Baranya megye várai » Zrínyi vár, Szigetvár

Zrínyi vár

Szigetvár

Szigetvár ma Baranya megyében található, a középkorban viszont Somogyhoz tartozott. Az 1394 és 1425 között ismert Antimus (szigeti vagy terebezdi) Osvát Istvánffy Miklós 17. századi krónikája szerint az Almás patak vizéből földtöltések segítségével tavat alakított ki, és a tó szigetén egy kerek tornyot, valamint bástyákat építtetett. Az erősséget először 1449-ben említi írott forrás, amikor birtokosztály útján Antimus János kapta. Ez egy körülbelül 23×25 m alapterületű, keleti bejáratú, téglaépítésű vár volt, az udvarban egy téglával bélelt kúttal, valamint bizonyára lakóépülettel, terményraktárral és szolgálói szállásokkal. Nyugati irányban hét, keleti irányban tizenöt méter széles vizesárok övezte.

Ennek a korai várnak a maradványait az 1960-as években Kováts Valéria által végzett régészeti feltárások során a mai északnyugati bástya területén, a későbbi belső várban találták meg, egyes elemei jelzésszerűen bemutatásra is kerültek. A castrum 1463 és 1470 között Garai Jób kezén volt, majd visszakerült a szigeti Antimusokhoz, akik 1473-ban eladták enyingi Török Ambrusnak. Örököse, enyingi Török Bálint 1530-ban megvédte az erősséget Szapolyai János seregétől, de azt követően hol az egyik, hol a másik királlyá koronázott uralkodó pártján állt. Nagy érdeme viszont, hogy jelentősen megerősítette a várat, amely mellett Nagy Szulejmán szultán az 1526. évi és 1529. évi hadjárata alkalmával még kb. hetven, 1532-ben már csak alig húsz kilométeres távolságban vonult el. Ekkor már egy a belső, középső és külső vár, valamint a város alkotta négyrészes erősségről beszélhetünk. A középső vár a belső vártól csak egy kis palánkfallal volt elválasztva, a középső és külső vár között azonban egy tizenöt-húsz méter széles, 3,5-5 méter mély árok húzódott. A vastag és alacsony falak, az északkeleti, délkeleti és délnyugati védőművek palánk-megoldással készültek.

A városnak három kapuja volt és szintén vizesárokkal és palánkfallal vették körül. Ekkor mélyítették ki a város melletti mocsaras tavat is. Miután Buda elfoglalásakor Török Bálint is fogságba esett, felesége 1546-ban Habsburg Ferdinánd királynak adta át a várat, melynek – Valpó, Siklós, Pécs, Esztergom, Tata, Székesfehérvár és Simontornya török kézre kerülése után – különösen megnőtt a stratégiai jelentősége, katonai hatósugara Eszékig, a Dráváig, illetve a Dunáig terjedt. Királyi őrségének kapitányai először Istvánffy Pál és Segesdi György voltak, később Tahy Ferenc kapitány és mellette Stanics Márk somogyi nemes szolgáltak a várban. Ezt követően Dersffy Farkas, majd 1554-től Kányaföldi Kerecsényi László lett a várkapitány. Az utóbbi idején Tujgun budai pasa (1558-59) fogta körbe Szigetvárt, de végül az ostrom elmaradt. 1556. június 13-án Hadim Ali budai pasa serege a pécsi, babócsai és koppányi bégekkel együtt már ténylegesen is kísérletet tett elfoglalására, de kapitánya – ekkor Gradicei Horváth Márk, vagyis Stančič Marko – sikeresen megvédte a várat. Az első valóban korszerű erődítési munkák ezt követően kezdődtek meg, nagyrészt már az ekkor elterjedő olasz rendszerű, bástyás védőművek alkalmazásával, s ekkor erősítették meg az Újvárost is.

