Cserépvár

Cserépváralja

Cserépvár romjait közvetlenül Cserépváralja község felett keletre, kb. 400 méterre, a kúp alakú 288 méter magasságú Várhegyen találjuk, melynek relatív magassága a környező völgyekhez viszonyítva kb. 90 m. A hegy legmagasabb részét magába foglaló belsővár a ma is a felszínen látható épületmaradványok illetve a 2004-től folyó ásatások eddigi eredményei alapján mintegy 40×40 m-es kiterjedésű, nagyjából ovális alaprajzú és minden bizonnyal alapvetően egy kettős, egymással párhuzamos falgyűrű között elhelyezkedő falazott térsorból állt.

Az utóbbi részletei elsősorban délnyugaton figyelhetők meg, tőle keletre sziklába vágott pincéket lehetett meghatározni. A külső falhoz keleten egy kisebb kiugró védőmű csatlakozik. E vármagot alacsonyabb szinten egy részben már feltöltődött és ma mát csak terasz alakjában mutatkozó árok veszi körül, külső oldalán alacsonyabb sánccal. Ez azonosítható a kora újkori forrásokban említett palánkkal, melynek jelentősebb méretű külső védőművei („földbástyái”) délkeleten, északon, továbbá a nyugatról felvezető út mellett mutatkoztak. A Várhegy délnyugati aljában, a vár bejáratától alig 20 méterre kezdődően 12 gabonásverem található egy sorban, a tufa kőzetbe bevágva. Valamennyi körte formájú, felső nyílásuk négyzet alakú. A vermek mélysége 4,50–9,50 m, legnagyobb átmérőjük 3,00– 6,5 m között váltakozik. Az 1568. évi leltárban említik a vermeket, amelyekbe a várhoz tartozó tardi birtokról származó árpát töltöttek be. A vermekről és azok használatáról több adatunk nincs.

Két 18. századvégi térképen jelenik meg először a vár ábrázolása. Mindkettő feltünteti a vár felhagyása után alatta épült kastélyt is. Az 1788. évi csak nagy vonalakban, de a másik (közelebbi évszáma nem ismert) sokkal részletesebben tünteti fel a kör alakú vár középső választó falát, valamint a vár melletti gabonás-vermeket is. Az irodalomban elsőként 1796- ban Vályi András említi, Fényes Elek azonban már részletesen ír történetéről. 1864-ben a vár területén lévő két üres kazamatáról és egy nagy, terméskőbe vágott pincéről olvashatunk. Kandra Kabos 1871- ben, majd Szendrei János 1892-ben említi a szabályos alakú „ősvárat”, ahol utóbb középkori vár is épült. Csánki Dezső több okleveles adatot közölt a várról, az 1431–1489 közötti évekből. Gerecze Péter, majd Genthon István és Gerő László ismét csak említi, Borovszky Samu azonban három helyen is ír róla röviden, a vármegye történetébe beágyazva. 1977-ben Fügedi Erik tévesen vonatkoztatja rá IV. Béla oklevelét, amelyben a király Füzérkőn vagy Kerekkőn ad vár építésére engedélyt az egri püspöknek; Engel Pál pedig 1408–1437 közötti okleveles adatokat közöl róla. Ugyanekkortól kezdve Mizser Lajos több tanulmányban is részletesen foglalkozik a várral és környékével. A Borsod megyei vártopográfia 1992-ben az ő adatai alapján foglalta össze a vár történetét, amikor felmérését is közzétették.

Első okleveles említése 1408-ból való, amikor Bogács és Szomolya határjárásában a tanúk között Kozárdi Bertalan várnagy és Mihály alvárnagy, valamint két korábbi várnagy: Bogácsi Ferenc fia István és Recski Tamás szerepel. Engel szerint Cserép vára 1400 körül épült az elpusztult Szilvásvárad (= Éleskő) helyett királyi várként. Engel ugyanakkor arra is utal, hogy az 1408-ban említett két korábbi várnagy Bebek Ferenc familiárisa, akiknek itteni várnagysága az 1402–1405 között rendkívüli esetnek tekinthető diósgyőri várnagy és a megyei ispáni tisztség megosztásával lehet összefüggésben. 1427-től Borsod megyével együtt Borbála, majd 1438-tól Erzsébet királyné birtokában volt. Albert király 1439-ben élethossziglan Berzevici „Pohárnok” Istvánnak adta. 1458-ban viszont Mátyás király a várbirtokot a Rozgonyiaknak adományozza, akik 1459-ben megegyezve a Berzeviciekkel, megosztoztak a birtokon és a vár felének lehettek birtokosai. Berzeviczi István halálával (1462 után) végleg a Rozgonyiaké lett a teljes várbirtok. 1523-ban Rozgonyi Katalin és Báthori András házassága révén a várbirtok is a Báthoriaké lett. A dicális összeírások szerint a 16. sz. közepétől kezdve a török többször is elfoglalta a várat, de megtartani nem tudta. 1568-ból fennmaradt a vár leltára. Ebből kiderül, hogy a palánkvár elsősorban élelmiszertárolásra szolgált, viszont feltűnően kevés fegyvert jegyeztek ekkor fel, és ami volt, az is régi elavult volt. Eger várának elestével (1596) egyidejűleg a várat a török foglalja el, eszmei birtokáért azonban többen is pereskedtek. 1614-ben a vár felújításáról tudunk.

A töröktől 1687-ben foglalják vissza. Közvetlenül az ostrom után járt a várban Domonkos Jakab, aki jelentette: „a Palánka az ostrom idején a császári katonák által felégettetett, csupán a belső rész maradt meg, ahol éppen meglehetős mennyiségű gabonát, mézet és más élelmiszert találtak.” A visszafoglalás idején Homonnai Drugeth Zsigmond felesége Eszterházy Mária a vár birtokosa, aki nem sokkal később az egész váruradalmat eladta 10.000 forintért Orlik Máriának. Eger 1688. évi visszafoglalását követően Buttler János egri várparancsnok többször is sürgette Cserépvár újjáépítését. Némi munkálatok történhettek, mert 1703-ban az Egert ostromló kurucok Telekessy István egri püspököt Cserépvárba zárták. A 18. század elején Orlik Károlyé, majd a francia eredetű L’Huillier család kezére került, akik a vár kőanyagából közvetlenül a Várhegy délkeleti aljában egy U alakú kastélyt építettek. Ezután a várral már senki sem törődött. Megmaradt részeit rövid ideig raktárnak használták, majd lassan sűrű erdő nőtte be a romokat.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!