Veszprém megye középkori templomai » Református templom, Sóly

REFORMÁTUS TEMPLOM

Sóly

Sóly Veszprémtől 12 km-re keletre, a Séd völgyében fekszik. A református templom a völgy síkján, a Séd jobb partján áll. A sólyi templommal összefüggésbe hozható legkorábbi írott forrás a veszprémi püspökség alapítólevelének 1257-es átírásában található, mely szerint az oklevél kiadására 1009-ben Sool birtokon Szent István vértanú kápolnájánál került sor.

Sóly, más néven Betereg birtok, elsőként a veszprémi káptalan birtokainak összeírásában tűnik fel. A Betreg faluban álló, üresedésben levő királyi kápolnát II. András király 1221-ben a veszprémi káptalannak adja. Betereg faluban királyi udvarnokokat említenek 1272-ben. A templomról a későbbiekben nem ismerünk a középkorban írott forrást. 1353-ban a Himfi család sólyi birtokrészét említik. A református templom középkori eredetű épületét a helytörténeti irodalom egy része a X-XI. századi kápolnával azonosította, a szakirodalom ennél óvatosabban a XIII. század közepe előttre keltezte.

A templom 5 x 9,5 méter belméretű hajóból, 4,3 x 4 méter belméretű, a hajó hossztengelyétől dél felé ferdén tájolt, egyenes záródású szentélyből és a hajóhoz nyugat felől csatlakozó, 1902-ben épült toronyból áll. A hajót és a szentélyt vakolatból képzett egyszerű fejezetekkel tagolt félköríves diadalív választja el egymástól. A templom síkfödémes, a szentélyben keleten és délen egy-egy, a hajón délen felül három szegmensíves ablak, a karzat alatt délen egy négyzetes ablak nyílik. A belülről befalazott, kívülről utóbb kibontott szemöldökgyámos középkori déli kapu profilálatlan, nagy kőtömbökből áll, több utólagos faragás nyomát viseli. A hajóban négy oszlopra támaszkodó, a hajó hosszának nyugati felét elfoglaló XX. század eleji fakarzat áll. A templom nyugati és déli oldalán kőkerítéssel határolt szűk udvar található. Az udvar területén a terep fel van töltve, ennek egy részét a déli oldalon eltávolították a vízelvezetés rendezése során.

A sólyi templomból származó festett kazettás famennyezetet és karzatot a XIX. század vége óta az Iparművészeti Múzeum őrzi, ahol 1897 óta az első állandó kiállításon a „magyar terem” része volt, s ma is az akkor készült installációban látható. Egy Sólyról az 1930-as években bekerült négykaréjos ablaknyílás a tihanyi kőtárban található, anyaga a sólyi déli kapun is használt durva mészkő. Lehetséges, hogy a torony 1902-es építésekor bonthatták ki a hajó nyugati falából. A templomot 1965-ben felújították, kívül újravakolták, ekkor a homlokzatokon vakolattal jelezték a középkori fal magasságát, feltárva bemutatták a déli kapu kőkeretét s egy félköríves résablakot a hajó déli falának nyugati szakaszán. A 2004-es szondázó régészeti kutatás során egy árokkal vágták át a szentély keleti felében és attól keletre található rétegsorokat. 2004-ben és 2006-ban szondázó falkutatásra került sor, majd 2008-09-ben pályázati támogatással a teljes templombelső megelőző régészeti kutatására.

A sólyi templom középkori hajója és szentélye a XIII. században épülhetett. Ezt megelőzően állt itt legalább egy, de feltehetőleg több különböző Árpád-kori épület. Az első sírhorizont a kőtemplom építését valószínűleg megelőzi, legkésőbb a templom építése alatt történtek e temetkezések. Az erre vonatkozó írott források és a templom körül temetőre, cinteremre, a szentélyben oltáralapozásra utaló nyom hiánya, a kis számú, alkalmi temetkezés alapján egyelőre kétségbe vonható a plébániatemplom jogállás. A korábbi épületnyomoknak a kora Árpád-kori kápolnával való azonossága az eddigi eredmények alapján nem bizonyítható egyértelműen. A reformátussá lett gyülekezet használatában a templomot először – kisebb igénnyel – a török hódoltságot követően javították ki, majd a XVIII. század első felében került sor egy átfogó átalakításra és felújításra.

2018 nyarán a szentély restaurálása készült el, ennek részeként helyreállították a 13. századi, a templommal egyidős szentségtartót, emellett a két ablak körüli, reformáció korabeli ornamentikát is megmentették és restaurálták. A munkát Répássy Viktor Csaba restaurátor végezte el. A restaurálási munkák során előbukkant egy 13. századi freskó is. 2013-ban történelmi emlékhellyé nyilvánították a templomot.

 

Forrás:
Rácz Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!