Alsó-, Felső- és Németvár

Szendrő

A 16–17. századi Borsod vármegye egykor legjelentősebb erődítmény-együtteséből ma már csak csekély maradványok láthatók a Szendrői-medence közepén emelkedő 220 méter tengerszint feletti magasságú, szabadon álló Várhegy platóján, annak nyugati lábánál illetve az attól a Bódva-folyóig terjedő laposabb területen.

Jelentősebb régészeti kutatásra eddig csak a részben erdővel borított hegytetőn került sor, ahol az egykori Felsővár emelkedett. Ennek eredményeként láthatók a délkeleten egy sarokbástya több építési periódust mutató, 4-6 méter magas falmaradványai, a tőle nyugatra induló kötőgát valamint egy további védőmű részletei. Másutt falmaradványok már nem vehetők ki a felszínen, ilyeneket a várterület közepét elfoglaló, mintegy 50 méter átmérőjű, 4 méter magas kiemelkedésen is csak az ásatások során találtak. Csupán kisebb ásatás és falkutatás érintette a település központjában, a Hősök terétől északra, már részben a hegyoldalban található, ma lakóházakkal beépített ún. Alsóvár nevű területet, ahol északkeleten egy többszögű, lőréses bástya részletei, egy attól dél felé induló fal, továbbá az egykori Csáky-kastély L-alaprajzú épületszárnyainak elsősorban már csak a pinceszintjei és csekély, egy barokk kaput is magába foglaló földszinti falai állnak. Ettől délre, a mai ferences templom környékén – a Német vár emlékét őrző „német városban” – már csak a vízfolyások és más terepalakulatok utalnak az egykori erődítések helyére.

Szendrő váraival és a Csáky-kastéllyal már a 19. század helytörténeti irodalma is foglalkozott, történetének első alapos feldolgozását azután 1908-ban Borovszky Samu készítette el. Különösen részletesen foglalkozott azután a kutatástörténet és a topográfia, valamint a három vár(rész) időrendi kérdéseivel 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia, melynek szerzői a Felsővárra az egyik ismert 17. századi alaprajzát is rászerkesztették. Mivel korábban csak 1957-ben volt egy kisebb leletmentés az Alsóvár területén, az addigi kutatásban felmerült kérdések szempontjából különösen jelentős, hogy 1997 és 2001 között Tomka Gábor ásatást végezhetett a Felsővárban – a délkeleti erődítésvonal feltárása mellett néhány kutatóárokkal vizsgálhatta a központi dombot és nagyobb területet kutathatott attól keletre. 2002-ben kisebb feltárást folyatott Fülöp Andrással az Alsóvár területén is. Mindezek eredményeit hasznosíthatta is a település 2002-ben megjelent monográfiájában, ahol úgy az írott, mind a képi forrásanyag feldolgozását is elvégezte. Eredményeit 2005-ben külön tanulmányban is összefoglalta.

Szendrő királyi várának várnagya 1355-ben jelenik meg a forrásokban. Az erősséget Zsigmond feltehetően még 1392 előtt a Bebekeknek adományozta. 1404-ben Bebek Ferenc itt keltezett, 1467-ben Bebek György lakóhelye is itt volt, de a 16. század közepén is ez számított a család (egyik) központjának. 1545-ben I. Ferdinánd még nem tudta elfoglalni, 1565/1566 fordulóján azonban I. Miksa már megszerezte és ezt követően hatalma egyik bázisává építtette ki a Felsőmagyarországi Kapitányság területén. Az írott adatok szerint először a korábbi, közelebbről ismeretlen várépítményeket javították, majd azok tervbe vett, de valószínűleg meg nem valósult bontása után 1578 és 1582 között épült ki az első olasz rendszerű erődítmény, melynek helyét azonban tévesen kereste a korábbi kutatás a Várhegyen.

Tomka Gábor bebizonyította, hogy az nyugatra, a Bódva melletti lapos területen épült meg, formáját – nyújtott téglalap alaprajzú, ötbástyás, a Bódva ágaival övezett építmény – egy, a karlsruhei gyűjteményben fennmaradt hadmérnöki felmérés őrizte meg. Ez utóbbi feltünteti a korabeli forrásokban Bebek-várnak is nevezett, szabálytalan alaprajzú Alsóvárat is, itt az országút felőli oldalon két, részben a mai maradványokkal azonosítható bástya látható. A két várrész között a huszárvár, délre pedig a palánkkal övezett város terült el.

