Győr-Moson-Sopron megye középkori templomai » Evangélikus templom, Bakonyszentlászló

Evangélikus templom

Szent László templom
Bakonyszentlászló

A Bakony erdőborította északi dombsorai között lefutó számtalan Bakonyér közül a Sokoróinak nevezett ág forrásvidékén terül el az 1892-ben Magyar- és Német-Szentlászlóból egyesített falu. Németszentlászlót a szomszédos falvakkal együtt 1769-ben telepítette a csesznek-rédei Esterházy uradalom, Magyarszentlászló ősi eredetű. A két falurész lakossága kezdetben nemcsak anyanyelvében, hanem vallásában is elkülönült egymástól, a telepes németek katolikusok, az őslakos magyarok evangélikusok voltak. Ez a tény nyújtja az egykori Magyarszentlászló közepén, kis dombon emelkedő evangélikus templom történetéhez a történelmi és társadalmi hátteret.

A mai Bakonyszentlászló Árpád-kori elődjéről nem maradt adat. Első és ismert említése nagyon késői, 1432-ben Garai Miklós nádor cseszneki váruradalmának itteni tiszttartója, Szentlászlói György nevében fordul elő. A pannonhalmi konvent egy 1437-ből származó jelentésében szerepel a Némái Kolos Jeromos cseszneki várnagy által Szentlászlóba helyezett tiszttartó, aki feltételezhetően az öt évvel korábban megnevezett Györggyel volt azonos. A középkori Szentlászló a 15. századtól tehát a cseszneki vár falvai közé tartozott. A várat Zsigmond király adományaként 1392-ben kapták a Garaiak, Szentlászló azonban a veszprémi káptalan ugyanebben az évben kelt beiktató levelében, amelyben a Csesznekhez tartozó birtokokat név szerint sorolták fel, nem szerepel. Ennek oka egy közel száz évvel későbbi oklevélből derül ki. 1478-ban, amikor Felsőlindvai Széchi Miklós örökségképpen leánynegyedet kapott a Garai birtokokból nagyanyja, néhai Garai Miklós nádor húga, az 1398-ban férjhezment Ilona után, a cseszneki várhoz tartozó falvakat bejáró bizottság Szentlászlóból azért nem adott részt, mert az a szomszédos Kenyérivel és Nyékkel együtt ezt követően és csereképpen jutott a Garaiak birtokába. A bizottság említi a cseréről szóló oklevelet, de azt sajnos nem, hogy kivel cserélték Szentlászlót, ki volt annak korábbi birtokosa.

A 15. századtól a falu századunk középéig a cseszneki váruradalomhoz, illetve a vár pusztulása után, az újkorban az azt birtokló Esterházyak bakonyi uradalmához tartozott, ott sorolja fel az említett, a Széchieket illető leánynegyedet 1478-ban feltüntető oklevél, Veszprém megye 1488-as adólajstroma és az 1531 és 1696 közötti időből fennmaradt, számtalan rovásadó összeírás is. A Garaiak után Csesznek és a hozzá tartozó birtokok Szentlászlóval együtt a Szapolyaiak kezére kerültek, az 1530-as években Bakics Pálé volt, 1541-től pedig Csaby István egri provizor özvegyéé és utódaié. Az Esterházyak 1636-ban kapták meg és 1945-ig birtokolták. A 16—17. században ezen a vidéken is pusztítottak a be-betörő török portyák, a falu azonban nem néptelenedett el. Utolsó pusztulása 1687-ben történt, amikor a templom is leégett, azonban a földbirtokosok engedélyével hamarosan újjáépítették. A templom mellé ekkor fából haranglábat építettek, és abba 1693-ban Bécsben öntettek harangot Johann Kippo császári ágyú- és harangöntő mesterrel.

Az újjáépítés részletei egyébként nem ismertek. Annál ismertebbek azonban a 18—19. században végzett kisebb-nagyobb építkezések. A szentlászlóiak kérvénye alapján Veszprém vármegye 1744-ben királyi engedélyt kért az evangélikusok templomának rendbetételére és új tető készítésére. A megkapott királyi leirat alapján a vármegye végül is 1754-ben adta ki az erre vonatkozó engedélyt. Az ezt követő építkezés eredménye lett valószínűleg a szentély felmagasítása és a homlokzatokon megtalált höbörcsös külső vakolás. Ebben az időben a templom körüli temetőbe még temetkeztek, csak 1776-ban szüntették meg az erre vonatkozó királyi rendelet alapján, és nyitottak új temetőt a csehegyi szőlők alatt. 1797-ben új harangot vásároltak Győrött. 1800-ban és 1802-ben valószínűleg kisebb tatarozáshoz égettettek meszet „az Ecclesia szükségére”. A templomon folytatott utolsó nagyszabású építkezés 1816-ban történt, amikor az addig középkori kiterjedésében álló templom nyugati oldalára a jelenlegi tornyot emelték. A munkához Labrich István uradalmi tiszttartótól vett fel 1550 forint kölcsönt a gyülekezet, és azzal 1822-ban számolt el. A fennmaradt iratok a vállalkozó mestert sajnos nem nevezik meg. Egy 1844-es esperesi vizitáció jegyzőkönyve említi, hogy a torony építése mellett 1816-ban boltozták be a templom keleti részét, a többire új famennyezet és az egész templomra új tető készült. Ugyanakkor Heinrich Eberhard pesti harangöntővel új harangot is öntettek. A barokkos külsővel emelt toronyba 1867-ben villám csapott, a templom leégett. Újjáépítése ezt követően változatlan formákkal történt meg.

