Pusztavár

Komlóska

A ma Pusztavár néven ismert vár romjait Komlóska község délnyugati vége feletti 426,5 méter magas Pusztavár-tető nevű hegyen találjuk. Az elnevezés nyilvánvalóan újkori névadás eredménye, és a vár már akkor is elhagyatott, elpusztult állapotára utalt. Az újkori név először 1680-ból ismert, de így szerepel egy 1873. évi kéziratos térképen is.

A vulkanikus eredetű hegy nagyjából északnyugat-délkeleti irányú keskeny gerincet képez, két különálló, kiemelkedő magaslattal, oldalai igen meredekek. Délkelet felé 40–50 méterrel alacsonyabb nyereg köti össze a hegy többi részével. A vár a hosszan elnyúló hegytetőt teljes egészében magába foglalja, belső területe erősen sziklás. A két magaslatnak megfelelően két, közel egyenlő nagyságú részből áll, melyeket közös várfal zár körbe. Középen emellett még egy egyenes várfal választja el a két várrészt. Az övezőfal erősen lepusztult, de végig követhető és több helyen 2-3 méter magasan áll ma is; vastagsága 1,8–2 méter. Közvetlenül a várfal alatt a meredek hegyoldal következik. A kerítőfalon kívül várárok nincs, de a nyugati oldalon a vár teljes hosszában mintegy 4–7 méterrel alacsonyabban terasz húzódik, melynek szélén (peremén) nincs falnak nyoma a felszínen. Az északi várrész hossza 72 méter, szélessége 30 méter, a déli várrész hossza 55 méter, szélessége 32 méter. Így a teljes vár hossza 112 méter.

A régészeti kutatásokat megelőzően az északi várrész legmagasabb pontján egy kerek épület (torony) alapfala látszott, melynek belső átmérője 4,5 méter, falvastagsága 2 méter. A déli várrész legmagasabb részén szintén egy kör alakú épület (torony) alapfalai mutatkoztak, ennek belső átmérője kb. 4 méter, falvastagsága 1,8 méter. A középkori nevén Solymos várra vonatkozóan elsőként Csánki Dezső közölt okleveles adatokat, ennek ellenére a 15 évvel későbbi, a Borovszky Samu-féle Zemplén megyei monográfia csak a vár csekély romjaira tesz utalást a huszitáknak tulajdonítva annak építését. Gerecze Péter is szerepelteti, Genthon István viszont már azt közli róla, hogy a középkori várromból csak egy 15 méteres félkör alakú, 1 méter magas kőfalrész látható. 1961-ben Valter Ilona és Molnár Vera végeztek terepbejárást Pusztaváron. Jól ismerték fel a két belső kerek tornyot, a vár főbb méreteit is meghatározták, de a sűrű növényzet miatt nem tudtak pontos felmérést végezni. 1967-ben a Zempléni hegység turistakalauzában az erősen benőtt, bozótos területen fekvő romos állapotú várat téglalap alaprajzúnak írják le, ahol helyenként 15 méter magas (!) kőfalrészek is állnak; történetéről pedig csak annyit közölnek, hogy egykor a Csirke családé, később pedig a husziták birtokában volt. E téves adatokat a későbbi ismertetések is átveszik.

1977-ben Fügedi Erik közölt elsőként hiteles forrásokon alapuló adatokat a várról, feltételezve azt, hogy a Tolcsva nemzetség építhette 1312 után, mely időpontot a nemzetség egyik ágának ekkortól a királyhoz kötődő kapcsolatából vezette le. A vár első pontos felmérését 1986-ban Nováki Gyula, Sándorfi György és Gádor Judit végezte el, ami a sűrű erdővel benőtt terület miatt volt különösen nehéz. Ennek ellenére sikerült a vár meglehetősen pontos alaprajzát elkészíteni. 1996-ben Németh Péter a középkori Tolcsvára, ugyanakkor Engel Pál a várra vonatkozó adatokat tett közzé, előbbi a régészeti kutatás eredményeitől várva, utóbbi 1300 tájára helyezte a vár építésének idejét. 1997 tavaszán a vár területének jelentős megtisztítására került sor, így ugyanezen év szeptemberében a várat Nováki Gyula és felesége újból felmérte és pontosította. A felmérés eredményeként két kapunyílást azonosítottak, egyet a középső osztófal nyugati vége mellett, egy másikat a délkeleti oldalon.

