Dédes vára

Dédestapolcsány

A várat Dédestapolcsánytól délre, mintegy 4,5 km-re találjuk, részben a várhoz közelebb lévő Mályinka falu határában. A Bükk-fennsíktól délről észak felé ereszkedő hegyháton több sziklakúp van, melyek közül az utolsó legnagyobb, az 597 méter magasságú kúpon állnak a vár romjai. A hegycsúcs rendkívül alkalmas volt várépítésre, a körös-körül meredek oldal már önmagában is védelmet biztosított. A hegy egyben a nagy kiterjedésű késő bronzkori erődített telep (Verebce-tető) északi végét képezi.

Relatív magassága déli irányban, a Verebce-tetőn lévő nyereg felett 35–40 m, a többi oldalon azonban ennek a többszöröse. A jelenleg sűrű bozóttal benőtt, nehezen áttekinthető rommező, pontos alaprajza csak ásatással tisztázható. A kétrészes, keskeny vár felső része mintegy 27×45 m kiterjedésű területen helyezkedik el. A legmagasabb, északnyugati sarkán a falsíkból kissé kiugró, cca. 8×8 m-es, négyzetes torony csonkja áll, támpillérekkel, gerendafödém-nyomokkal és ablaknyílások maradványaival. Ugyanitt az északkeleti övezőfal jelentős része, továbbá téglafalazatú ciszterna is található. Alatta, mintegy 5 m-el egy cca. 5×30 m-es alsóvár délkeleti, rézsűs sarkának jelentős, kb. 4–5 m magas falai állnak. A sziklakúp északkeleti oldalán egy kissé kiugró rész van, itt a legkevésbé meredek a hegyoldal. Itt lehetett a vár bejárata. Ezt egy, a hegytetőről északkelet felé lefutó hosszú fallal védték, amely fal bár szinte teljesen elpusztult, de a nyoma a terepen elég jól kivehető. Vastagsága 2 m körüli, hossza kb. 85 m, alul sziklában végződik.

Istvánffy Miklós, 16. századi történetíró írja le részletesen Dédes várának 1567. évi ostromát és felrobbantását. A történetet később sokan átvették tőle. Az „omladozott várat” Vályi Antal is említi. Ipolyi Arnold írja, hogy a Váradi Regestrum szerint Dédesen királyi bivalyvadászok laktak. Fodor Antal 1827-ből fennmaradt kéziratában ismerteti a várat, a Verebce-tető őskori sáncaival együtt, utóbbiakat összefüggésbe hozza a középkori dédesi várral és leírja az 1567. évi ostromot is Istvánffy alapján. Fényes Elek, Pesty Frigyes, Bartalos György, Gerecze Péter, Genthon István csak említi, míg Soós Elemér és a Bükk útikalauza részletesen írnak a várról. Szendrei János 1902-ben egy falrészletet rajzolt le a helyszínen, de ez a rajz csak Soós Elemér másolatából ismert. Csánki Dezső, Györffy György, Fügedi Erik és Engel Pál a várra vonatkozó okleveles adatokat gyűjtötték össze. Borovszky Samu, Gerő László, a Vártúrák kalauza és Kiss Gábor műveiben a vár történetének rövidebb-hosszabb leírását és történetét találjuk. A várról helyszíni bejárás alapján 1975-ben Dobosy László adott leírást vázlatos felmérés kíséretében, és történetét is összefoglalta. Legutóbb a borsodi vártopográfia foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, amikor felmérését is közzétették.

A dédesi várjobbágyok 1247-ben az őket védelmező Miskolc nembeli File zágrábi prépostnak, Tamás ispánnak és Imrének adják el „lapidis Dedus” = Dédes kő egyharmadát várépítés céljára. Kérdéses, hogy az erősség ekkor felépült-e, mivel magát a várat, Dédeskő néven először 1254-ben említik, mint Ákos nembeli Ernye bán birtokát. Egy hamis oklevél szerint 1268-ban István ifjabb király Miskolci nembeli Panith bánnak adta tartozékaival együtt és adományát 1271-ben megerősítette. 1316-ban Ákos nembeli István fiai Csák Máté oldalára álltak, ezért a király 1319/1320-ban Dédest megostromoltatta és elfoglalta. Ettől kezdve királyi birtok, királyi várnagyai 1322-től ismertek. 1325-ben a király a várat át- vagy újjáépíttette. 1320 után Drugeth Fülöpé és Vilmosé volt tisztségül. A 14. század második felétől a diósgyőri uradalomhoz tartozott, 1427-től zálogban Borbála királynéé, aki 1431-ben Diósgyőr és Cserép várakkal együtt Dédest is zálogba adja Rozgonyi Istvánnak. Albert király 1438-ban örök adományul adja a Pálócziaknak, akik Mohácsig a vár urai.

1537-ben János király Perényi Péter számára ad adománylevelet a várra és tartozékaira, amelyet akkor a Pálóczi rokonság révén Perényi már ténylegesen birtokolt. Perényi Gábor örökös nélkül halt meg, halála után a király a várat Erdőhegyi Boldizsárnak adományozta. 1567. április elején Bárius István a vár kapitánya, amikor Hasszán temesvári basa Dédes alatt nagy sereggel megjelent és megkezdte a vár ostromát. A védők tizenöt napon keresztül hősiesen védekeztek, de látható volt, hogy nem tarthatják már sokáig magukat. Bárius a vár közepén lévő torony alá hordatta az összes puskaport és egy hosszú kanócot vezetett oda, hogy legyen idő katonáinak az elvonulásra. Éjjel mindnyájan elhagyták a várat, amely a nagy örömmel bevonuló törökökre robbant. Ettől fogva Dédest mint „castrum dirutum”-ot (leromlott vár) emlegetik s nem is építik már újjá.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig
Fotók: Negatívról. Bocs a képek minőségéért. Egyszer voltam ott, akkor is otthagytam a fél tüdőmet. Talán megérted.

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!