Füzéri vár

Füzér

A Zempléni-hegység keleti szélén, a Hegyköz medencéjét északról lezáró hegylánc előtt emelkedő, 552 méter magas, vulkanikus eredetű, különálló sziklacsúcson találhatók egyik leglátványosabb középkori eredetű hegyi várunk. A füzéri várhegy Magyarország 7 természeti csodájának egyike. A várat a 13. század elején építették, így Magyarország legkorábbi várainak egyike. Jelentős felújításon esett át 2014 és 2016 között, melynek keretében felépült az úgynevezett Alsó Vár, megújult a Felső Vár várkápolnája, palotaszárnya és alsó bástyája.

A várromok történetével a 19. század végétől kiterjedt irodalom foglalkozott, melyből kiemelendő Pettkó Béla történeti összefoglalása 1911-ből és Kemény Lajos 1914-ben napvilágot látott újkori megyetörténete. Az 1930-as években a várban végzett konzerválási munkák kapcsán Lux Géza elsősorban a várkápolnáról tett közzé kisebb írásokat, s ezek alapján tárgyalta az erősséget várkönyveiben Gerő László. A történeti földrajzi összefoglalások közül jelentős Györffy György munkája, a korai időszak vonatkozásában főként erre támaszkodtak a későbbi feldolgozások, így Fügedi Erik 1977-ben megjelent vártörténeti alapmunkája is. A várban 1977-ben végzett részleges ásatásukról Juan Cabello és Feld István tett közzé jelentést. Emellett az utóbbi kutatók egy kismonográfiát is összeállítottak, itt az addig feltárt adatok összegzése mellett számos 17. századi összeírást is közöltek és kísérletet tettek azok elemzésére. A feltárásokat 1992-től Simon Zoltán folytatta, aki egyúttal jelentős levéltári forrásfeltárásra is vállalkozott. Az 1998-ig terjedő időszak eredményeit 2000-ben megjelent disszertációjában dolgozta fel, itt saját kutatásai mellett főként Engel Pál és Détshy Mihály munkáit hasznosíthatta. Elsősorban a vár 16–17. századi történetét vizsgálta, példát mutatva az írott és a tárgyi anyag – azaz elsősorban az inventáriumok illetve a feltárt építészeti részletek és a leletanyag, főként a gazdag kályhacsempe-anyag – összevetéséből adódó lehetőségekre, az erősség már elpusztult részeinek egy lehetséges rekonstrukciójára.

Külön tanulmányban foglalkozott – Szekér Györggyel együtt – a várkápolna építési idejének meghatározásával, majd 2005-ben összefoglalta az 1999–2004 közötti feltárások eredményeit. Végül 2006-ban átfogó, de tudományos apparátus nélküli áttekintést tett közzé a várról. Az erősségre vonatkozó – csak a 19. századtól ismert – képi források egy részét és az 1934–1936. évi munkák dokumentációját Juan Cabello és Feld István tették közzé, a romok első mérnöki felmérését 1977-ben Eőry Karácsony készítette, míg a 2012-2015 között folyó munkák alapjául az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ felmérése szolgált.

Füzér vára 1264-ben tűnik fel az írott forrásokban, amikor IV. Orbán pápa felszólítja IV. Béla fiát, István herceget, hogy az általa elfoglalt erősséget adja vissza testvérének, Anna halicsi hercegnőnek, aki azt apjától kapta. A következő, 1270-ben kelt királyi adománylevélből azután nemcsak azt tudjuk meg, hogy e felszólítás nem járt eredménnyel – s hogy IV. Béla csapatai eredménytelenül ostromolták a várat –, de arról is értesülünk, hogy az erősséget korábban egy bizonyos Kompolt nembeli Andronicustól vásárolta volna meg II. András király. Így az erősség építése nagy valószínűséggel az Aba-nemzetség egyik ágához lenne köthető, bár az sem zárható még ki, hogy a pataki erdőispánság bővítése kapcsán az uralkodó emeltette. 1270-ben egyébként Rosd nembeli Mihály kapta a várat a hozzátartozó falvakkal – immár V. Istvántól –, mivel korábban várnagyként sikeresen megvédelmezte az akkor még ifjabb király számára. Legkésőbb 1320-tól már ismét királyi vár, 1342-ig tisztségül a Drugethek fennhatósága alatt. 1387-ben Zsigmond király zálogba adta Ilsvai Lestáknak, majd 1389-ben Perényi Miklós pohárnokmester és testvérei kapták tőle adományba.

