Felvidéki középkori templomok » Szent György templom, Gácsfalu (Stará Halič, Szlovákia)

Losonctól 8 km-re északnyugatra, a Tugári-patak partján fekszik. A település a 13. században keletkezett a gácsi uradalom területén. 1350-ben “Gaach” alakban említik először. Ekkor építtette birtokosa, Losonczi Tamás a máig fennálló gótikus templomot. A 15. század közepétől a szomszédos Gács várának szolgálófaluja volt, sorsa szorosan összefonódott a váréval. A husziták foglalták el, de 1467-ben Hunyadi Mátyás visszaszerezte és újra a Losonczi családé lett.

1552-ben Temesvár török ostromakor elesett a család utolsó férfi tagja, Losoczi István. Tekintélyes birtokait lánya, Anna örökölte, aki Forgách Zsigmondhoz ment nőül. Ettől kezdve a Forgách család birtoka. A 17. század végén Thököly kurucai szállták meg, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok dúlták fel. 1763-ban vásártartási jogot kapott. 1828-ban 82 házában 547 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fuvarozással, halászattal foglalkoztak.

Borovszky így ír a településről és annak középkori templomáról:

“1350-ben már szerepelt. 1548-ban a Lossonczyak voltak a földesurai. A XVII. században a gróf Forgách-család birtokába került. 1715-ben hat magyar és tíz tót, 1720-ban hét magyar és tíz tót háztartását írták össze. 1763 márcz. 4-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1770-ben gróf Forgách János, 1826-ban gróf Forgách Antal és János voltak az urai. A község legrégibb pecsétnyomója 1633-ból való. A róm. kath. plebánia 1350-ben már fennállott, az anyakönyvek 1695-ben kezdődnek és a temploma 1350-ben épült, de az idők folyamán sokat veszített régi alakjából. Belül, a nagyoltár jobb oldalán, éjszak felé a következő felírat olvasható: »Anno Domini Millesimo Tercentesimo Quinquagesimo, Magister Thomas, filius Thomae filii Dionisü de Genere Tomaj. Haec Sacra strui incepit Ecclesia.« A templom melletti fatornyot 1673-ban emelték. A toronyban négy harang van; a legrégibbet, mely 10 mázsánál is súlyosabb, a tót lakosság »Sztari Gyuro«-nak nevezi; rajta a következő felírás van: »O Reg Gloriae, veni cum pace.« A másik harang a következő feliratot viseli: »Fudit Beniamin Stephanides Losontzini sub Cura Michaelis Sranka Parochi Gácsfalvensis in honorem SS. M. M. Joannis et Pauli. Az egyház egy misemondókönyvet (missale) őriz 1512-ből, továbbá egy szentségtartót, mely 1712-ben a helységben dúlt pestis emlékére készült.”

Az országút mellett látható, alacsony kőfallal védett gótikus temploma Szent György tiszteletére épült 1330-1350 között. Közvetlen közelében fából készült zsindelytetős harangtorony áll, amit 1673-ban Makfalvy János várkapitány építtetett hálából, mert megszabadult a hétéves török rabságból. Az 1800-as évek végén ennek fémgombjában találtak rá az alapítólevélre. A templomnak tornya nincs, és nem is találni nyomát, hogy valaha lett volna. A toronyról egy kedves monda is fennmaradt:

“Volt a faluban egy molnár ki a 17 század elején török fogságba került, mire azon fogadalmat tette, ha vissza kerül hazájába oly harangtornyot fog építeni, melyen semmiféle vaskapocs nem lesz, és a torony még is évszázadokig fenállhasson, A fogságból csak ugyan visszakerülvén fogadalmát teljesítette, és a tölgyfából épült erős magas külön álló harangtorony még ma is fenáll.”

A templom falát Szent Györgyöt ábrázoló freskó díszíti. A templom tulajdonában van egy 1512-ből származó misekönyv és szentségtartó. Alaprajzát és méretarányait tekintve emlékeztet a dél-nógrádi mátraverebélyi, szintén a XIV. század negyvenes éveiben épült templomra. A harangtorony árkádos-mellvédes, reneszánsz jellegű, ácsolt erkélye fölött zsindelyfedésű toronysisak díszeleg. Minden része – még a szögek is – fából készültek.

Forrás:
Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása / Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye községei. Írta Reiszig Ede dr. történetíró

ElérhetőségBejutás módja

Rimskokatolcky farský kostol sv. Juraja
2664, 985 11 Stará Halič, Szlovákia

A templomot a rendházban lakó nővérek használják, bárkit szívesen beengednek.