Abaúj-vár

Abaújvár

A vár a Zempléni-hegység északnyugati végén, Abaújvár község nyugati széle felett, elkülönülő alacsony dombon fekszik. Alatta a Hernád folyik, félkörben pedig a messze északra elnyúló vizenyős árterület övezi. A vár alakja megközelítőleg kör alakú, több egyenes oldalrésszel. Átmérője a sánc tetejétől számítva 245, illetve 235 m, területe 3,9 ha. A sánc 3–4,5 m belső magassággal legnagyobbrészt ma is körbeveszi, a külső térszint fölé átlag 15 m-re emelkedik. Külső oldala, egy rövid szakaszt kivéve, a község házai által teljesen körbeépült és az udvarok végében legtöbb helyen erősen megrongálták.

A sánc belső része azonban viszonylag épnek mondható. A vár egész belső területe mezőgazdasági művelés alatt áll, mindössze egy lakóépület és a hozzá tartozó gazdasági épületek foglalnak el egy kisebb részt a vár keleti szélén. Ugyanitt van a vár egyetlen bejárata is, keletről, a hegyek irányából. Erről az oldalról egy már erősen feltöltődött mély árok is védte. Belső területe lapos, középtájon kissé kidomborodik. Az abaújvári vár szinte valamennyi történeti, a területtel foglalkozó helytörténeti, műemléki és várakkal kapcsolatos irodalmi munkában megtalálható. Ezekben főleg a vár történeti adatait szerepeltetik, a vár kialakításáról, elhelyezkedéséről – néhány kivételtől eltekintve – alig tesznek említést. A leírásokban ugyanakkor több téves adat is található, ezért a régebbi irodalmi adatok áttekintésétől eltekintünk.

A várról először Soós Elemér készített rajzokat, majd Pogrányi-Nagy Félix közölt egy helyszínrajzot, de ezek csupán sematikus ábrázolásoknak tekinthetők. 1974–1975-ben Gádor Judit és Nováki Gyula a vár sáncában végzett ásatást, majd 1976–1981 között Gádor Judit a vár belső területén végzett feltárásokat. Az ásatók eredményeiket számos helyen közzétették. 1981 után a feltárások megszakadtak, a vár belső területén elhelyezkedő település további feltárására nem került sor. A vár új részletes, szintvonalas felmérését – a feltárásokhoz kapcsolódva – 1976-ban Sándorfi György készítette el. A vár kutatását és történeti adatait 1997-ben az Abaúj-Torna megyére vonatkozó vártopográfiai cikksorozat foglalta össze, legutóbb pedig 2001-ben a település önálló monográfiájában Wolf Mária közölt további új adatokat a várról.

Az abaújvári vár építésére történeti adatot nem ismerünk. Kézai Simon (1358) szerint Aba Sámuel király (1041–1044) építtette, de eredete feltehetően korábbra, a 10–11. század fordulója körüli évtizedekre, a magyar államalapítás idejére tehető. Kezdetben az újvári ispánság és esperesség székhelye lett. 1046-ban (Aba)Újváron találkozott össze az Oroszországból jövő András és Levente, akiket az elégedetlen főurak hívtak be a lázadó Vatával és társaival, majd innen indultak András koronázására Székesfehérvárra. 1106-ban Álmos herceg Lengyelországból sereget behozva elfoglalta, mire Kálmán király ostrom alá vette, de az ostrom megbékéléssel végződött. 1242. február 2-án azon várak közé sorolták, amelyeket a tatárok még nem tudtak elfoglalni. A tatárjárás után, 1251-ben IV. Béla még intézkedik a vár őrzéséről, az újonnan épült várak mellett azonban sokat vesztett jelentőségéből. 1312-ben, a rozgonyi csata után Károly Róbert az ellene lázadó Aba nembeli Amadét megfosztotta birtokaitól, és ezt követően kapják a várat a Drugethek mint honorbirtokot, ahonnan 1317–1332 között keltezik okleveleiket. 1330–1334 között Drugeth Vilmos udvarbírája egyben az itteni várnagy, ami a vár fennállására utal. 1353-ban említik utoljára a várnagyát, 1355-ben Drugeth Fülöp özvegye rendelkezett a birtok felett. Újvár falu később a Perényieké lett, akiknek 1399- ben és 1405-ben a király megengedi, hogy itt erősséget emeljenek. Az építkezésről nincs adatunk, de feltételezhetően nem éltek ezzel az engedéllyel, mivel 1406-ban a közeli nagyidai birtokukra vonatkozóan adtak be hasonló kérelmet. A nagyidai várat 1411–1414 között fel is építették és ezután Újvárt, faluként, már e vár tartozékai között találjuk, várként többé nem említik.

