Borsod vára

Edelény

Egyik legismertebb ispánsági várunk a borsodi földvár Edelény város északi végében, egy természetes szikladombon helyezkedik el, amely kb. 15 m magasan emelkedik az északi oldala alatt folyó Bódva fölé. A vár a teljes dombtetőre kiterjed, sáncának egy hosszabb maradványát a keleti és egy erősen rongált rövidebbet a nyugati oldalon láthatunk, kb. 2/3 része azonban már eltűnt, csak a domb pereme jelzi az egykori vár szélét.

A dombtetőre csak dél felől lehet feljutni, többi oldala meredek és három oldalról nagy kiterjedésű mocsaras vidék vette körül. A várral a 19. század második felétől többen is foglalkoztak. 1896-ban Bartalos Gyula végzett ásatást, de ennek eredményeit nem ismerjük. 1926- ban Leszih Andor ásatott több kutatóárkot, Megay Géza és Nyíri Dániel részvétele mellett. Akkoriban Borsod falunak még 16 háza állt a várban, ezek között jelölte ki az ásatási területeket. Leírásából tudjuk, hogy a sáncba is 4 méter mélyen beleásott és gerendamaradványokat figyelt meg. A váron kívüli barokk református templom mellett pedig Árpád-kori sírokat tárt fel. Szórványosan S-végű hajkarikák is előkerültek. Erről az ásatásról sem maradt fenn dokumentáció. A vár területét a 18. századtól kezdve Borsod falu házainak egy része foglalta el, s csak 1986-ban vált szabaddá és kutathatóvá a vár. A várat és környezetét 1973-ban és 1987–1988- ban Sándorfi György mérte fel. A vár hossza 205 m, szélessége 105 m, területe 1,7 ha. 1987–1999 között Wolf Mária vezetett ásatást a vár területén. Ennek során, 1988–1990 között, Nováki Gyula a sánc szerkezetét vizsgálta meg két helyen. Wolf Mária az ásatások részletes leírását, és azok kiértékelését számos résztanulmányban tette közzé.

A vár északi részén egy 10. századi telep földbe mélyített házai és kemencéi kerültek feltárásra. Igazolni lehetett az építmények egykori, agyaggal tapasztott, gabonatárolásra szolgáló padlásait is. Felszín feletti boronaházakra utaló nyomok is előkerültek s ehhez a korai településhez tartozott az 5×5 m alapterületű ház is, melynek agyagba rakott kőalapozását találták meg a vár északkeleti részén. Ez az első település, amely a 10. században állt fenn, erődítve nem volt. A megfigyelések szerint az egész telep egyszerre, tűzvész által pusztult el. Maradványaira telepedett rá a 10. század végén – a 11. század elején az ispánsági vár, Borsod megye első központja. A dombtetőt elegyengették, és kb. 60 cm vastag fekete humuszos földdel töltötték fel, majd erre épült rá a ma is részben még látható magas sánc. Az ásatás folyamán ezen sánc keleti és nyugati szakaszát egy-egy széles kutatóárokkal vágták át. A gerendamaradványok, illetve azok lenyomatai alapján jól rekonstruálható volt a szerkezete: két sorban, gerendákból összerakott rekeszek sorakoztak, a közöket földdel töltötték fel. Így kaptak egy több méter magas falat, külső oldala függőleges, belső oldala feltehetően lépcsőzetes volt. A nyugati sánc külső oldalán egy utólagos javítás is megállapítható volt. A sáncszerkezet alján mindkét kutatási helyen sűrű, viszonylag vékony fákból álló réteg jelentkezett. Ez kezdetben egy korábbi sáncnak tűnt, de a későbbi ásatások a sánc más részeiben ezt a szerkezetet nem találták.

Az ispánsági várhoz tartozott az a 11. századi templom is, amelynek hiányos maradványai a várbelső északkeleti részén kerültek elő. Egykorú írás nem említi, feltehetően ez volt a borsodi esperességi központ temploma. A templom alaprajzilag kissé szabálytalan téglalap, teljes hossza 18 m, belső hossza 16 m, belső szélessége 8 m, falvastagsága 80 cm. A közelében talált hatalmas kőlap valószínűleg az oltár volt. Körülötte nem volt temető. A vár területén kívül délre, egészen közel különálló kis dombon áll a 18. század végén épült református templom. A korai, Árpád-kori templom kis részletei a mai tornyának északi oldalán bukkantak elő. Körülötte Árpád-kori sírokat tártak fel, minden bizonnyal a ma álló barokk templom helyén volt a falu 11. század második felében már fennálló plébániatemploma.

A vár első említését Anonymus 1200 körül írt művéből ismerjük, aki szerint a honfoglaló Bunger fia, Bors vezér építtette a föld népével és róla is nevezték el, majd Árpád őt tette meg a vár ispánjává. Györffy György azonban ettől eltérően Bors ispánt Géza fejedelem, vagy Szent István idejére teszi, amikor a vár megyeszékhellyé vált. A vár kezdetben a borsodi esperesség központja is lehetett. 1219-1282 között gyakran szerepel az oklevelekben, többek között 1219-ben börtönőröket, ugyancsak 1219-ben, majd 1220-ban és 1263-ban a várnagyot említik. Pusztulásának idejét nem ismerjük, de a tatárjárás után elveszthette a jelentőségét. Utoljára 1334-ben már csak mint „Feldwar” nevű sánccal találkozunk vele. 1568-ban egy vizsgálati jegyzőkönyvben megemlítik, hogy [mintegy húsz évvel] korábban Balassa Zsigmond Bebek Ferenc borsodi castellumát ostromolta. A források adatai szerint a castellumot Bebek Ferenc 1544–1554 között építhette. A castellum ostromának idejéről nincs forrásunk, más forrásból azonban tudjuk, hogy Bebek Ferenc és a Balassa testvérek (Menyhért és Zsigmond) között 1545-ben volt fegyveres összetűzés, és ennek során a szendrői várat is ostromolták a Balassák.

A falu egy török támadás következtében 1582-ben elpusztult, 1595-ben már ismét lakott volt, a castellumot azonban többet már nem említik. Az ásatás a nyugati sánc melletti belső területen egy nagyobb ház alapozásának maradványait tárta fel, 16. századi leletekkel (köztük egy 1544. évi dénár is volt), melyet Wolf Mária a castellummal azonosított.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!