Tokaji vár

Tokaj

A késő középkori–kora újkori tokaji vár maradványai a Bodrogközben, az ún. Bodrog-zugban, a várossal szemben találhatók, innen dél felé további 600 méterre van a Tisza–Bodrog torkolata. A vár falmaradványaiból a legjelentősebb az a kb. 2 méter magas, 5 méter hosszú, 1,7 méter falvastagságú romos kőfal-részlet egy lőréssel, amely közvetlenül a Bodrog partja mentén található. Ez az ún. Merítő-bástya falmaradványa lehet. Ettől észak felé három lakóházzal beépített telek után a 18–19. századi zsidó temető területe következik. A temetőt nyugatról és északról határoló újkori kőfalú kerítésekről az eddigi vizsgálatok alapján azt lehetett megállapítani, hogy a 17. századi felméréseken szereplő északnyugati sarokbástya, a Bethlen bástya belső támfalszerű ívének nyomvonalával egyeznek meg.

Az egykori vár területén jelenleg meglévő telekstruktúra, a telkek alakja és azok nyomvonala a 17. századi felméréseken ábrázolt vár területével azonosítható, számos ponton egyezés figyelhető meg. Kőfalmaradványok találhatók a felszínen még a vár keleti részét képező, ma 610 helyrajzi számú telken álló épület északkeleti sarkán is, de ennek falvastagsága már nem állapítható meg. Ettől nyugatra a szomszédos 609 helyrajzi számú ingatlanon az út mellett egy nagyméretű andezitből faragott kő hever a felszínen, amelyen bevésett csapolások láthatók. Nyugat felé tovább a következő 608 helyrajzi számú, lakóépülettel beépített ingatlan udvarán pedig egy íves vonalvezetésű falszakasz földalatti maradványairól tudnak a tulajdonosok. A várbelső közepén egy összefüggő, jelenleg is nyílt víztükörrel rendelkező félköríves tó található, amely az egykori belső várat övező vizesárok megmaradt része.

A helyiek elmondása alapján a tó, amelynek a szomszédos folyókkal a felszínen nincs kapcsolata, belső mederburkolattal rendelkezett, de ez jelenleg már nem látható. A várterület déli részén egy félkörívben kialakított, útként nyilvántartott árok bontja meg a telekstruktúrát, amely talán a vár szándékos lerombolása idején vagy a mederszabályozási munkák idején keletkezhetett. A tokaji vár történetének kiterjedt irodalma van, és szinte minden 16–17. századi magyar történelemmel, hadtörténelemmel kapcsolatos tanulmány cikk vagy könyv megemlíti, elemzi szerepét vagy ismerteti a vár történetét hosszabb–rövidebb formában.

A vár első összefoglaló jellegű történetét Soós Elemér állította össze 1913-ban a Hadtörténelmi Közleményekben. Munkája inkább a kor népszerűsítő történeti irodalmához áll közelebb, és népszerűségét az is jelzi, hogy a következő évben külön füzetben már újra megjelent. Szintén az 1910-es években készíti el a tokaji várról szóló tanulmányát a Bécsben dolgozó Hodinka Antal is, amely ismeretlenül, csonka kéziratban maradt fenn és csak 1992-ben került kiadásra. Azért érdemel mégis említést, mivel munkája valójában a Bécsi Állami Levéltárból származó Tokajra vonatkozó források feldolgozásán alapult. Kár, hogy kézirata csak 1603-ig dolgozta fel a vár történetét, így szinte kizárólag a 16. századi forrásokat vizsgálta. Munkája és annak adatai további részletes elemzést igényelnek. Az ezt követő hosszú évtizedek alatt számos helyen találunk a tokaji várra vonatkozó adatokat, összefoglaló jelleggel azonban – a megyei monográfiákon kívül – csak a Vártúrák kalauza foglalkozott a várral, amely megemlíti, hogy az akkori révnél a várból csak egy kb. 2 méter magas, 5 méter hosszú romos kőfal látható.

1975-ban jelent meg Németh Péter tanulmánya Kőrév–Himesudvar–Tokaj címmel, amelyben a 11– 15. századi okleveles adatok elemzése révén jutott arra a következtetésre, hogy az Anonymus által említett Hímesudvar, valamint a középkori oklevelekben szereplő Kőrév azonosak a ma ismert Tokajjal. Németh Péter kifejti azt is, hogy mivel itt Anonymus 1200 körül már földvárat említ (Hímesudvar), ennek építését a 11. század végére, illetve a 12. századra helyezi, és álláspontja szerint ez a vár azonos az 1290-ben szereplő kőrévi várral, amelyet ekkor a Kállayak őse foglalt el a király számára. A várról jelentős számú 16–17. századi látkép és metszet (veduta), valamint hadmérnöki felmérés és terv maradt fenn, amelyet a geográfus Hrenkó Pál vizsgált először 1978-ben elsősorban Lucas Georg Ssicha hadmérnök tevékenysége révén. Megállapította, hogy Ssicha 1664-ben készített tokaji rajzai (alaprajz és látkép) hiteles állapotot ábrázolnak. Hrenkó felfigyel a vár helyének és csatlakozó folyók mederváltozására is: a vár 1704. évi ostromáról készített térképen a vártól délre és keletre már egy-egy jelentős földnyúlvány alakult ki, majd a romokat ábrázoló 1776. évi térképen már kirajzolódik a Bodroghoz való kapcsolódás képe is.