Zrínyi Miklós 1561. október 3-án saját kérésére lett Szigetvár kapitánya – ő az 1556. évi ostrom idején a babócsai elterelő akcióban már jelentős érdemeket szerzett. Mivel nem kapott elegendő anyagi támogatást az udvartól, 1566 elején lemondott hivataláról, de a törökök közeledtének hírére újra elvállalta a parancsnokságot. A szultáni csapatok elé küldte hadait, hogy feltartóztassa az ellenséget, s hogy minél több ideje legyen Habsburg Miksa hadainak Szigetvár fölmentésére sietni. Az erősség mindezek ellenére magára maradt és végül a védők hősies küzdelme ellenére török kézre került.

Az 1566. évi ostrom idején az erősség négy részből állt: a belső és a külső várból, az Óvárosból és az Újvárosból, melyek védvonalának együttes hossza körülbelül egy kilométer lehetett. Az Ó- és az Újvárost széles és mély árok vett körül, melyet az északkeleti irányból érkező Almás patak két ágából töltöttek meg vízzel. A vízszint optimalizálását a város nyugati oldalán lévő, 7,5-8 méter széles és 520 méter hosszú földtöltéssel oldották meg, mely felfogta és tóvá duzzasztotta a vizet. Ezen a töltésen keresztül egy út vezetett ki a városból nyugati irányban. A délkeleti részen pedig, ahol a patak elhagyta a tavat, egy gát szabályozta a vízszintet. A tó az egykori vízrajzi viszonyokat figyelembe véve a vártól nyugatra 420-600, keletre 260-440 méter hosszan nyúlt el. Az ugyancsak vízzel borított térségből kiemelkedő külső várat az Óvárossal egy híddal kötötték össze. A belső s a külső vár között húzódott egy mély, keskeny árok. A városból a várba vezető kapu a mai Vár utcában található 10. számú ház helyén állt. Az Újváros déli oldalán volt a Siklósi kapu. Mindegyik erődítési egységet külön megerősítették gátakkal, árkokkal, mellvéddel, és a négy sarkon olaszbástyákkal látták el őket. Ezek háromszoros sövényfonadékból készültek, melyeket vasrudak és kötelek tartottak össze, közüket földdel töltötték ki. A földgátak a várban és az Óvárosban hat méter magasak voltak, a mellvédek belső falai pedig két-három méter vastag téglafalból készültek. Az Újváros palánkfalának délkeleti és délnyugati oldalán egy-egy földbástya helyezkedett el. A téglafalakkal és boltozattal épült kapuk felett nem voltak tornyok, azok alagútszerűen vezettek ki a városból.

Az Óváros déli részén, az Újváros felőli palánkfalak és az árok mentén, a mai Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola udvarán 2010-ben Bertók Gábor és Hancz Erika végzett egy kisebb ásatást, melynek során sikerült meghatározni az Újvárosba vezető kapu melletti vaskos tölgyfaoszlopok helyét és a kisebb átmérőjű, más konstrukciójú, vékonyabb, kettős oszlopokból álló későbbi török palánkfal vonalát is. A külső vár szabálytalan négyszög alaprajzú volt. Az északnyugaton elhelyezkedő belső várhoz csatlakozó részén a korábbi ásatási adatokat 2006-ban Gere László hitelesítette. A vár belsejében 1566-ban egy magas, tömör, kerek tornyokkal ellátott téglaépület a várparancsnok házaként szolgált, ezen kívül volt itt több lakóház és raktár, jégverem, egy száraz malom, illetőleg egy tágas tér a középső részen. A külső várba vezető kapu felső szintjén a várkapitány helyettese, az alvárnagy lakott, valamint ez működött az erősség fegyverraktáraként is. A falak és bástyák alacsonyak, de szélesek és masszívak voltak. Kívül gerendákkal erősítették meg őket, melyeket vaskapcsokkal is összefogtak. Közüket földdel töltötték ki, kívülről agyaggal tapasztották be. A bástyaudvarokat teljesen fapadlóval fedték le.

