Kula-torony (Kula-vár)

Szabadbattyán

A sárvízi átkelő melletti két kis domb egyikén épült fel a 13. században – valószínűleg a tatárjárás után – a háromemeletes torony, amelyet 1543-ban a törökök romboltak le, de a végvárrá lett Székesfehérvárért meg-meginduló magyar rohamok ellen újjáépítették. A török korban virágzó kis település alakult ki a torony körül. A kis vár 1688-ban, a török kiűzése után elvesztette jelentőségét, állapota egyre romlott. Jelenleg “A kiemeléstől a bemutatásig” – Késő római falfestmények című kiállítás látható a toronyban.

Hajdan a Sárvíz átkelőjét vigyázta – ma a vitézlő életformának állít emléket kiállításával a Szabadbattyánban álló őrtorony. Az épületet a XV. századra datálják. Alap-stílusa gótikus. Formája egyszerű, négyszögletes, sarkait és a falközepeket támpillérek erősítik. Az egyik támpillérbe figyelő-állást rejtettek, melybe szegmentíves, felső-záródású, kőkeretes ajtó vezet.

A párfőnyi őrségnek menedéket nyújtó őrtornyot a hódoltság idejében a törökök végvárként használták. Meg is erősítették amennyire lehetett. Kivonulásuk után az épségben megmaradt torony teljesen elveszítette katonai jelentőségét: kis átépítés után hosszú ideig magtárként szolgált. A műemlék-épületben, helyreállítása után, a török időt idéző kiállítás kapott helyet, mely tavasztól őszig ma is látogatható.

A tornyot 1967-ben Kralovánszky Alán kutatta. Az ásatás tisztázta a középkori eredetű torony építési periódusait, a tornyot körülvevő kis erődítés falait, árkait és ezek ismételt átalakításait. Kralovánszky Alán ásatása során kiderült, hogy a torony nyolcas alaprajzú két domb egyikén fekszik, feltöltés révén a két domb egyikét megnagyították és erre építették a 3 emeletes durván nagyolt kövekből két oldalról rakott, középen pedig öntött technikával készült tornyot. Két bejárata volt nyugatról egy a földszinten (ez ma is látszik a műút felől), egy pedig az emeleten, amelyre falépcsőn lehetett feljutni.

A laza talaj miatt a feltöltés helyétől és méretétől függően különböző vastagságú támpillérekkel támasztották meg. A toronytól 6—8 méterre, azzal párhuzamosan külső kőfal húzódott, déli oldalán bejárattal. A tornyot vizesárokkal vették körül. Ezt az erődítményt 1543-ban a törökök felgyújtották, a későbbiekben azonban kiszélesítették és támpillérekkel megerősítették a külső védfalat. A 17. századtól, a török kiűzése után a torony folyamatosan pusztult. Az ásatás során felszínre került kis leletek közül mázas és mázatlan szemeskályha maradványok és egy 16. századi bognárműhely teljes vas eszközanyaga, a törökkor mindennapi életének emlékei emelkednek ki.

A régészeti kutatások szerint már a 14. században királyi vámhelyet állítottak fel ezen a helyen, majd őrsége számára emelték a zömök, támpillérekkel támogatott vastag falú őrtornyot. Hadi alkalmazására csak a 16. században került sor, amikor a hadászatilag fontos Székesfehérvár 1543-as ostroma és bevétele után a hódító török csapatok Battyánt is megszállták. A nagyobb létszámú helyőrség befogadására a mocsaras talajba levert fatörzsekből álló palánkfalat készítettek, melyet kívülről vizesárok is oltalmazott.

Egy 1568-as zsoldlista szerint a védőseregét 109 főnyi zsoldos alkotta, kiket gyakran megtámadtak a környékbeli királyi végvárak vitézei. Mint a török uralta Fehérvár egyik elővárának, feladata főként a nagyobb Habsburg csapatok érkezéséről történő híradás volt, hogy a fehérvári bég felkészülhessen a védelemre. Sorsa mindig a sokkal jelentősebb Fehérvártól függött, így 1601 szeptemberében ismét a keresztény katonaság vonult be falai közé, majd annak következő évi sikeres ostroma után a török csapatok. Evlija Cselebi török világutazó az 1660-as években ezt jegyezte fel itt jártakor:

„E vár Székesfehérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben s katonái naponta három-négyszer is harcolnak az ellenséggel, mert a Sárvíz folyón való átmenetelre más út nincsen. E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek, ha a várat ostromolják, Fehérvárról egyszerre odajönnek és megszabadítják.”

Véglegesen csak 1687 októberében sikerült falai közül kiűzni a hódítókat, helyüket a Fehérvárt blokád alá vonó Habsburg zsoldos sereg foglalta el. A palánkvárat elpusztították az időjárás viszontagságai, míg a háromemeletes kőépületben gabonaraktárt alakítottak ki a helybeli lakosok. Korszerű műemlékvédelmi feltárására és helyreállítására az 1970-es években került sor.


Forrás:
Fucskár Ágnes – Fucskár József Attila: Várak Magyarországon
Bánki Zsuzsanna: Régészeti kutatások. X, 1969. p. 149–151.
Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról
Szent István Király Múzeum weboldala

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!