Várhegy

Tállya

Tállya középkori vára a településtől keletre kb. 3 km-re elhelyezkedő 491 méter tengerszint feletti magasságú, igen meredek oldalú Várhegyen állt. A Várhegyen álló falakat ma már nem látni, ellenben sok gödör és bolygatás teszi áttekinthetetlenné a vár területét. Néhány gödör oldalában kisebb falcsonk is látszik, de a mindenhol fellelhető sok épülettörmelék és habarcsos kő nem teszi lehetővé az alaprajz meghatározását. Nehezíti a tájékozódást a rendívül sűrű, bozótos erdő is.

A terepalakulatok alapján egy felső és egy alsó várat különböztethetünk meg. A felső vár az északi, magasabb részen helyezkedik el. Ennek nyugati széle különösen erősen bolygatott, egy közelmúltban ásott gödörben pedig egy kis fal részei is előtűntek. Innen került elő egy faragott, gótikus bordakő töredék is, amely Encsy György tállyai gyűjteményében van. A felső várhoz déli irányból csatlakozik az alsó vár, átlag 2–3 méterrel alacsonyabb szintben és egész területe déli irányba lejt. Területe a felső várhoz képest érintetlenebbnek tűnik, csak a délnyugati szélén van egy nagyobb suvadás, ahol szintén kincskeresők dolgozhattak. Az alsó vár keleti szélén egy téglalap alaprajzú, sziklába vájt mélyedés van, 4 × 2,4 méter mérettel, mélysége 4 méter, valószínűleg ciszterna volt. A felső vár területe 35 × 22 méter, az alsó váré 25 × 20 méter, a két várrész együttes hossza 57 méter.

Mindkét várrész szélét élesen elváló hegyperem jelzi, de az itt feltételezhető egykori várfalnak nincs nyoma a felszínen. E peremek alatt körös-körül igen meredek hegyoldal található. A vár leginkább északkelet felől, a mélyen alatta fekvő nyeregből volt megközelíthető, és bár itt is igen meredek a hegyoldal, erről az oldalról 9-10 méterrel alacsonyabb szinten mély és széles árok is védte. Az árkot a sziklába vájták bele, ezért néhol függőleges, több méter magas sziklafal képezi az árok mindkét oldalát. Az árokba hullott törmelék és föld alatt feltehetően a többi helyen is hasonló az árok széle. Az árok az északi és az északkeleti oldalon maradt meg a legépebben, szélessége 7–8 méter, de a keleti oldalon is folytatódik, egyre mélyebben. Itt a külső oldal nagyjából meghatározható, belső oldalát azonban a lehullott törmelék és föld betemette. Az árok az alsó vár délkeleti sarka alatt lassan eltűnik.

A hegy déli és nyugati meredek oldalában nincs nyoma ároknak, itt valószínűleg nem is volt. A Várhegy északi oldalán a sziklába vágott árok nyugati vége a felszíni nyomok alapján nem tisztázható. Ide vezet fel az északi oldalon az egykori út, amelynek nyomai – részben fákkal benőve – ma is jól látható. Az árok nyugati végén volt a vár bejárata. Ennek folytatására, a felső és alsó vár felé a mai felszín nem nyújt támpontokat. A várfalak elrendeződése csak ásatással tisztázható.

A vár gyakran szerepel a történeti-, helytörténeti irodalomban, de mivel adataik elég bizonytalan eredetűek, ezért ezek ismertetésétől eltekintünk. Magáról a várról Engel Pál adatain kívül a település 1994. évi monográfiájában B. Hellebrandt Magdolna és Takács Péter közölt összefoglalást elsődlegesen az irodalmi adatok alapján. Nemrég pedig Takács Péter foglalta össze újra a Tállyára vonatkozó adatokat. A vár területén 1891-ben kisebb ásatást végeztek, amikor egy pincebejáratot találtak meg, egyéb eredményekről nem tudunk. A vár felmérését Nováki Gyula és Sándorfi György 1987-ben készítették el.

A vár viszonylag későn a 15. század elején tűnik fel a forrásokban, amikor a lázadó Debrői Istváné volt, akitől [1404-ben] Zsigmond hadai ostrommal elfoglalták. Ezután királyi vár, melyet Zsigmond Garai nádorra bízott (1406), majd 1410-ben Garai János és Mazóviai Hedvig házasságakor 12 ezer arany forint értékben adta zálogba nekik. A király 1422-ben visszacserélte a boszniai Szrebernik várért és Tállyát István szerb despotának adta. Tőle 1427-ben utódjára, Brankovics Györgyre szállt, akinek családja 1459-ig birtokolta. 1461-ben Mátyás a Szapolyaiaknak adományozza, majd Szapolyai Imre kérésére adományát az 1464-es koronázását követően megerősítette. Tállyát 1527-ben Báthori István kapta adományba, azonban 1528-ban I. Ferdinánd seregei elfoglalták, de Szapolyai János király katonái 1536-ban visszavették. Erre oly módon került sor, hogy a várkapitányt, Boér Nagy Lászlót a várból csellel kicsalták, elfogták, majd Regéc várába zárták, s így az őrség meghódolt.

Még ugyanazon év nyarán Ferdinánd nevében Serédy Gáspár ostromolta a – Czeczey Lénárt várkapitány által védett – várat, majd annak elfoglalása után lerombolta. Ferdinánd eredetileg még 1535-ben Serédy Gáspárnak és Györgynek adta Tállya, Tokaj és Regécz várakat tartozékaikkal, de az erről szóló adománylevelet, csak 1541. január 13-án állította ki, melyben Tállya vára már romként szerepel. 1550-ben Izabella királyné jogilag is átadta a vár feletti rendelkezési jogot Ferdinánd királynak, mely azon alapulhatott, hogy korábban Tállyát ő is Serédyeknek adományozta. Serédy Gáspár utána fivére György örökölte, majd 1560-tól György veje bekényi Alaghy János, György és Menyhért kapott rá királyi adományt. 1584-től Alaghy János Judit nevű leányának fiai, Mágócsi Gáspár, András és Ferenc lettek Tállya birtokosai. Mivel Alaghy Judit másodszor Rákóczi Zsigmondhoz ment férjhez, így 1590-től Tállya Rákóczié lett, melyre 1591-ben Rudolf királytól is megerősítést kapott. A várral kapcsolatos utolsó rendelkezés I. Rákóczi György felesége Lorántffy Zsuzsanna nevéhez fűződik, aki 1650-ben a vár még álló falait lebontatta, és Tállyán ebből gazdasági épületeket építtetett.

Az Országos Széchenyi Könyvtárban található Franciscus Römisch Tállya várát ábrázoló rajza 1789-ből. Ennek alapján azonban nem dönthető el, hogy a rajz, amely egy teljes magasságban fennálló romos tornyot és csatlakozó falcsonkokat ábrázol a valódi állapotot rögzítette-e, vagy csak egy elképzelt korábbi állapotot. Figyelembe véve, hogy a várat 1541-ben is már csak romnak írják le, valamint az, hogy 1650-ben tervszerű bontást végeztek rajta, erősen kérdésessé teszi az ábrázolt emeletmagasságú falak 18. századi fennállását.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!