A tűzvészt megelőzően, 1860-ban járt Bakonyszentlászlón Rómer Flóris. Leírásában az evangélikus lelkészségen talált olyan régi okmányokat említ, amelyek szerint Szentlászló egykor királyi kanászok faluja volt. Megemlíti az általa is észlelt déli kapu elfalazott helyét és a helyszínen látható lábazatát, a paplak udvarán talált fejezetét és azt, hogy a kisméretű és íves záródású középkori ablakokat csak nemrég szüntették meg. Az 1867. június 27-én leégett templom rendbetételére július 29-én szerződtek Kis György téti építőmesterrel. A tűzben megolvadt 1797-es és 1826-os harangok helyett Mendl János és Pfistermeister Antal kőszegi mesterekkel készíttettek új harangokat. Az újjáépített templomot az 1870. október 25-én tartott püspöki egyházlátogatás jegyzőkönyve írta le, megemlékezve olyan régebbi történeti eseményekről, amelyek miatt a vonatkozó részt érdemes idéznünk: ,,A’ templom a’ falu közepén egy emelkedettebb helyen áll. … Építése talán még a’14 dik században történt, ‘s valamely szerzeté lehetett. A’ még fennmaradt néhány faragott kövekből gyaníthatni, hogy hajdan díszes épület volt. Háborúk pusztításai vagy valamely más elemi csapás miatt több ideig csak a falak állottak torony nélkül. A’ romjaiban heverő épületet Eszterhazy János Gróf akkori Uraság engedelméből, sőt biztatásából foglalta el a’ Gyülekezet a’ 17 dik században. … A’ templom tornya az 1816 dik évben épült.”

Az épület a falu középpontjában, fákkal sűrűn benőtt alacsony dombháton áll, kelet-nyugati tájolással. Alaprajzában egyhajós, a hajónál keskenyebb és sokszög záródású szentéllyel, nyugati végén kétemeletes toronnyal. Bejárata a torony alatt nyílik. A tornyon egyszerű későbarokk vakolatarchitektúra látható, ugyanilyen díszíti a nyugati homlokzatot is. A hajó simára vakolt külsejét három, kis kiülésű és széles falsáv osztja mezőkre. Déli homlokzatán 1966-ban egymás felett két sorban, mezőnként egy-egy barokk ablak foglal helyet. A szentélyt délkeleti és északkeleti ferde falában levő két ablak világítja meg, külső sarkain a hajóéhoz hasonló, de laposabb falsávok vannak. A tornyot nyolcszög alaprajzú, bádogfedésű gúlasisak, a hajót és a szentélyt cseréppel borított, kontyolt nyeregtető fedi. A templom fehérre meszelt belsejében említésre méltó építészeti részletek nincsenek. A toronyaljban nyíló bejárati előtér csehsüveg boltozatokkal fedett teréből kétoldalt egy-egy háromkarú lépcső vezet a hajóban három-három fa oszlopon álló, fából épített karzatra. Ez a karzat a torony keleti oldalán, illetve a hajó két oldalfalához csatlakozva helyezkedik el. A hajó felett fából készített síkmennyezet, a szentély felett dongaboltozat van. A szentélyben a dunántúli evangélikus templomok gyakorlatának megfelelően szószékkel egyesített oltár áll.

A hajó déli homlokzatának első szakaszában a talajszint felett román stílusú kapuzat baloldali, többlépcsős lábazata látszott ki részben a falból. A kapulábazat jobb oldalának nagyméretű töredéke ugyanitt hevert a déli homlokzat előtt. Az 1990-es évek végén az egyházközség megkezdte az időközben ismét romló állagú épület felújítását. Az OMvH éves műemlékhelyreállítási tervébe került épületben korlátozott mértékű kutatásra nyílt lehetőség. Az eredmények figyelembevételével készült el a templom felújítási terve, majd kezdődött meg a kivitelezési munka is.

 

Forrás:
Koppány Tibor: Bakonyszentlászló evangélikus temploma
Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002) ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) / Bakonyszentlászló, evangélikus templom (Koppány András – László Csaba)

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!