a „Korponai-erdő”-nek nevezett tájegység vadregényes vidékén, erdővel borított hegyek között két várrom található egymástól 3 km távolságra. Egykor mindkettőt Litva várának hívták, csakhogy egyidőben sosem lakták őket. Egyikük pusztulása néhány évvel később a másik felépítését eredményezte. Ezeknek az erődítményeknek nemcsak nevük, hanem földrajzi elhelyezkedésük is hasonló: a hajdan várakkal koronázott, nagyjából azonos magasságú hegyormokat a déli oldal kivételével a Litva-patak veszi körbe.

A két vár múltja és helye közelségük, valamint azonos nevük miatt egybemosódott. A történetírás napjainkig sem választotta szét őket, hanem tévesen, a későbbi Litva (újabb nevén: Csábrág) várával kapcsolatban tárgyalja. Az első Litva-vár helye így feledésbe merült, maradványait benőtte az erdő. Egy 1342-es oklevél említése alapján Karczag Ákos kutatta fel a vár helyét, Szabó Tibor pedig elkészítette a maradványok első, vázlatos felmérését.

 

Litva (Haradnok) vára

A korábbi Litva (vagy másik nevén Haradnok) várát Hontpázmány nembeli Hont vagy fia, Nagy Ders emeltette. Először 1276-ban említik. Ekkor Hontpázmány nembeli Lampert unokái, Kis Ders és Demeter elfoglalták. A várban őrzött 3000 márka értéket és az okleveleket elrabolták. A király e cselekedetükért jószágvesztésre ítélte őket, és birtokaikat Nagy Dersnek adományozta. Még 1307 előtt Hontpázmány nenmebli Nagy Ders fia, Túri Kövér Miklós cserében átadta Litva várát a rokon Hunt fiainak, Dersnek és Demeternek. 1318-ban Hontpázmány nembeli Ders fia Tamás mester tiltakozott, hogy Csák Máté elfoglalta Litva várát, s őt kiűzte onnan. Nem sokkal később – valószínűleg a tartományúri harcok során – az erősség végleg elpusztult.

 

Litva (Csábrág) vára

A rombadőlt Litva-vártól északnyugatra, 3 km-nyi távolságban, néhány év elteltével I. Károly király új várat építtetett, amit 1335- ben a Dobrakutyai nemzetségnek adott, és amely a közeli romvárról szintén a „Litva-vár” nevet kapta. 1342-ben azonban – mint azt az egykorú oklevélből megtudhatjuk – a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól elkobozta Litva várát a másik romos Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Néhány évtizeddel később Mária királynő Szécsényi Franknak adta zálogba, de Zsigmond 1387-ben Saskő váráért visszacserélte. 1394-től a kazai Kakas családé volt.

A várat a 15. század második felétől kezdve Csábrágnak kezdték nevezni, a „Litva” név lassan elmaradozott. Még 1467 előtt Horváth Damján szerezte meg, s e család felvette a Csábrági, ill. a Litvai előnevet. 1511-ben már Fáncsy Orbán volt Csábrág tulajdonosa, aki ebben az évben eladta a várat Tamás érseknek és az Erdődyeknek. 1517-ben azután II. Lajos király adománya, valamint Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett. Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. Pálffy leányával, Katalinnal, a dalmát származású Krusich János csábrági kapitány kapta meg a várat. Megerősítette és többször megvédte az errefelé gyakran portyázó törökök ellen. Krusich halála után, 1582-ben, özvegye révén Illésházy István, a későbbi nádor vette birtokba.

1584-ben a bécsi haditanács fontolgatta a vár lerombolását. Ehelyett azonban a a következő évben Giulio Ferrari olasz építész irányításával még jobban megerősítették és nagyobb mennyiségű hadianyaggal látták el. Illésházy István özvegyének halála után 1622-ben II. Ferdinánd király Koháry Péter bárónak és utódainak juttatta. Később I. Rákóczy György, Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el a császárhű Koháryaktól, de azt mindig visszakapta a bárói család. Az utolsó felkelés leverése után Csábrág katonai szerepe megszűnt és már csak a Koháryak nyári lakóhelyeként szolgált. A vár végzete 1812-ben teljesedett be: Koháry Ferenc felgyújtatta. Azóta a hajdan híres erősség lakatlan rom.

 

Forrás:
Mordovin Maxim: Csábrági rejtélyek
Karczag Ákos – Szabó Tibor: A két Litva vára. Várak, kastélyok, templomok 1 (2005/2)

 

Galéria
Elérhetőség
Információ

Kattints a megnyitáshoz!