Az 1566. évi ostrom során a várban minden középkori épület elpusztult. A törökök az erősség újjáépítése során a korábbi belső és külsővár területét egy egységbe foglalták össze, s a szabálytalan négyszög alaprajzú vármag négy sarkán kőből-téglából egy-egy, részben az olaszbástyák formáját követő védőművet építettek. Közöttük a kötőgátak továbbra is fa-föld szerkezetűek voltak, a ma álló téglafalak és az északi kazamatasor már a 18. században épült, hasonlóan a déli barokk óratoronyhoz. A szigetvári vár legjelentősebb ránk maradt épülete a közepén emelt Szulejmán dzsámi.

Mellette Bertók Gábor és Hancz Erika 2015-16. évi ásatásai őskori, középkori és török kori objektumokat, jórészt tárolóvermeket tártak fel. A dzsámi téglalap alaprajzú, síkfödémmel és L alakú előcsarnokkal rendelkezett, mellette egy minaret, belül pedig két mihráb, azaz imafülke állt. Szelániki török történetíró már 1566-ban leírta az ekkor még fából kialakított épületet, melyet a mocsaras terület miatt cölöp és gerenda alapokon emeltek. A falakat 1568-ban téglából, kőből rakták át, és az épület ekkor nyerte el végleges formáját. Az L alakú előcsarnok nyitott, téglaoszlopos szerkezetű lehetett. Az imaterem fából kialakított női karzata az egyetlen, szegmensíves záródású bejárat fölött helyezkedett el. A dzsámi építési felirata, mely egykor a bejárat fölött volt, nem maradt ránk. Az ajtó kőkeretének ívköveit ékbe vágott csapolással illesztették egymásba. Az északnyugati oldalon teljes hosszában elhelyezkedő karzat oszlopai alatt húzódó talpgerenda viszonylag jó állapotban került elő, ebben az oszlophelyek is megmaradtak. A két oldalsó falfülke egy osztással vízszintesen el volt választva, könyvek tárolására szolgált. A központi mihrábfülke a tizenkétszög hét oldalával záródik, felette sztalaktit-boltozat található.

Ettől jobbra találták meg a szószék alapozását. Az első szószék a források szerint egy Belgrádból ide szállított trónszék diófa anyagából készült, de ezt később valószínűleg kicserélték egy kőből faragott építményre. Az előcsarnokban található, kisebb és egyszerűbb mellékmihráb részben elpusztult; téglából kialakított fűrészfogas záródása maradt csak fenn. Az imaterem négy főfalát 2-2 egyenes záródású, vasráccsal védett ablaknyílás töri át, fölöttük szamárhátíves felülvilágítóval. A felettük lévő 2 csepp alakú ablak a hódoltság területén egyedülállónak számít. A tizennégyszög keresztmetszetű minaretbe vezető csigalépcső bejárata a dzsámi belsejéből nyílt. Ugyanez a feljáró vezetett a női karzatra is, melynek egyenes záródású ajtókerete volt. A minaret egy villámcsapást követően megsérült, jelenleg csonka állapotban látható.

Hajdan egy kőerkélye volt, ahonnan a müezzin az ezán éneklésével imára hívta a híveket. A dzsámi belső falán, több 156 helyen török és perzsa nyelvű feliratok kerültek elő. A dzsámi épületét később beépítették a mellette felépült újkori kastélyépületbe, majd vívóteremként, illetve magtárként is funkcionált. A dzsámi mihrábját és ablakainak egy részét az 1920-as évek végén tárták fel. Az épület teljes helyreállítására – Gerő Győző falkutatási eredményei alapján – az 1566. évi ostrom 400. évfordulója alkalmából került sor. Újabban Bartos György végzett itt feltárásokat. A kastélyépületben és a mellette nemrégiben felépült modern fogadóépületben helyezkednek el a „Civitas Invicta” (Leghősiesebb Város), illetve a „Zrínyi Miklós, Szigetvár védője (1566-2016)” című új kiállítások, melyek keretén belül a látogató a korabeli kiállítási tárgyak mellett interaktív módon is képet kap a vár és város középkori és hódoltság kori történetéről. Emellett fegyveres harci bemutatók keretén belül ismerkedhet meg a korabeli fegyverzettel és harcmodorral.


Forrás:
Hancz Erika: Szigetvár vára (Castrum 20/1.)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!