Veszprém megye középkori templomai » Alsódörgicsei Boldogasszony templomrom, Dörgicse

ALSÓDÖRGICSEI BOLDOGASSZONY TEMPLOMROM

Dörgicse

Az először 1251-ben szereplő Alsó- vagy Boldogasszonydörgicse századokon át – az Árpád-kortól a XVII. századig – a (székes)fehérvári prépostság birtoka volt. A XIII. század derekán épült keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású temploma, nyugati végében a kegyúri karzatot is magában foglaló, téglalap alaprajzú, a hajóval azonos szélességű, háromemeletes toronnyal. A bejárat a hajó déli oldalán nyílott. Idővel a torony külső sarkait, a szentély sarkait és a hajó délkeleti sarkát támpillérrel erősítették meg. Ekkor épülhetett a szentély északi oldalához kapcsolódó sekrestye is. A XIV. század végén – XV. század elején a templomot körítőfallal vették körül.

A falu déli bejáratánál, az országúttól keletre, magas dombon álló rom. Egy 1251. évi oklevélből szerzünk tudomást arról, hogy Menchel falu királyi népei és a fehérvári káptalan Dörgicse falubeli népei között határt vonnak. 1268-ban, amikor egy dörgicsei szőlőről volt szó, a fogott bírák döntéséhez beleegyezését adta a fehérvári káptalan kanonokja is. 1333-ban a fehérvári káptalan megbízottja, az okolidergechey-i pap jelenlétében tisztító esküt tesznek le. 1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint, amelyben természetesen mindhárom Dörgicse szerepel, Hokuli-Dergethe papja — Balázs — 55 kis dénárt, Sag-Dergethe papja — Péter — 30 kis dénárt, Fired-Dergethe papja — János — 50 kis dénárt fizet.

A káptalan 1335-ben is Balázs papot nevezi dergeche-i káplánjának. A fennmaradt többi adat is egyértelműen a fehérvári káptalan zavartalan itteni birtoklását bizonyítja a XVI. századig. Ebből következőleg megállapíthatjuk, hogy a három dörgicsei templomrom közül ma is legimpozánsabb alsódörgicsei építtetése e káptalan nevéhez fűződik. A XIV — XV. században Akali vagy Boldogasszonydörgicse. Temploma a falu nevéből következtetve Boldogasszony tiszteletére épült. A XVIII. században újjáépítették és használták, csak, a múlt század elején pusztult el végleg. Az 1930-as években ledőléssel fenyegető tornyát aláfalazták.

Egyhajós, egyenes szentélyű, keletelt templomrom, a szentélytől északra valószínűleg sekrestyével. Nyugati végén a hajóval azonos szélességű háromemeletes torony, alsó szintjein boltozott kegyúri karzattal, legfelső emeletén két ikerablakkal. Magasan áll a tornyot támasztó két támpillér közül az északi és a hajó északi fala, a többi fal alacsony és alig kivehető. A XVI. század második felétől – végétől 1754-ig az evangélikusok által használt, működő templom volt. Ekkor kulcsait át kellett adják a katolikusoknak, akik a templomot nem vették használatba. 1783-ban már romos volt. Régészeti feltárását 1967-1968-ban Éri István régész vezette. A helyreállítást Koppány Tibor építészmérnök tervezte.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)
Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

 

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!