Veszprém megye középkori templomai » Töttöskáli templomrom, Szentbékkálla

Töttöskáli templomrom

Szentbékkálla

A falutól keletre, szőlők között, egyhajós, egyenes szentélyzáródású és keletelt, kisméretű román-kori templom magasan megmaradt falai. Nyugati bejárata volt, emögött két pilléren boltozott karzattal. Alacsonyabban álló szentélyfalain dongaboltozat indításai, déli falában csúcsíves résablak.

A községtől északnyugatra fekvő, elpusztult falu templomának romjai állnak. Töttöskál 1341-ben került királyi birtokból a veszprémi püspökség kezére és a középkorban azé is maradt. Templomát Békefi szerint a XIX. század elején még használták, de 1876-ban már romokban hevert. Egyhajós, keletelt egyenes szentélyű templomrom, a hajó nyugati oldalán bejárattal és kegyúri karzat pilléreinek és boltozatának nyomaival.

Rómer Flóris is meglátogatta a környéket, és beszámolt a látottakról. Jegyzőkönyvében ez áll: “Szentbékálla középkori eredetű község, első említése 1273-ból való. Mai barokk temploma helyén állhatott Szentbenedekkál vagy Szentbenedekfalva temploma. A falut 1548-ban égette fel a török először, s csak a 17. század végére települt újra. A település határában Töttöskál középkori falu templomának maradványai állnak. A 13. században már meglévő falu templomában a 19. század elején még miséztek, Rómer látogatásakor már romokban állt.”

A honfoglaló és hódító nemzetség központja feltehetően az a Káli-földvár volt, amely Mindszentkáltól keletre, a Kereki-dombon magasodik ki mintegy 30-35 méter magasan a mocsaras környezetből. Oldalai ma is meredeken emelkednek, s csak déli irányból közelíthető meg, ott viszont ma is kétszeres sáncolás nyomai figyelhetők meg. Hogy ez lehetett a nemzetség központja, bizonyítja az, hogy ennek a földvárnak a közelében Mindszentkáltól északra, az ún. Pogánydűlőben (sic!) tárták fel 1903-ban Sági János vezetésével a Zala megyében szinte egyedülálló X. századi temető negyvenkilenc sírját. Ugyanakkor 1905-ben a Szentbékkállától keletre levő töttöskáli középkori templomrom közelében, szőlőforgatáskor egy X. század végi, XI. század eleji lovassír is előkerült. A lovassírt amely nyilvánvalóan még a nemzetség keresztény hitre térése előtt került a földbe egy ritka lelet datálta. A sírban egyenes, kétélű német típusú kardot találtak, melynek markolatát 10-15 fokkal megdöntve a kardot (a magyar kézhez jobban idomuló) szablyához hasonló súlypontúvá tették. Ez a speciális csoportot alkotó szablyamarkolatú kétélű kardtípus az eddigi megfigyelések szerint zömmel az ország peremvidékeiről került elő. E speciális kardformával Bálint Alajos foglalkozott, s megállapította, hogy nem a szablya és a kard közti formai átmenetről van szó, hanem keverékformáról. Nem kész — vásárolt vagy zsákmányolt — kardokat alakítottak át, hanem a kardokat már eleve ebben a formában kovácsolták. A kardok korát a kísérő leletmellékletek pontosan meghatározzák a X. század végére és a XI. század elejére.

 

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei
Veress D. Csaba
: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!