Közben azonban kiderült, hogy a folyó melletti, később Német várnak vagy Földvárnak nevezett erősség helyét hibásan választották meg, ezért 1588- ban hozzáláttak – feltehetően Cristoforo della Stella olasz hadiépítész tervei alapján – a Várhegy platóján a Felsővár, egy, a terepviszonyok miatt kissé szabálytalan ötszög alaprajzú, ötbástyás erőd építéséhez. Az építkezések igencsak elhúzódtak, a Felsővár még nem volt kész a Bocskai-felkelés, sőt Bethlen hadjáratai idején sem, amikor többször is a felkelők illetve az erdélyiek kezére jutott Szendrő. Még az 1630-as években is egy félbehagyott bástyáról értesülünk, 1639-ből Johann Le Dentu hadmérnök rajzait ismerjük az erődítésről. 1644–1645-ben I. Rákóczi György hadjárata kapcsán több ostromára is sor került. A forrásokból, – így az 1558–1662., illetve 1670. évi felmérésekből, egy 1662 és 1670 között készült távlati rajzból és Georg Ssicha hadmérnök 1664. évi metszetéből – ismerjük nem csupán a Felsővár bástyáinak megnevezéseit (Korláth-bástya, Kapu- vagy Szent Gábriel bástya, Sáros-bástya, Császári-bástya, Szent Mihály- vagy Wesselényi-bástya), de azok lehetővé teszik számos részletének rekonstrukcióját is és nem utolsósorban támpontokként szolgálnak az építkezések fázisairól.

Tomka Gábor mindezek alapján csak az 1660-as évekre helyezi a Felsővár teljes kiépítésének befejezését. Később már csak külső védőművek építéséről tudunk. 1672-ben a bujdosók elfoglalták az Alsóvárat, de a Felsővárat Thököly Imre sem tudta később bevenni. 1692-ben villámcsapás pusztította el az erőd központi épületét. 1704-ben csak ostrom után, hoszszas tárgyalások eredményeként került II. Rákóczi Ferenc kezére, aki azonban már 1707-ben lerombolását határozta el. Az ásatási megfigyelések szerint elsősorban a bástyák sarkait robbanthatták fel, a kötőgátakat nagyrészt a helyi lakosság hordhatta el. A várat és uradalmát már a 17. sz. közepétől többször elzálogosította a kamara, majd 1690-ben Csáky István szerezte meg a nagy értékű birtoktestet. 1694-ben kezdett hozzá az Alsóvár területén kastélyának felépítéséhez, melyet – illetve később átépített formáját – számos ábrázolásból ismerjük.

A 14. századi szendrői vár kérdése még nem tekinthető tisztázottnak. Az igen valószínű, hogy nem királyi várként emelték, építtetője azonban ismeretlen, mint ahogy az is kérdéses, hogy a mai Alsóvár helyén, azaz a Várhegy – ugyan a völgy szintjénél magasabb – lábánál állt volna. Nem igazolható, hogy azonos lett volna a szendrőládi várral, de ma még az sem zárható ki, hogy a Várhegy nagy kiterjedésű platójának egy, eddig ásatással még nem kutatott részén állt volna. Az Alsóvár előzményei sem teljesen egyértelműek, az eddigi ásatások itt csak a 16. század közepénél korábbi leleteket hoztak a felszínre, s ez valószínűsíti, hogy a Bebekek 15. századi rezidenciáját már itt kell keresnünk. Ennek építészeti formáját azonban még egyáltalában nem ismerjük, s ez vonatkozik a Felsővár kivételével Szendrő összes kora újkori erődítésére is. Az mindenesetre bizonyos, hogy sem a városban található református templom tornya nem tekinthető erődítésnek, sem a Német vár területén álló Festőház feltételezett korábbi formája.

A Várhegy mintegy 1,2 ha kiterjedésű erődje ugyanakkor a reneszánsz hadiépítészet – 16. sz. végén – legkorszerűbb elveit igyekezett megvalósítani, már amennyire ezt a terepviszonyok lehetővé tették. Ez látszik a sokszögű fallal övezett középső domb esetében, mely egy centrális elhelyezésű toronynak adott helyet, további, talán a kápolnát is magába foglaló épülettel. A stratégiai szempontból fontosabb északi bástyák korszerűbb, ágyútermes-füles kiképzést kaptak, a bejárat a jól védett keleti oldalon került elhelyezésre. De folyamatosan korszerűsítették a kisebb déli védőműveket is, a palánkfalakat kőbe építették át. Figyelemre méltóak a legénység, ásatással is vizsgált házacskái és nem utolsósorban az eddigi feltárások során napvilágra került tárgyi leletanyag.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!