Borsod-Abaúj-Zemplén megye középkori templomai » Árpád-kori körtemplom, Szalonna

Árpád-kori körtemplom

Szalonna

Szendrő településtől északra, a Bódva folyó bal partján, az 514 méter magas Szár-hegy déli lábánál fekszik Szalonna. A települést értékes műemlék temploma tette ismertté, melynek középkori állapotát a gondos kutatás nyomán végzett helyreállítás rekonstruálta.

Szalonna a honfoglaló Örsúr nemzetség egyik ágának szálláshelyéül szolgált. Első okleveles említése az 1249-ből származó határjárásban őrződött meg. Zolouna alakban szerepel neve, de a 13-14. századi oklevelekben Zolona, Zalona, Zolovna alakban is előfordul. Az 1249-ből való határjárásban az Örsúr nemzetségből származó Cepánt, Markyst, Tyboltot és Lőrincet említik, akik a közösen bírt Szalonnából eladták Zsíros és Martonyi földet száz ezüst márkáért Thekus sárosi ispánnak és testvéreinek. Szalonna más részei továbbra is a régi birtokosok kezén maradt, akik később Szalonnaiaknak nevezték magukat. Jolsvai Thekus ispáni rangra IV. Béla uralkodása idején emelkedett. Jelentős birtokot kapott szolgálataiért a tornai erdőispánságból.” Az oklevelek szerint a Thekusok a 14. században is birtokosok Szalonnán, csak esetenként egyes részeit elzálogosították.

A templom első említését a pápai tizedjegyzékek tartalmazzák. A település az Egri Egyházmegye, Felső-Borsodi Esperességéhez tartozott, templomát Szent Margit tiszteletére szentelték. A kisebb lélekszámú plébániák közé tartozott. A 14-15. században a település életében jelentős szerepet játszott a Szalonnai család. Fennmaradt egy 1399-ből származó oklevél, amelyben a család – tizennyolc falut és a területen található épületeket – birtokait írták le. A tulajdonukat képezte a romos Somoskő vára, a közeli Martonyi pálos kolostornak pedig kegyurai. Közvetlenül Szalonnára vonatkozólag is találunk adatokat, melyből megtudjuk, hogy itt kúriájuk állt. Az épületet pártázatos fallal is körbevették. Említik a település templomát és a vízimalmot is. Szalonna 1436-ban már Torna vármegyéhez tartozott.

A 16. században Perényi Péter és Gábor, illetve Bebek György birtokain rohamosan terjedt a református hit, a falvakban egyre-másra alakultak az új hit gyülekezetei. A történeti adatok szerint Szalonnán 1589-ben alakult a protestáns gyülekezet. A lelkészek 25 forint adót fizettek, a katolikus templom a reformátusok használatába került s maradt napjainkig. Összefoglaló munkát készített a témáról Gervers-Molnár Vera, aki munkájában összegyűjtötte a történeti Magyarország területén található kerektemplomokat. Eredetük, típusaik, kronológiai sorrendjük, alaprajzuk, méret adataik, irodalmuk egyaránt megtalálható a munkában. Szalonna, az ösküi és a kisnánai kerektemplomok közé került besorolásában, és korát a 11. századra helyezte. Genthon István a 12. századra, Kozák Károly a 12-13 századra, Dénes György a 11. század második felére helyezte a templom építését.

Az egyhajós, keletek templom átalakított formájában maradt ránk. A kutatások alapján megállapíthatóvá vált, hogy egy köríves szentélyű körtemplom bővítéséből származik mai tömege. A körtemplom szentélye megmaradt, a hajóját részben elbontották, és félköríves diadalív kiképzésével, négyzet alaprajzú hajóval bővítették. A rotunda és a hozzáépített hajó tájolása egymástól eltérő. A körtemplom kő alapon áll, melynek felmenő falát egy szépen megmunkált kvádersor indítja. Tovább pedig téglából épült. A lábazatának felső részét gömbölyűre formázott idomtégla zárja. Az épületen egyaránt alkalmazták a kő- és tégla díszítőelemeket, kihasználva az anyagból adódó lehetőségeket. Kő elemeket találunk a lábazaton, párkányon, a bejárat kialakításánál. A külső felületek falkutatása nyomán feltárult a kerektemplom ablakrendszere és változatos, gazdag homlokzati architektúrája. A szentélyt egyszerű, félköríves ablak törte át. A homlokzatot felül lezáró ív- és fogsoros téglapárkány, minden második ívsorából lizéna futott le a lábazatokig. A köztük lévő falmezőkben helyezkedtek el a hajórészen a három, lépcsőzetes bélletű ablakok. Jellegzetes kialakítású a templom párkánymegoldása. A félköríves, fogrovatos téglapárkány, mind a hajón, mind a szentélyen megmaradt, a hajórészen a párkány további eleme is előkerült. Ezt téglalapformájú kő kváderekből alakították ki. A gyémántmetszéses díszítés, két páronként, közös csúcsba futó elemekből állt, melyek csillagformát képeztek.