Az 1974–1975. évi sáncátvágás csak a sánc belső felére korlátozódhatott, de az eredmények a szerkezetre és az időrendre vonatkozóan kellő támpontot jelentettek. A sánc végig egységesen ún. rekeszes (kazettás) szerkezetet mutatott, vagyis a sánc irányával párhuzamos, egymástól 2–3,5 m-re, és arra merőleges, egymástól 0,6–1,2 m-re fekvő gerendákat raktak váltakozva egymásra. A gerendák barnára korhadva, vagy szürke por alakban bontakoztak ki, összeillesztésüket nem sikerült megfigyelni. A gerendák közeit döngölt földdel töltötték ki. A sánc rekonstruálható gerendaszerkezete 23,3 m széles és 6,6 m magas lehetett, amelyet 14 szintre lehetett elkülöníteni, de egy-egy szintben 3–4, néha több gerenda volt egymás alatt. A felső négy szintben a gerendák valamivel ritkábban jelentkeztek, ami valószínűleg későbbi építési periódusra mutat. A ma ismert kézi munkanormák és optimális időjárás figyelembevételével, számítások szerint 100 embernek kb. 2 év és 3 hónap kellett a sánc felépítéséhez. A sánc legtetején a mai felszín alatt 4,30 m szélességben, 0,5 m vastag fehér habarcsos faltörmelék mutatkozott, egy teljesen kiszedett kő várfal nyomaként, amely a várat körbevette, de a fal eredeti szélességét nem sikerült megállapítani. A sánc alatt őskori, késő bronzkori és császárkori cserepek tanúskodtak a hely korábbi lakottságáról. A sánc faszerkezete közötti földből 10–11. századi cserepek kerültek elő, a legfelső rétegekből pedig 12– 13. századiak jelezték a későbbi sáncfelújítást. Utóbbi helyen ritka mezőgazdasági vaseszközök is voltak elásva (2 sarló, 1 ásópapucs és 1 szőlőmetsző kés).

A vár belső területén több, 11. század közepe- és a 15. század eleje közötti településre utaló lelet került elő. 1976–1981 között a várbelső északi részén egy templom és a körülötte elterülő temető feltárására került sor. A kőalapozású, kváderkövekből épült, félköríves szentélyzáródású román-kori esperesi templom teljes hossza 15,41 m, hajójának hossza 11,25 m, belső szélessége 7,23 m volt. Építése a 11. század végére, egy későbbi átépítése pedig a 13. század második felére tehető. A templom körül összesen 786 sír került feltárásra. A sírokból előkerült leletek a temető 11–14. századi használatára utalnak. A templomtól északra a legalsó sírok alatt egy, a temetkezés idejénél korábbi, a 11. század közepétől létesült település nyomai mutatkoztak. A sánc építését megelőző járószint a 10. század végénél korábbi nem lehet, a sánc építési ideje a 11. század elejére, első felére tehető, a felső része pedig a 12. századból származhat. A habarcsos kővárfal korára nincs adatunk, csak feltételezzük, hogy a 13. században emelték.


Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!