Vas megye középkori templomai » Havas Boldogasszony-kápolna, Pápoc

Havas Boldogasszony-kápolna

Pápoc

Szent Lőrinc templom, Szent Mihály kápolna

A középkorban Pápoc településnek négy temploma volt. A Bedy Vince győri prépost által ismeretlen korúnak jelzett plébániaegyház a Szent Lőrinc titulust viselte. Ezenkívül a mezővárosi jogú településen állt a 14. századi földbirtokos, Magyar Pálné Gersei Margit által alapított ágostonos perjelség 1359 előtt építtetett Szűz Mária-temploma és kolostora, az ugyancsak általa alapított prépostság 1368 után befejezett Megváltó-egyháza, valamint az ugyancsak ismeretlen korú Szent Miklós-templom. Pápoc középkori képéhez tartozott még egy iskola és egy fürdő is.

A négykaréjos, mai Havas Boldogasszony kápolna azzal a Szent Lőrinc-egyházzal azonosítható, amely a 14. század középső évtizedeiben Pápoc plébániatemploma volt, s amelyet Gersei Margit alapító tevékenysége, valamint Kálmán győri püspöknek az azt megerősítő, 1365-ből származó oklevele a prépostság hatáskörébe utalt. A kápolna titulusa a 18. században lett Szent Mihály, majd Havas Boldogasszony. A négykaréjos kápolna építészeti alakítását tekintve azonban jóval korábbi, mint a 14. század közepéről ismert legkorábbi, okleveles említése. Részletei alapján román stílusú. Gerevich Tibor a stílus magyarországi emlékeit összefoglaló művében 13. századinak írta. Csányi Károly, Bedy Vince könyvének függelékében, a 12. század végén építettnek, ugyanakkor a prépostsághoz tartozónak tartotta. Már ő felvetette, hogy az emeletes iskola a hozzá tartozó prépostsági épület lehetett. Dercsényi Dezső a temetőkápolnák, a hazai karnerek közé sorolta, „melyek mindig plébániatemplom mellett jelennek meg (Csütörtök, Selmecbánya, Pápóc, Kajár), illetve szerzetesi templom mellett … mint plébániatemplomok (Ják, Szt. Jakab kápolna)”.

Részletformái és vörös márvány anyaga alapján az esztergomi kaputípushoz kapcsolta a pápoci kápolna kapuját, amivel ő is a 12. század végében határozta meg a kápolna építésének korát. A pápoci kápolnához hasonló kerek templomok, a rotundák első hazai feldolgozója, Gervers-Molnár Vera a pápoci épületet a jáki Szent Jakab-kápolnával összevetve tárgyalta. Véleménye szerint stíluskritikai alapon a 13. század elején épült, megelőzve a jáki kápolnát, amelynek előzményeként fogható fel. A jákival ellentétben – amely az apátság mellett álló plébániatemplom volt – a pápoci, legalábbis építése korában, nem állt nagyobb templom közelében, esetleg a prépost magántemploma lehetett, amint azt Csányi és Lux is feltételezték.

A két emlék kétszintes voltára, ezzel kapcsolatos egykori felhasználásukra, valamint arra a tényre, hogy Pápocon a felső szint gazdagabb kialakítású, ő sem tudott választ adni. Gondolatmenetét így fejezte be: „A kérdésben ásatások megkezdéséig és az iskolaépület alapos átkutatásáig nehéz állást foglalni.” A kápolna építési idejének sokféle és eltérő meghatározása azzal az ellentmondással magyarázható, amely a bélletes, valóban esztergomi jellegű déli kapuja és a belsőben levő pillér- és oszlopkötegek formavilága között fedezhető fel.

A mészkőből, helyenként andezittufából faragott déli kapu háromlépcsős bélletű és félköríves lezárású. Sima timpanonja vörös márványból készült. A béllet lépcsőiben egykor állt két-két hengeres oszlopból csak a vörös márványból faragott belsők maradtak meg. Az egész béllet sarokleveles attikai lábazatról indul, és fent provinciálisán faragott, akantuszleveles fejezetsorban végződik. Az ajtónyílásban fehér márványból készült küszöbkő van. A kutatás során vált világossá, hogy a déli kapu egész bélletes keretezése utólag került mai helyére, vagyis ott másodlagos elhelyezésű. Megerősítette ezt a belső kapukávák letisztítása, amelyből kitűnt, hogy magát a kapu nyílását utólag törték a déli karéj falába.

A helyreállítás tisztázta a kápolna 12. századi eredetét és azt a tényt, hogy a 13. századi formákról tanúskodó déli kapu utólag, az épület barokk kori helyreállítása során került mai helyére. A Bedy Vince által közölt adatok szerint ez a helyreállítás 1739-ben történt. A kutatásnak azt is sikerült megállapítania, hogy a keleti apszis földszintjének kétszárnyú barokk ablaka helyén eredetileg kisméretű, tölcséres román ablak volt. Ezt először nagyobb méretűre, de hasonló formájúra bővítették. A nagyobb ablak formája és mérete az iskola földszintjén előkerült kolostorablakokéval azonos, valószínűleg azokkal azonos időben, az 1360-as években készítették.

A 14. századi kisebb átalakítás nyoma lehet az elsőhöz hasonlóan csak kis foltokban megmaradt, második középkori belső vakolatréteg. Mindkettőt nagyon vékony rétegben hordták fel. Festésnyomaik összefüggéseit és így a 12., illetve a 14. századi belső kifestés módját és formáját nem lehetett megállapítani. A harmadik belső vakolatréteg szintén csak foltokban maradt meg mindkét szinten, a boltozati bordákon és a boltmezőkben is. A rajta levő, népies virágmintás nyomok alapján a 17. században készülhetett. Ez a késő reneszánsz jellegű mintavilág Vas megyében több helyről ismert a protestánsok által használt, középkori eredetű templomok belsejében, többek között Magyarszecsődön és Csempeszkopácson.

1739-ben az épületet kívül-belül fehérre meszelték. Ekkor készülhetett a földszinten a kétszárnyú keleti ablak is, de lehetséges, hogy az a Sághy Mihály prior törette, akit 1764-ben azért perelt utódja egyházi bíróság előtt, mert az az ősi Szent Mihály-kápolnából sörfőzőt csináltatott. Az épületen a 19. század vége felé, talán 1900-ban, majd 1938-ban is javították és újrafestették a vakolatokat.

1965-1966-ban az eredeti, délnyugati bejárat felfedezett teherhárító íve alatt feltárt, kétlépcsős bélletű, íves záródású nyílást újra kibontották, és a bejáratot fél méter vastag fallal újra elzárva, a homlokzaton az eredeti kaput bemutatták. (592-594. kép) Bejáratként továbbra is a másodlagos déli kapu maradt meg. A déli kapu hiányzó két oszlopa helyére vörös színű műkő oszlopok kerültek, és azok elhelyezésével egyidejűleg Szakái Ernő és csoportja konzerválta az egész kapuzatot. A keleti barokk ablak helyén visszaállították a 14. századi, tölcséres ablakot. A belsőben a földszinten új, a középkori szintig lesüllyesztett téglaburkolat készült, a déli kapun belül két új lépcsőfokkal.


Forrás:
Koppány Tibor, Ivicsics Péter: Pápoc középkori egyházi épületei In.: Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat – Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!