A templombelsőt falkép-sorozatok gazdagították. A restaurátori munka, valamint a művészettörténeti kutatás nyomán négy különböző korszakból származó falképanyagot lehetett elkülöníteni. A legkorábbiak az első vakolatra festett felszentelési keresztek. Ezt követi a kerektemplom déli falán töredékesen fennmaradt, az egyház tituláris szentjének, a szíriai eredetű Antióchiai Szent Margitnak legendáját bemutató falkép-sorozat. A régészeti kutatás során derült ki, hogy a bővítési munkák során, a rotunda lebontott nyugati falának törmelékével egyenlítették ki a szintkülönbséget. A faltörmelék között festett vakolat töredékeket találtak a szakemberek, a Szent Margit-legenda ábrázolásának töredékeivel. Ezek alapján megállapították, hogy a falkép a körtemplom nyugati falán is folytatódott. A jelentős honfoglalás kori Örsúr nemzetség leszármazottai, birtokuk központjában a 12-13. század fordulóján felépíttették saját templomukat, melyet temetkezési helyüknek is szántak. A művészettörténeti kutatás kimutatta, hogy a Margit-legendát ábrázoló falképek a templom építését követően készültek. A birtokos Thekus család a kerektemplomot szűknek találta, és nyugati irányban jelentős méretű, de igénytelen hajóval bővíttették. A hajó belső terét keletről egy-egy, délről három szűknyílású ablak világította meg. A szabálytalan négyzetes alaprajzú hajótér méretei arra engedtek következtetni, hogy talán háromhajós teret alakítottak ki.

A pillér keleti feléhez később egy alap épült. Ezen emelkedett az a fa oszlop, amely a 17. századi festett famennyezetet támasztotta alá. A nyugati homlokzaton nyílt a templom egyetlen bejárata, melyet másodlagosan felhasznált faragott kövekből alakítottak ki. A bejárat timpanonjára a bővítő munkák idején került a ma is látható díszítmény. A templom bővítését szolgáló építkezések, feltehetőleg Thekus fia István idejében zajlottak le, aki 1284-ben az ország nádora lett. A történeti adatok és az építkezésjellege alapján a munkálatok idejét a 13. század utolsó negyedére tehetjük. A 15. század elején Szalonnai István és fiainak birtoklása idején is végeztek átalakításokat. A körtemplom belső és külső járószintjeit nem változtatták meg. A szentélyt beboltozták, ezt a diadalív két oldalán látható bordaindítás is jelzi, de a feltáráskor a törmelékből borda töredékek is előkerültek. A boltozat kialakításával, a kerektemplom szentélye és hajója egy fedélszék alá került. A templomtér jobb megvilágítását szolgáló, a hajó déli falán nyitott gótikus ablak is ebben az időben készült. Az épület északi falához sekrestye, déli falához ossarium épült. Az építkezések a templom külső megjelenését nem szépítették, viszont a belső teret gazdagították a színes falképek. Ezek egy része Szepesi Andrástól származik 1426-ból. A diadalív bélletén, középen Isten bárányát, két oldalán a prófétákat örökítette meg. A művészettörténeti kutatás az olasz trecento festészet hatását fedezte fel a képeken.

A török időket követően, a reformátusok építkeztek a templomon. A 17. században beépített színes famennyezetet, 1777-ben új kazettás mennyezettel cserélték ki. A 20. században azonban már csak egyszerű, festett deszkafödém került elődei helyébe. A templom berendezései közül említésre méltó az 1777-ből származó festett nyugati karzat, és az 1801-re datálható díszes szószék. A fa harangláb – a templomtól északnyugatra – a környező vidéken gyakori, jellegzetes építmény. A készítési idejét az ajtókereten megmaradt évszám 1786-ra helyezi. Az egész együttest övező kerítőfal a 18. század végéről való. A szalonnai református templom középkori építészetünk kis remeke. Nagy eredmény, hogy az előkerült sok részlet segítségével, sikerült rekonstruálni a középkori kerektemplom jelentős részét. A templom belső terét díszítő falképek, hiányos voltukban is fontos részét képezik a középkori Magyarország falképfestészetének.

Forrás:
Mezősiné Kozák Éva: Borsod megye román kori műemlék temploma

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!