Sajómercse községtől keletre 2 km-re, a Nyúzó-tető mögött emelkedik a 378 méter magasságú Várhegy. A hegy mai elnevezése Kolozska-tető. A kiugró ormot, amelynek kelet irányában van egy lankásabb lefutása, meredek lejtő határolja. Ezt vették körbe kétharmad részben árokkal, a felső platónál 7– 9 méterrel alacsonyabb szinten, a déli és nyugati oldalon azonban ma már csak terasz alakjában követhető.

Az árok az északi oldalon, a könnyebben támadható végében a legmélyebb. A vár központi platója közel téglalap alakú, lekerekített sarkokkal, hossza 26 méter, szélessége 9 méter. Először Pesty Frigyes helynévgyűjtése említik a falu egykori várát. Később részletesebben Dobosy László írja le, melyhez vázlatos rajzát is közli. Említi a vár északi részének oldalában látszó két, a vulkáni breccsába mélyített alagútszerű járatot, amelyek közül az egyik 5, a másik 8 méter hosszan nyúlik a vár alá. Utalt arra is, hogy helyben a várat huszita eredetűnek tartják.

A vár pontos felmérésének közzétételére a Borsod megyei vártopográfia keretében 1992-ben került sor. A vár felmérésekor az alagútszerű nyílások közelében néhány fehér, korongolt, külső oldalán benyomott egyenesekkel díszített kerámia töredéket is találtak. A várra vonatkozó okleveles adatot nem ismerünk. A vár korát – a kerámialeletek alapján – a középkoron belül ma még nem tudjuk meghatározni.

Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig