Zala megye középkori templomai » Szent Miklós temetőkápolna, Keszthely

Szent Miklós temetőkápolna

Keszthely

Keszthely a Dunántúlon, Zala megyében, a Balaton nyugati szegletében fekvő város, a Keszthelyi járás központja. A honfoglalás utáni két és fél évszázadban nem ismert a település története, első írásos említése 1247-ben történt, melyben a kastély előtt állt Szent Márton plébániatemplom és a mai várkert területén állt Szent Lőrinc templom neve szerepel. Feltételezhetően három, kisebb területi egység későbbi összeépülésével jött létre az egységes település. Ez a három egység az északi Szent Márton szeg (kastélypark nyugati teraszának környezete), a mai Fő tér köré szerveződő városrész és a déli Szent Miklós Szeg (a mai Szent Miklós templom területe) lehetett. A XIII. században már fontos szerepet tölthetett be a két templommal rendelkező Keszthely, mely ekkor királyi birtok volt.

A század végén a Péc nembeli Marcali család szerezte meg, s ekkor már a település déli része is létezett. Károly Róbert visszaszerezte Keszthelyt, de fia, Nagy Lajos Lackfi Istvánnak ajándékozta azt. A 14. században komoly gazdasági fellendülés volt észlelhető Keszthelyen, a település a városiasodás útjára lépett. A temető a város déli részén, a középkori Szentmiklósszeg nevű városrész helyén áll. A közepén álló romantikus kápolna, amelyet 1909-ben Sztehlo Ottó és Schadl János alakított jelenlegi formájára, olyan egyhajós és egyenes szentélyzáródású templom, mint amilyenek a Balaton környéki Árpád-kori templomok s ezért nagyon valószínű, hogy azonos a városrész nevét adó Szent Mikós-templom épületével.

A hódoltság korában elnéptelenedett településrész romos kápolnáját ugyanis 1713-ban építették újjá, körülötte alakították ki 1775 után a temetőt. A 20. század eleji átépítés alkalmával kapta mai architektúráját és új tornyát. Körülötte sok művészi értékű, 18-19. századi síremlék maradt meg. A legkorábbi az 1775-ből származó fájdalmas Krisztus szobor, négy keszthelyi kőfaragó közös sírköve. A temető kőkeresztjét 1783-ban Josef Spenn helyi kőfaragó készítette. A legtöbb síremlék klasszicista és a 19. század elejéről származik köztük a Festetics-uradalmakban sok épületet emelő Rantz János Györgyé 1804-ból, háromszögű alapzaton álló obeliszkkel. Eichner Péter rézműves 1810-es síremléke szarkofág formájú alapzatból kiemelkedő obeliszk A Rantz építőmestert követő Kehrn Vilmos építész 1822-ben készített sírköve egyiptomi oszlopot utánoz.

Szabadon álló, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keleti homlokzati tornyos, nyeregtetős kápolna, északi oldalához csatlakozó félnyeregtetős sekrestyével és kápolnával, fölötte nyolcszög alaprajzú toronyépítménnyel. Síkfödémes hajó, sekrestye és kápolna, dongaboltozatos szentély, a hajó bejárati oldalán öntöttvas karzat. Falképek a homlokzaton és a hajóban találhatók, a középkori eredetű falképegyüttes a 14. század végén – 15. század elején keletkezett. A hajóban historizáló falképek láthatók, 1909-ből származnak. Berendezése jellemzően 1909-ban készült. A középkori eredetű Szentmiklósszeg városrész kápolnáját 1713-ban átépítették, majd 1909-ben Vaszary Kolos hercegprímás temetőkápolnájaként nyerte el meghatározó historizáló homlokzatát és egységes belső díszítését, tornya is ekkor épült (építész: Sztehlo Ottó és Schadl János). 2000-ben helyreállítva.


Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Magyarország műemlékjegyzéke / Zala megye

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!