Vártető

Vadna

Vadna községtől délkeletre 1,5 km-re emelkedik a 360,7 méter tengerszint feletti magasságú Vártető, melynek legmagasabb pontján található a vadnai vár. Tojásdad alakú területét a lankás oldalak felől félkörívben árok védte, a nagyon meredek északnyugati oldalon azonban csak a hegy természetes pereme határolja. A belső terület lapos, középen kissé magasabb, ahol egy nagy gödör látható, amelyet valószínűleg kincskeresők ásták. A vár platójának átmérője 32 méter, illetve 21 méter.

Az árok szélessége 8–17 méter, mélysége 3–4 méter között váltakozik. Külső széle a déli és a délkeleti oldalon egy-egy helyen kb. 7 méterre, 5–6 méter szélességben kikanyarodik, ezek külső védőművek (ágyúállások?) lehettek. A vár területén habarcs, tégla, vagy kő nyomát a felszínen nem találni, korhatározó lelet sem bukkant elő.

Vadna (és Galgóc) várának történetét Bonfini a 15. századi történetíró jegyezte fel, ennek nyomán a következő században röviden foglalkozik vele Heltai Gáspár is. A Vártetőt egy 18. század végi és egy 1864. évi térkép is jelöli. A 19–20. századi irodalomban többen részletesen ismertetik a Bonfini–Heltai által írt történetet, többen azonban csak röviden említik a várat. Legalaposabban Dobosy László foglalkozott vele, részletesen leírta és vázlatos felmérését is közölte. 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, amikor felmérését is közzétették.

A várat először két 1458. évi oklevél említi, amelyekben Mátyás király adománybirtokokkal jutalmazza hadvezérét Rozgonyi Sebestyént, aki a „Felvidéket pusztító rablók főfészkét, Vadnát, amelyet Komarowszky és Valgatha kapitányok tartottak megszállva megostromolta és elfoglalta. Foglyul ejtette Valgatha-t is, akit később Budára küldött a királyhoz.” Az ostromról Antonio Bonfini a 15. század végén (1486–1496) keletkezett elbeszélő forrása is megemlékezik, aki szerint az említett két huszita vezér építette Vadna (és Galgóc) várát 1457–1458-ban. A várat később nem említik, valószínűleg az ostromot követően lerombolták.

Vadna birtokával kapcsolatosan tudjuk, hogy először a Miskolc nembeli Bors ispán 1237. évi halála után készített hamis végrendeletben szerepel. Eszerint Bors ispán a két Vadnát tartozékaival a borsmonostori apátságra (Sopron m.) hagyta volna. A tatárjárás után Vadna földet Mykoov fia Miklós vásárolta meg, majd Miskolc nembeli Farkas fia János eladta a rokon Tamás ispánnak és Péternek, akiktől Tamás fiára Sceuke Miklósra szállt. Tőle István ifj. király elkobozta, és 1268-ban az ugyancsak Miskolc nembeli éleskői Ponicz (Panyit) ispánnak adta. Az ezt tartalmazó hamis oklevelet V. István 1271. évi átiratából ismerjük. 1347-ben a Sajó melletti Vadnát Tótvadnának nevezik. 1364-ben már a Rátót nemzetségből származó feledi és kaplai Dezső fia Miklós birtokrészét említik Vadnán, 1402-ben Pásztói Domokos fia János birtoka. 1415-től a kazai Kakas család, majd 1449-től a serkei Lorántfi család is részbirtokos Vadnán, egészen a 16. század középig.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!