1998-ban Tamás Edit a Komlóskáról írt falumonográfiájában foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, egyben közzétette Nováki Gyula 1997. évi új felmérését is. A vár kutatásában új lendületet adott az a körülmény, hogy 2001-től 2004-ig Feld István vezetésével ásatások folytak a várban, melynek eredményeit az abban közreműködő Gál Viktor dolgozta fel. Az ásatás a déli kerek torony mellett, attól északra egy 5×12 méter alapterületű helyiséget tárt fel, melynek nyugati falában egy bevilágító-ablak is megfigyelhető volt. A déli várrész kerek tornyához észak felől egy kétosztatú, mélyebb északi és magasabb D-déli szintű épület csatlakozott a kutatás szerint, a nyugati oldalon egy külső lépcsővel, mely egy négyzetes alaprajzú pihenőre vezetett fel. Az épületet egy kelet-nyugati fal kötötte össze a nyugati várfallal. A két várrészt elválasztó osztófal nyugati végén – ahol korábban kapunyílást vélt Nováki Gyula felfedezni – egyértelműen megállapítható volt, hogy az északi építmény derékszögű, tufakváderekkel armírozott délnyugati sarkához építették hozzá később a déli várrésznek – árkot is lezáró – nyugati falát. Az osztófal másik, keleti végénél pedig talán az osztófal épült hozzá a külső, keleti várfal belső síkjához. A vár 1,06 méter széles gyalog kapuja a déli várrész délkeleti részén került feltárásra.

A törtkőből, habarccsal rakott falakat a plató szintjénél mélyebben, a hegy oldalában kezdték építeni, a fal belső síkját nekitámasztva a hegy oldalának. Ezután a belső terepet feltöltötték, a 13– 14. századi járószintet csak a vár északnyugati sarkában figyeltek meg. Az északi várrész területén nyitott kutatóárkokban – a középső tornyot leszámítva – építmények nem kerültek elő. A környéket az Árpád-korban a Tolcsva nemzetség birtokolta. A terület a Tolcsva nembeli Uz fiaitól, Demetertől és Uzától származó Tolcsvai, ill. Toronyai (más néven Újfalusi) családoké volt a 14. században, ezért valószínűleg őseik építtethették a várat a 13. sz. végén, illetve 1300 körül. Egyes feltevések szerint talán csak 1312 után épült, amikor a nemzetség egyik ága az Aba Amadé fiai elleni hadjáratban való részvétele miatt jutott I. Károly király különös kegyébe. Az ásatások alkalmával előkerült leletek ugyanakkor nem bizonyították, de egyértelműen még nem is cáfolták, hogy a vár birtokosainak, a Tolcsva nembelieknek állandó lakhelye lett volna a 13–14. században.

A vár első közvetlen említése csak 1379-ből való, amikor korábbi, közelebbről nem ismert időben megtörtént birtokmegosztását említik a két család között. A csupán kivonatban fennmaradt oklevélből azonban sem a birtokosztály tartalma, sem a vár akkori állapota nem derül ki. Legközelebb 1398-ból ismerünk említést a várról, amelyet ekkor, mint a Komlóstelek birtok felett álló „megromlott” várat említik. Az ekkor kelt oklevélből megtudjuk, hogy a várat is magába foglaló területet királyi adományként még 1396-ban a Debrői család kapta, de a tényleges, egyben korábbi birtokosok tiltakozása miatt perre, majd kiegyezésre és birtokfelosztásra került sor a felek között. Többé nem épült fel.

Összegezve a kutatás eddigi eredményeit Solymos vára északi része a Tolcsva nemzetség felemelkedésével párhuzamosan a 13–14. század fordulóján vagy a 14. század legelején létesülhetett. Nem kizárt, hogy a család társadalmi pozíciójának emelkedésével függhet össze a korai vár bővítése a déli várrésszel (talán a 14. sz. közepén), ami egyben reprezentációs céloknak is megfelelt. Később a 14. század végére a vár folyamatos fenntartása már meghaladta a Tolcsva nemzetség anyagi erejét, de ez összefügghet a családtagok halálával is. Ezek együttesen okozhatták a vár korai felhagyását.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!