Szádvár

Szögliget

Az Aggtelek-Tornai karszt területén, Szögligettől északnyugatra kb. 2 km távolságra egy 461 méter tengerszint feletti magasságú, önálló sziklakúpon emelkednek a kelet-nyugati irányú, közel ovális sokszög alakú vár – mintegy 200×70 méter kiterjedésű – jelenetős, erdővel benőtt maradványai.

A környezetéhez képest 100–250 méter relatív magasságú várhegy megközelítése a hegy déli oldalán meredeken emelkedő egykori szekérút nyomvonalán lehetséges, ami a vár délkeleti oldalán lévő külső kapuhoz vezet. A délkeleti, egykor felvonóhíddal rendelkező kapun keresztül a vár legkeletibb részébe, a háromszög alakú külső elővárba jutunk, amelynek keleti sarkát egy kétosztatú sarokbástya maradványai foglalják el. E várrész északi falszakaszához érkezett a vár egyedülálló érdekességének számító, először 1570-ben említett csörlős felvonószerkezet (csiga), amelynek alsó állomását a hegy északi oldalában lévő falak jelzik. Tovább nyugat felé a szintén háromszög alakú, keleti elővár tágas várudvarába jutunk. Ennek ék alakú keleti sarkán egy rondella meglehetősen épen fennmaradt falai állnak. Északi sarkában is volt egy rondella, déli sarkában pedig az ún. Bebek kapu és bástyájának maradványai figyelhetők meg.

A kapuhoz közeli várbelsőben különböző több osztatú épületek falmaradványai láthatók. A belsővár keleti fala a vár legmagasabban, közel 8– 10 méter magasan fennmaradt falmaradványa egy jellegzetes kulcslyuk alakú lőréssel. Ennek északi harmadában egy kaputorony és a kapcsolódó épületek erősen lepusztult maradványai sejthetők. A belső várba jutva, annak északi, keleti és déli falaihoz kapcsolódó épületszárnyak maradványai és falszakaszai figyelhetők meg. E várrésztől nyugatra pedig a nyugati elővár szintén háromszög alakú, sarkain és déli részén külső védművekkel rendelkező egysége helyezkedik el erősen lepusztult állapotban. E várrész középső részét egy hatalmas, 8×18 m szabályos téglalap alakú beszakadt pince foglalja el. Az övpárkánnyal tagolt északi külső félköríves védművek néhol 10–15 méter magas monumentális falszakaszai a vár legépebben fennmaradt részét képezik.

Szádvárról a történeti és a korai helytörténeti művek általában említést tesznek, de ezekben kizárólag történeti adatait szerepeltetik. A vár első tudományos igényű vizsgálatára – elsődlegesen a források felkutatásával – 1969-ben Détshy Mihály vállalkozott, aki a vár 1965. évi, Szente József és Ferenczhalmy Zoltán által készített felmérését is közölte. A vár történeti adatai Détshy tanulmányán kívül még Fügedi Erik, Engel Pál és Dénes György munkáiból ismertek. A várról fennmaradt számos 16–17. századi leltárnak és udvarbírói utasításnak csak egy része került eddig kiadásra. Détshy kutatásait a későbbiekben is folytatta, és 2004-ben már önálló kötetben adta közre a vár történetét. Szintén 2004-ben foglalkozott a várral Halász Ágoston is, aki egyrészt felvetette, hogy a korai vár esetleg nem a mai helyén, hanem a 14. – 15. századig a szomszédos Óvár-tetőn lehetett, másrészt a vár 16. századi ábrázolása, az 1965. évi felmérés és a mai állapot szembetűnő különbségeinek elemzését végezte el.

A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de 1242 és 1264 közötti létesítése minden bizonnyal a királyi tulajdonban lévő magánuradalom, a tornai erdőispánság tatárjárás utáni átalakulásával függ össze. A vár első említése 1268-ból, V. István király egyik, 1273-ban átírt okleveléből származik, amely egy 1264. évi eseményre utal. Ekkor, a IV. Béla és fia István ifjabb király közötti harcok idején Tekes sárosi ispán testvére Bács a rábízott, az ifjabb király Zard [Szád] nevű várát átadta az ellenfélnek számító királyi seregnek. IV. László király [1273 körül] a tornai uradalommal együtt cserébe adta Tekes sárosi ispán fiainak a Nógrád megyei Jenő várért. Lehet, hogy a 13–14. század fordulója idején rövid ideig a tartományúr Aba Amadé is elfoglalta, mivel 1319-ben már a Drugeth család honor (tisztségi) birtoka feltehetően Drugeth Vilmos 1342. évi haláláig.

A 14. század végéig volt királyi vár, majd valószínűleg 1387–1392 között Zsigmond király a Bebek családnak adta. Az 1451–1454 közötti rövid huszita megszállást követően a vár 1470 körül lett a Szapolyai családé, amikor Szapolyai Imre nádor házasságot kötött Bebek Orsolyával. A várat 1526-ban Szapolyai János király kancellárjának, Werbőczy Istvánnak adományozta, de várnagya – Trinnay Lengyel Gergely – árulása miatt 1527-ben az akkor éppen Habsburg párti Bebek Ferenc kezére került. 1528-ban János király a várról adománylevelet állít ki kincstárnoka, Tornallyai Jakab részére, de ettől kezdve ténylegesen a Bebekek rendelkeznek a – 16. század közepétől végvárnak minősülő – várral egészen annak 1567. évi ostromáig, amikor császári kézre kerül.

A vár történetének legfontosabb eseménye, amikor Bebek György várban tartózkodó felesége Patócsy Zsófia több mint egy hétig hősiesen védi Lazarus von Schwendi felsőmagyarországi főkapitány ostromával szemben, de a jelentős károkat okozó ostrom 1567. január 14-én szabad elvonulás fejében feladással végződik. Szádvár ettől kezdve kamarai birtok 1570-ig, majd a későbbiekben különböző zálogbirtokosok hosszú sora következik, akik közül a 16–17. század folyamán a Csáky, a Pethe és az Eszterházy család birtokadományt is szereznek rá. Hosszú pereskedések után végül 1674-ben az uradalom egy részét a várral együtt Eszterházy Pál veszi meg. A Thököly-felkelés idején a kurucok foglalták el, majd 1683-ban a Bécs alól hazatérő Sobieski János lengyel király seregei ostromolták meg sikertelenül. 1686-ban már újra császári katonaság van a várban, ekkor lerombolását határozzák el, ami nem sokkal később be is következett.

2007-ben megalakult a Szádvárért Baráti Kör amely szakmai felügyelettel rendszeres állagmegóvó és feltáró tevékenységet végez. Így 2008-ban elvégezték a Lisztes-bástya, majd 2009-ben pedig – pályázati pénzből – a külső vár déli falkoronájának ideiglenes állagvédelmét. Az idők során uniós pályázatok révén további projektek alapján is folytak állagvédelmi munkák, a falkorona védelmek mellett a középső vár déli falának részleges (árnyékszék) és a Csonka-bástya teljes állagvédelme is megvalósult. Március idusán és október 23-a környékén rendszeresen Vármentő napokat szerveznek, nyaranta pedig a Vármentő Hét keretében a régészeti feltárásokba kapcsolódnak be. Ezek a programok előzetes jelentkezés mellett bárki által látogathatóak.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!