Ettől kezdve egészen 1567-ig a Perényiek ún. terebesi vagy nádori ága birtokolta, s csak 1483 körül tételezhető fel, hogy rövid időre elveszítették. Perényi Péter 1522-ben értékes asztali edényeit tartotta a sziklavárban, majd 1527-ben a magyar királyi koronát őriztette itt. Fia, Gábor rendszeresen megfordult az erősségben. Halála után, 1568-ban az ecsedi Báthoryak szerezték meg, majd a 17. század elején öröklés révén a Nádasdyak birtoka. 1614-től Pálé, 1633-tól fiáé, Ferencé – ebben az időszakban, 1620 és 1668 között számos összeírás készült az ekkor már csak uradalmi központként szolgáló, gyakran bérbe adott vagy elzálogosított várról – az utóbbitól a Wesselényi-összeesküvés kapcsán 1670-ben kobozta el a kincstár.

1676-ban arról értesülünk, hogy a királyi katonaság „elrontotta” a várat. Ez azonban semmiképp sem jelenthetett robbantást, valószínűleg csak felgyújtották a történeti szerepét már végképp elveszített erődítményt. Az írott adatok mellett egy 1200 és 1246 között vert friesachi denárlelet is amellett szólhat, hogy a füzéri vár egyike legkorábbi, még a tatárjárás előtt emelt kővárainknak. Az eddigi kutatások tanúsága szerint már az Árpád-korban megépült az egész hegytetőt magába foglaló ovális, néhol támpillérekkel erősített várfal, északon egy egyszerű, keskeny – később elfalazott – kapunyílással, délen pedig egy mintegy 18×7 méteres, L-alaprajzú, három térre tagolódó lakóépülettel, melyből csak az alsó szint átépített falai maradtak ránk. További korai építmények – egykor szabadon álló kemencék maradványai – eddig csak a későbbi délnyugati lakószárny alatt kerültek elő. Már a Perényi-birtoklás idejére, valószínűleg a 15. század elejére lenne helyezhető a korai lakóépület északkeleti irányú bővítése, azaz a kései inventáriumok nagytermeit (az öreg- illetve az ebédlőpalotát) magába foglaló épületszárny megépítése.

Az utóbbi időszakra helyezik a délnyugati lakószárny, s újabban a kaputorony és a hozzá csatlakozó gazdasági szárny első formájának kialakítását is. Az olasz rendszerű hadiépítészet hatását mutató ötszögű kapubástya és az északi – az írott forrásokban párkánynak nevezett – elővár emelése a Mohács utáni évtizedekben történhetett. Valamivel később, 1560 körül kerülhetett sor a délnyugati alsó védőmű és a kaputól délre eső, lőréses várfalköpenyezés megépítésére. Ugyanekkor a lakóépületek többségét reneszánsz műrészletekkel építették át. A 17. század közepének építkezéseihez többek között a kapubástya átépítése, földszinti terének tömör elfalazása és az északkeleti földfeltöltés emelése sorolható.

2011-ben Skardelli György DLA vezetőtervező és Kelemen Bálint (KÖZTI ZRT) tervezésével Oltai Péter tervei nyomán elkészült a Füzéri Alsó Vár kiviteli terve. 2013-ban Rudolf Mihály DLA vezető tervező és a HADAS Építész Mérnöki Művészeti Kft. munkája eredményeként elkészül a Felső Vár kiviteli terve, ugyan ebben az évben kiépült a várat ellátó teljes közmű. 2014-ben újjáépült a vár felé vezető út, a várparkoló és a látogató sétány, míg 2014-2015 között a füzéri alsó vár teljes feltárási munkálatai, 2015-ben a füzéri felső vár palotaszárnyának régészeti munkái is befejeződtek. 2012-2015 között újjáépült a füzéri alsó vár, kiépült a “természeti csodát bemutató” sziklagyep látogató ösvény. Kiépült a füzéri felső várat megközelítő falépcső. 2014-2015 között újjáépült a felső vár kápolnája, palotaszárnya, pince és vezérszintje, tetőtere és alsó bástyája. A Nemzeti Várprogram keretében 2015. december 23-án készült el a vár rekonstrukciója.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!