1980-ban Csorba Csaba foglalta össze a Hegyalja más erődítményeivel együtt minden korábbinál részletesebben Tokaj várának történetét is. A kiadott és levéltári forrásokat egyaránt felhasználó kötet nemcsak a vár történetére koncentrált, hanem építési módját, elhelyezkedését, mai állapotát és a várról készült ábrázolásokat is komplex módon elemezte. Az ábrázolásokkal kapcsolatosan megállapította, hogy a várról készült rajzok nagyobbrészt fantáziarajzok, amelyek nem a helyszín ismeretében készültek. 1984-ben Kiss Gábor írta le röviden a vár történetét elsősorban a régi irodalmi adatok alapján, majd 1989-ben ismét Csorba Csaba foglalkozik a várral egy tanulmányában. Ebben Csorba a tanulmány címével ellentétben elsősorban a Tokajt ábrázoló 16–17. századi vedutákat elemzi és – részletes okfejtés alapján – ismételten megállapítja, hogy néhány kivételtől eltekintve nem hiteles ábrázolások. Csorba rámutat arra is, hogy a várra vonatkozó három 13. századi adat (1200 körül, 1283, 1290) kapcsán nem bizonyítható, hogy egyazon erősségre vonatkoznak, illetve, hogy az 1412-ben feltűnő várnak milyen kapcsolata van a korábban említettekhez. Azt tartja leginkább biztosnak, – bár erre sincs bizonyíték, – hogy az 1412-ben feltűnő vár ugyanazon erősség, amelyet 1565-ben Németi Ferenc védett, s amelyet 1705-ben II. Rákóczi Ferenc leromboltatott. Megítélése szerint az írott források hiányosságát Tokaj esetében a régészeti kutatásokkal kellene pótolni.

1992-ben a helyi múzeum korábbi igazgatója Papp Miklós adta közre a Tokajra vonatkozó helytörténeti kutatási eredményeit. A település helynév atlaszából megtudjuk, hogy a mai Finánc domb, (a mai közúti Tisza-híddal szemközti hegytető) korábbi neve Óvár volt, valamint ennek északi és déli szomszédjai: a Palota és a Santz (Santz alatti szőlő) helyneveket először 1610-ben említik. Valamint közöl egy 1936. évi fotót is, amelyen még 3–4 méter magasan áll egy lőréses falszakasz, a jelenleg is meglévő ún. Merítő-bástya falmaradványa, a Bodrog várossal szemben lévő partján.

A tokaji vár történetének máig legrészletesebb összefoglalását új forráskutatások alapján Détshy Mihály adta közre 1995-ben. Ebben a korai adatok között közread olyan dokumentumokat is, amelyek a Tokajban lévő várak helyeként a Bodrog folyó fölötti dombtetőt is megjelölik, amit egy 16. századi iratban „régi földvár helyének” említenek. Ugyanebben az évben Módy György is további részletes forrásokat ismertet Tokaj középkori történetében az ide helyezhető várakról. A források alapján viszont felveti annak a lehetőségét is, hogy a 14. századi adatok esetleg a Borsod megyei Tokajra (ma Kistokaj Miskolctól DK-re) vonatkoznak.

A nyelvészek is foglalkoztak Tokajjal, elsősorban a Tokaj helynév etimológiájával. Ezek közül Benkő Loránd 1998. évi tanulmánya érdemel említést, amely a várak kérdését is érintette. Álláspontja szerint az anonymusi Hímesudvar nem a két folyó összefolyása képezte félszigeten volt, hanem valószínűleg a Finánc domb Óvár nevű részén, aminek romjaira a 13. század végén újra kisebb erődítést építettek. Hosszas fejtegetés után megállapítja, hogy Tokaj és Kőrév névazonosságára teljesen megbízható adat nincs, mivel bizonytalan, hogy a Kőrév név csak az átkelőt jelölte-e, vagy Tokaj települését is. 2001-ben ismét Németh Péter közölt új adatokat Tokaj középkori történetéhez, amikor kifejtette, hogy Tokajban 1688-ban Várad(i) utcát, 1698-ban pedig Vár felé járó utcát írnak össze. Az összeírások más utcaneveiből pedig arra következtetett, hogy ez az utca a település nyugati, a hegy felőli oldalán kellett elhelyezkednie, a mezőváros Bodroggal ellentétes szélén, így semmi köze a tokaji várhoz. A Várad utca neve megítélése szerint egy 1555. évi levélben szereplő adattal azonosítható, amely erődítmény alatt húzódó utcát jelölhette. Ezt – valószínűleg tévesen – az 1865-ben Óvárként említett hellyel azonosítja. Ugyanakkor a Palota helynevet 15. sz. második feléből származtatja, aminek névadó épületét ekkor a Szapolyaiak építettek.

