Felvidéki várak » Bozók vára, Bzovík

Zólyom városától 30 km-re délre, Korpona közelében, a Besztercebányai kerület Korponai járásában fekszik Bozók (Bzovík) falu. 1135-ben “Bozouk”, 1245-ben “Bozok”, 1331-ben “Bozook”, 1439-ben “Kis Bozok” néven szerepelt a település neve. A község déli végében, dombon emelkednek a már messziről látható, hatalmas törökellenes erőd, Bozók várának falai.

A vármegye egyik legrégibb és jelentős szerepű helysége, melynek okleveles nyomával már 1135-ben találkozhatunk. A megye névadó családjának, a Hont-Pázmányoknak (Hontpázmány, Hontpázmán) egyik leszármazottja, bizonyos Lampert comes (főispán) feleségül vette Szent László király nővérét, Zsófia hercegnőt. Az előkelő nemesember ezzel együtt birtokát is tovább gyarapította, hiszen sógorától, Lászlótól így megkapták a pásztói királyi udvarházat és hozzá még további nagy kiterjedésű birtokokat, főleg Hont vármegye területén.

1135-ben II. Béla király megerősítette a Hont nemzetségbeli Lambert comes és neje Zsófia, valamint Miklós fiuk alapítványát, mellyel a bencés rend számára kolostort emeltek e birtokukon és több majorságot adományoztak a szerzetnek. Bozókon ugyanis 1124-31 között Szent László király sógora, a Hont-Pázmány nembeli Lampert ispán nejével, Zsófiával és fiával, Miklóssal együtt bencés monostort alapított Szent István király tiszteletére.

1135-ben II. Béla király összeíratta a monostor javait és népeit. 1180-1181-ben a monostort a premontrei kanonokok kapták meg. A premontreieket e birtokban 1262-ben IV. Béla király is megerősítette. A prépostság a franciaországi Riéval vagy a morvaországi Gradec monostorának filiája volt. IV. Béla király a monostor népei feletti bíráskodást az országbíró vagy a prépost kizárólagos hatáskörébe utalta.

A bozóki prépostság ettől fogva évszázadokon át fontos helyet foglalt el a vármegye történetében, de talán legemlékezetesebb az a pereskedése, amelyet olykor véres viszályokkal Korpona város ellen folytatott némely birtokrészekért. 1351-ben egy ilyen viszálykodás alkalmával ölte meg Róbert apátot és két szolgáját Dobrakutyai Lőkös. Csak a következő században, 1431-ben, békéltek meg az ellenfelek, de Bozókra mégsem virradtak békés napok, mert 1433-ben a husziták pusztításai dúlták fel a községet.

Az Albert király halálát követő zavarokból szintén kivette a részét, amint ezt Pál prépost panaszából látjuk, aki Palásti Bertók és László korponai várnagyokat bevádolta, hogy a prépostságot 1444-ben kirabolták, és épületeit feldúlták. 1446-ban ugyanezért emelt vádat Gyulafi György korponai kapitány ellen is. A mohácsi vész után bekövetkezett viszályok idején, 1530-ban, Balassa Zsigmond a hajdúival elfoglalta a bozóki kolostort, a szerzetesek egy részét megölette, a többieket futásra kényszerítette. Az elűzött premontreiek levéltárukkal együtt a garamszentbenedeki bencésekhez menekültek.

Miután Balassa Zsigmond e birtokot elfoglalta, az eredetileg román stílusban épült kolostort vízárokkal és négy sarokbástyával megerősített hatalmas erődítménnyel gótikus-reneszánsz várrá alakította át, és abban hajdúkat helyezett el. Még tartottak az építkezések, mikor a törökök Bozókig jutottak és megpróbálkoztak az ostrommal is, szerencsére sikertelenül. Az erődítési munkálatok befejezésének idejét mutatja a kapu melletti őrszoba kandallójába vésett évszám: 1546. 1546-ra elkészült tehát az új vár, s mielőtt a törökök Kékkőt és Gyarmatot elfoglalták, már állt a Balassák új végvára, melynek 1554-ben Péchi János lett a kapitánya.

Balassa Zsigmondot a várból 1547-ben öccse, a János-párti Balassa Menyhért kiűzte ugyan, de csak rövid időre, mert I. Ferdinánd király visszahódította azt híve, Zsigmond számára. Bozók várát és az ahhoz tartozó földeket Balassa Zsigmond a nejére, Fánchy Borbálára, ő viszont 1562-ben rokonára, Dennai Fánchy Györgyre hagyta, azzal a kikötéssel azonban, hogy ha a király a jószágot visszavenné, köteles a várfalak építésére fordított összeget, hétezer forintot, visszatéríteni. Az 1567. évi XXXI. törvénycikk egyéb elfoglalt egyházi javak között a premontreieket is visszahelyezte régi birtokukba, de a törvény a zavaros időkben csak írott malaszt maradt és a premontreiek sohasem költözhettek többé ősi fészkükbe.