2004-ben Szalai Béla foglalta össze újra a tokaji vár történetét és a várról készült 70 darab 16–17. századi metszet katalogizált formában történő közzétételével együtt a metszetek részletes elemzésére is vállalkozott. Legutóbb ismételten Németh Péter foglalkozott a tokaji vár építési idejével, az uradalom kialakulása kapcsán. A Zemplén megyei Kőrév/Tokaj falu –, amelyet Tokaj néven először csak 1353-ban említ hiteles oklevél – már a 12. század végétől a budafelhévízi keresztesek birtoka, akikkel 1398-ban Zsigmond király cseréli el Pest megyei birtokokért. Ettől kezdve a település Tállya várának tartozéka lett, amely felett Debrői István kincstartó rendelkezett. Az 1403-ban a Nápolyi László pártjára állt Debrői Istvántól elkobzott Tokajt Zsigmond király 1410-ben Garai Jánosnak és feleségének Mazóviai Hedvignek adományozza zálogként. Tokaj erődítményét castellumként 1412-ben említik először, így építése Garai Jánosnak tulajdonítható. 1422-ben Zsigmond 134 visszaváltotta tőlük, és ekkortól a szerb despotáké. 1440 után Giskra cseh zsoldosainak kezére jutott, ettől kezdve várként szerepel a forrásokban. 1444-ben is az ő pártján levő várak között sorolják fel és 1446-ban is még a cseheké. Brankovics György szerb despota jogait 1444-ben átengedte Hunyadi Jánosnak, aki 1446-ban Giskrától visszaigényelte és 1447-ben 12 ezer aranyforintért kiváltotta.

1457-ben Hunyadi örökségeként Szilágyi Erzsébeté. 1459-ben a Szapolyaiak kapták meg, és 1526-ig az övék maradt.16 1526 után a fontos tiszai révátkelőhely biztosítása rendkívüli módon felértékeli a tokaji vár jelentőségét, melynek birtokát, mind a Ferdinánd-pártiak, mind Szapolyai János hívei igyekeznek megtartani. 1530-ig több alkalommal cserélt gazdát a vár, míg ebben az évben Serédi Gáspár foglalta el és családjáé egészen 1565-ig. Tokajban a tényleges hatalmat azonban a még a Serédiek által kinevezett Némethi Ferenc tokaji várnagy gyakorolta ekkor, aki időközben János Zsigmond oldalára állt. 1565. februárjában Lazarus von Schwendi foglalta el a várat Miksa császár részére, ami – a drinápolyi béke alapján – egészen 1606-ig a Habsburgoké. 1606–1607-ben közel egy évig Bocskay István is birtokolta. Később a Thurzók zálogbirtoka, majd Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin és Homonnai János birtoka, amíg 1644-ben I. Rákóczi György foglalja el és ettől kezdve 1660-ig a Rákócziaké. II. Rákóczi György özvegye azonban 1660-ban átadja a császári seregeknek. A vár 1674-ben visszakerült a Rákócziak birtokába, de 1682–1684 között Thököly Imre felkelése idején többször cserél gazdát. Thököly bukásával a várat ismét átadják a császáriaknak.

A vár utolsó ostromára 1703– 1704-ben II. Rákóczi Ferenc vezetésével került sor, aki még 1704-ben elrendelte a családi birtokának számító vár lerombolását. A vár lebontását 1705. áprilisára befejezték, a lebontott vár helyére pedig a tározókkal felfogott Bodrog és Tisza vizét csatornával vezették rá.

2008-ban megkezdődött a belső vár épületeinek részletes feltárása, ezüstpénzek, kályhacserepek, üveg- és kerámiatárgyak, aranyozott lószerszámok, reneszánsz épületfaragványok kerültek elő nagy mennyiségben. 2009-ben a belső várat és az ágyútornyot összekötő kőhíd, a belső vár kerítőfalai és a merítő bástya feltárása kapta a legnagyobb figyelmet. A kőhíd feltárásakor kiderült, hogy a belső vár kb. 7 méter mély árkait még a 17. században feltöltötték, hogy megnöveljék a vár területét és befogadóképességét.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig
Borítókép: Joris Hoefnagel: Tokaj a 16. század végén / Georg Hoefnagel / wikipedia.org

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!