A Vasárnapi Újság 1867. 14. évf. 8. sz. február 24-i számában így olvashatunk erről az eseményről:

“Meghalván Balassa Zsigmond 1559-ben magtalanul, Bozókvárát végrendeletileg özvegyének Fáncsy Borbálának hagyományozta. E nő nyolcz évig élt e vár birtokában, nem háboritatlanul; már 1561-ben nádori közbenjárásért kellett folyamodnia ama sérelmek miatt, melyeket Krusith János korponai kapitánytól kellett szenvednie. 1567-ben kimúlván Fáncsy Borbála is, Bozók várát bátyjának Fáncsy Györgynek hagyományozta. Ekkor az ország rendéi a többi közt a bozóki prépostság helyreállitását is sürgetek, és arra már Lépes Bálint skopi czimzetes püspök királyi adománylevelet is eszközlött magának, de birtokba nem juthatott, mert Fáncsy György nemcsak hogy a tiltakozásokra nem hajtott, de a várat még inkább erősséggé alakitotta; időközben pedig bizonyos feltételek mellett a prépostságot Kis-Tapolcsányi Tamás fiának Jánosnak átirta, kiről azonban ismét családjára visszakerült. ”

A Fánchyak közel egy évszázadon át maradtak Bozók birtokában és előkelő szerepet játszottak Hont vármegye közéletében, nagyban emelve Bozók jelentőségét is. 1599-től 1646-ig számos alkalommal itt tartotta közgyűléseit Hont vármegye. Később, a Fánchyak után, zálog révén részük volt a bozóki birtokban még a Szelényi, Bori és Balog családoknak is. 1678-ban Thököly Imre egyik tábornoka, gróf Balassa Imre bevette Bozók várát, lefejeztette az udvarbírót és Móra István várnagyot, végül pedig felgyújtatta a várkastélyt.

Thököly bukása után Bozók vára Szelepcsényi György érsek birtokába jutott, aki azután perrel és zálogváltással az egész bozóki uradalmat az egyház számára megszerezte. A leégett vár felújításához és felszereléséhez az országgyűlés adott segítséget a prímásnak. A jezsuiták pártfogójuk, Kolonics érsek segítségével 1693-ban keresztülvitték, hogy az uradalom fele őket illesse meg, és a jövedelem a legújabb korig a nagyszombati papnevelő és a budai egyetemi könyvnyomda, mint a jezsuiták örököse között oszlott meg, mígnem Scitovszky prímás az utóbbi részt megvásárolta az esztergomi papnevelő számára.

A hajdani várkastélyt a 20. század elején uradalmi cselédlakásul használták. A várkápolna régi díszítményeinek ekkor már nyoma sem volt, mert belsejét a Fánchyak korában az ágostai szertartású istentisztelet számára átalakították. A nagyteremben ekkortájt az alapító és neje képzeletbeli, s az utolsó tulajdonosok: Fánchy Pál és Szidónia olajfestményei díszítették a falakat. A templom és az annak É-i oldalán épült 15. századi konventház a második világháború végén teljesen elpusztult.

Az egész várat széles vizesárok fogja körül, a kapuhoz fahíd vezet. A vár falai minden oldalon kb. 85 méternyi négyszöget zárnak körül, a falak sarkait hatalmas tornyok erősítik. A falon belül emeletes, de viszonylag alacsony épületek romja áll. Az egyik épületszárny közepéből hajdan kimagasló őrtoronyból már csak falcsonkok láthatók. A belső tér közepén már csak az egykori kolostorépület és gótikus templom csonkjait, valamint alapköveit látni.

A templom román tornya a második világháború alatt dőlt romba. Csupán a gótikus sekrestye áll még, melyet egy ideig kápolnává alakítva használtak. A négyszögű erődítmény gótikus-reneszánsz sarokbástyái, portáléi még eredeti szépségükben láthatók, akárcsak a lőrések s az ágyúcsövek helyei. Néhány évtizede hozzákezdtek a bozóki erőd felújításához, 2018-ban a belső udvaron lévő romkert kitisztítása és feltárása folyt.

Forrás: Valter Ilona: Reform szerzetesrendek a Magyar Királyságban Varjú Elemér: Magyar várak Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon