Nagyvázsony és környékének látnivalói

Magyarország egyik legkedveltebb helyén, a Balaton-felvidéken, a Bakony hegyeinek ölelésében, erdőtől övezett völgyben bújik meg a nagy múlttal rendelkező település: Nagyvázsony. A Veszprém megyei helység sokak előtt ismert híres váráról, Kinizsi Pál családi fészkéről, ám azt már kevesebben tudják, hogy a híres hadvezér az erődítménytől nem messze temetkezőhelyét, a pálosok Szent Mihály kolostorát is megépíttette. Kinizsi nevéhez fűződik a község római katolikus templomának későgótikus stílusban való átépítése is. Kis túrával a csepelyi templomrom, a Csepelyi család kőkúriájának romjai és a nemesleányfalui templomrom is megközelíthető, melyek ugyancsak Nagyvázsony nevezetességei – bár kevésbé ismertek a turisták számára…

Kinizsi Pál családi fészke: a Kinizsi vár

A magyarországi várépítészet történetének viszonylag késői alkotása. Építésének pontos ideje ismeretlen, egy az 1469-es oklevél már a megépült vár várnagyaként említi Udvary Pált. Építtetője a Szolnok megyében jelentős birtokokkal bíró Vezsenyi család. Vezsenyi László, Mária királynő asztalnokmestere szerez várépítési engedélyt 1384–ben, a barnagi birtokán felépítendő várra (melyet ma Zádor vár néven ismerünk). Különböző birtokviták miatt az említett vár építésének felhagyására kényszerül, ekkor, az 1400–as évek elején kezdődik az építkezés a mai helyén. Vezsenyi László fia, László, – aki Mátyás király itáliai követeként ismert – halála 1472 után, hűséges szolgálataiért Kinizsi Pál birtokába kerül. Kinizsi jelentős építkezésekbe kezd, részben megerősíti, részben komfortossá teszi a várat, így válik Kinizsi székhelyévé. Kinizsi halála után, özvegye Magyar Benigna folytatja az építkezést. Magyar Benigna halála után férjének Kamicsáczi Horvát Márk rokonaira száll Vázsonykő vára és a hozzá tartozó birtokok. A Horváthok bírják 1640-ig, ekkor kerül a Zichy család birtokába. A Horváthok idejében a vár a dunántúli végvárak láncolatába tartozik. 

A török csak rövid ideig kb. 10 évig tudja birtokba tartani az 1500-as évek végén. A törökök kiűzése után a végvárak, így Vázsonykő várának hadászati jelentősége csökken, az új tulajdonos Zichy család csak rövid ideig tartózkodik a várban. 1756-ig az úriszék börtöne, majd pálinkafőzésre használják. A pálinkafőzőben történt robbanás, majd az 1857. évi tűzvész végképp megpecsételi sorsát. A vár feltárása és részleges helyreállítása az 1950-es évek közepén Éri István régész vezetésével történik. A magyarországi, különösen a dunántúli várak közül az egyik legépebben felmaradt és helyreállított várrom. Romjaiban is megfigyelhető a magyarországi reneszánsz korai megjelenése. Főként Kinizsi Pál és Magyar Benigna építkezésire volt hatással a királyi udvarból kisugárzó reneszánsz építészeti stílus, melyeket a fennmaradt és feltárt ajtó és ablakkeretek bizonyítanak. A vár emlékül szolgál Kinizsi Pálnak, valamint a végvári harcok neves és névtelen hőseinek. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében a nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújítási munkálatai megkezdődtek, a vár a munkálatok befejezéséig zárva tart, nem látogatható. A képek láttán bizonyára sokan gondolják, hogy a vár helyén lakópark épül. Nem… A várat a Kinizsi út 96. szám alatt találod. A képeket 2021. március 26-án Simon Zoli készítette.

Kinizsi Pál temetkezőhelye: a Szent Mihály pálos kolostorrom

Mátyás király legendás hadvezére, a török elleni hadjáratok kiemelkedő hőse, Kinizsi Pál, a királytól 1472-ben kapta meg szolgálatai jutalmául a vázsonykői erődítményt és a hozzá tartozó uradalmat, amelyet otthonának rendezett be. Kinizsi jelentős építkezésbe kezdett, kibővítette a várat, átépíttette a falu plébániatemplomát, és ekkor alapította meg a pálosok kolostorát és templomát is. Számos legenda maradt fenn az alacsony sorból származó, csupán tehetsége által felemelkedett, egy csatát sem vesztett hadvezérről. A mondai hagyomány úgy tartja, hogy a pálos kolostort egyik török rabjának váltságdíjából építtette. Hogy ez igaz, vagy sem, nem tudjuk, de tény, hogy Kinizsi a család temetkezőhelyének szánta az 1480-1483 között felépült templomot. Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs közös ünnepélyes alapítólevele 1483. május 5-én kelt. Az oklevél szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy „az ő és szüleik üdvösségére” létesítették a templomot és rendházat. Az oklevélben utalás található arra vonatkozólag is, hogy az építkezés már korábban folyamatban volt, sőt, Kinizsi kérésére a pápa már 1482-ben búcsút engedélyezett a Szent Mihály templomot felkereső hívek részére. 

Valószínű, hogy 1480-1481 táján kezdhettek hozzá a kolostor építéséhez, és csak annak nagymértékű előrehaladása után fordultak Mátyás királyhoz a királyi jóváhagyásért. Kinizsi Pál és Magyar Balázs számos birtokkal gazdagította a vázsonyi pálosok vagyonát. 1489-ben kőkerítéssel vették körbe a kolostort, amelynek halastavat, szántókat és a Hassagh, valamint a Gyertyánka réteket is a pálos szerzeteseknek juttatták. Kinizsi Pált 1494. november 29-én Szendrő ostroma közben, Szentkelemen nevű településen érte a halál. Holttestét, végakaratának megfelelően az általa alapított vázsonyi pálos kolostor templomában helyezték végső nyugalomra. Első férje halála után Benigna asszony nem sokáig viselte az özvegyi fátylat, hiszen egy 1495-ben kelt oklevél már kamicsáczi Myslenovith Horváth Márk feleségeként említi. Horváth, amikor 1508-ban a lóról leesve nyakát szegte Zágrábban, már Horvátország és Szlavónia bánja volt. 

Az újra özvegyen maradt Benigna Horváth Márkot első férje mellé, a vázsonyi pálos kolostorba temette, vörös márvány sírkövét Kinizsiével egyetemben találták meg. Amikor 1552 tavaszán Vázsony közvetlenül a végvárvonalba került, a környékbeli földesurak, Horváth Péter és Gáspár, Choron János és Gyulaffy László váraik és a környék biztonsága érdekében, a tálodi és a városlődivel együtt felrobbantották a vázsonyi pálos kolostort, félvén attól, hogy a török elfoglalja és erődítménnyé alakítja azokat. A robbantások májusban történhettek, mivel Oláh Miklós június 20-án kelt oklevelében már az elpusztított vázsonyi rendházról tett említést. A templom és kolostor köveit többnyire a vár 16. századi megerősítése során hurcolták el, de a háborús idők elmúlta után a rom továbbra is a falubeliek kőbányája maradt, az uradalmi tisztviselők olyakor pénzért árusították köveit. Még egy 1651-ben kelt oklevélben szó esik arról, hogy a pálosok Zichy Imrével kötött bérleti szerződésükben kikötötték ugyan, hogy a kolostor romjaiból a köveket nem hordhatják el, ennek a tilalomnak azonban sem előzőleg, sem a későbbiekben nem sok foganatja lehetett… Később is csak Rómer Flóris közbenjárásának volt eredménye, így maradhatott meg a vázsonyi Szent Mihály kolostorból annyi, amit jelenleg is láthatunk a feltárás és az állagmegóvás után… A maradványok feltárására és az állagmegóvásra 1959-ben került sor Éri István és Sedlmayr János vezetésével.  Nagyvázsonyban a Temető utca végén található a temető, emellett halad a kék turistaút. A temetőtől kb. 150 méterre érjük el a romot.

Szent István templom

A XV. század végén gótikusra átépített templom, barokk toronnyal. A Vázsony nemzetség falva, a XIII. századtól ismeretes. A XIV. század végétől a tiszántúli Vezsenyieké, 1472-ben Kinizsi Pál kapta meg. Halála után felesége második férje és annak családja, a Vázsonyinak nevezett Horváthoké. 1425-ben Mindszentek tiszteletére szentelve, 1481-ben Kinizsi építtette át későgótikus stílusban. A XVIII. század közepén a Zichyek restauráltatták és barokk berendezést készíttettek bele. 1961-ben az OMF helyreállíttatta. A templom belső és külső feltárását Éri István végezte, helyreállítását pedig Sedlmayr János tervei alapján készítették. Az ásatás és a kutatás eredményeként tűnt ki, hogy a templomot Kinizsi nem alapjaiból építtette, hanem korábbi román templomot építtetett át. Egyhajós, keletelt, a hajóval azonos szélességű és a nyolcszög öt oldalával záródó, gótikus szentélyű épület, amelynek nyugati oldalán a templommal egyező méretű előcsarnok felett emelkedő kétemeletes tornya van.

A szentélyhez észak felől sekrestye csatlakozik. A hajó és a szentély támpilléres, déli oldalán gótikus ablakok sorakoznak. A bejárat és a felette emelkedő torony külső felülete barokk stílusú. A XIII. századi későromán templomból származnak a hajó falai és a torony egy emelet magasságig, nyugati falában az első emelet magasságában két befalazott román ablakkal. A korábbi szentély alapfalait a jelenlegi burkolat alatt az ásatás tárta fel, ez már sokszögzáródású volt.

A helyreállítást megelőző régészeti kutatások 1959—1960-ban folytak. Sikerült megállapítani a külső és belső járószintet. Feltárásra került a barokk kripta és a templom szentélye, amelyben egy korábbi szentély falainak maradványait találták meg. A külső tereprendezés folytán felszínre került a templom kerítése is. (Ásatásvezető: Éri István, munkatársak: Pamer Nóra és Ratkai Ida.) Lakóházak maradványait is megtaláltak a régészek a nagyvázsonyi Szent István templom mellett. E még nagyon kisszámú és töredékes leletek fontossága többek közt abban rejlik, hogy a Balaton környéki falvak lakóházai egy részének kőből készült voltát már a XIV — XV. században egyértelműen bizonyítja. A templom a Veszprémi út 27. szám alatt található.

A Csepelyi templomrom és a Csepelyi család kőkúriájának romjai

Nagyvázsonytól északnyugatra, a csepelyi dombon levő, helyreállított rom. A XIII. században királyi pohárnokok, vadászok és a bakonybéli apátság népeinek földje, akik mellett a XIV. században helyi kisnemesek és a Vezsenyiek, majd a XV. század végétől Kinizsi Pál és a vázsonyi pálosok részbirtoka. Csepel papját 1333—34-ben említik, templomáról adatot nem ismerünk. 1958-ban az OMF kisebb kiegészítésekkel helyreállította. Feltárását Dienes István végezte, a helyreállítás tervezője Agostházi László volt. Nagyvázsonytól északkeletre, mintegy három kilométerre fekvő kisebb facsoport jelzi a középkori Csepely falu templomdombját, rajta fallal kerített Árpád-kori templom és a mögött a helyi nemes Csepelyi család kőkúriájának romjai állnak. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású kis templom először a pápai tizedjegyzékben szerepel a 14. század elején. A kőből épített lakóház egy három helyiségből álló épület maradványa.

1957-58-ban végzett feltárása alkalmával kőből faragott ajtó- és ablakkereteinek, mázas cserépkályhájának töredékei kerültek elő. A kúria mellett földbe mélyített gazdasági melléképületet, a templomdomb alatt több más falusi ház falait tárták fel. A templom egyhajós, keletelt és egyenes szentélyű, a hajó északi oldalán sekrestyével. A hajó falai magasan maradtak fenn a déli bejárattal és a nyugati oromfalban keskeny lőrésablakkal. A szentély és a sekrestye alacsony falait az ásatás tárta fel. Csepely falut 1086, majd 1135-ös keltezésű hamis, valójában XIII. századi oklevél említi először, mint a bakonybéli apátság szőlőtermő birtokrészét. Az első hiteles adat 1233-ból való. A falu lakói ekkor királyi pohárnokok és királyi vadászok voltak. A XIV. századi adatok szerint is közvetlenül a királynak tartoztak szolgáltatásokkal. E század végén a környék birtokos családjának, a Zádor-vár és a nagyvázsonyi lakótorony építtetőinek, a Vezsenyieknek egyik ága itt lakott. A Vezsenyiek és a faluban lakó kisnemesek között állandó viszálykodások voltak. A periratok sok értékes adatot megőriztek számunkra. Ezekből ismerjük meg a későbbiekben is szereplő Csepelyi család nevét is.

1453-tól a Csepely lakóinak többsége Vásonykő mindenkori urának adózik és neki tartozik szolgáltatásokkal. 1472-ben a vázsonyi várral együtt Csepely is Kinizsi Pál kezébe jut, halála után — özvegye — Benigna aszszony révén a Kamicsáczi Horváthoké lesz. 1531-ben az adóösszeírások szerint 20 portája van. 1549-ben török kézre kerül, 1557-ben már elhagyott pusztaságként tartják számon. Ám a korábban virágzó szőlőművelés továbbra is megmaradt s így feltehetőleg az élet itt teljesen nem szűnt meg. A faluban egykor állott épületek közül csupán a templom romja maradt meg, de a falu emlékezete is megőrződött. Rómer Flóris és Nagyvázsony monográfusa, Németh Gábor a XIX. század végén a középkori „háztelkeket” sőt az „utczák irányát” is kivehetőnek vélték.

Az egyszerű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, torony nélküli templom biztosan az Árpád-korban épült. Az ásatások során a templom körül temető támpillérekkel megerősített kerítőfalának részleteit is feltárták. A szabálytalan tojásdad alakú cinterem a templom déli oldalán volt a legtágasabb. A templomon kívül a falu legjelentősebb épülete kétségtelenül az a kőház volt, amelynek maradványai a templom közelében álltak. Feltárásánál komolyan megnehezítette a tájékozódást, valamint belső beosztásának és elrendezésének megismerését, hogy többszörösen beleturkáltak, s főként a belsejét át meg átforgatták. Mégis biztosan megállapíthattuk a következőket: Az épület észak-déli hossztengelyű téglalap alaprajzú volt. Hossza 23, szélessége 8 méter. Az átlag 60 cm széles falai szabálytalan alakú mészkődarabokból épültek. Három egymáshoz kapcsolódó, csaknem egyenlő nagyságú helyiségből állt, a ház főbejárata a nyugati oldalon a középső helyiségbe nyílt. Ennek befelé szélesedő ajtónyílását és a küszöbkő részleteit megtalálták. A 77-es főúton még Nagyvázsony előtt Úrkút felé kanyarodunk el. Nemsoká lesz egy földút balra, ahová le tudunk parkolni. A beszántott terület közepén az erdős részben lesznek a romok.

Nemesleányfalu temploma: SZENT JAKAB TEMPLOMROM

A Nagyvázsonnyal ma már egybeépült és közigazgatásilag egyesített Nemesleányfalu község jelenlegi helyétől délre, a Tapolcára vezető régi országút mentén fekvő domb tövében, bővizű források mellett álltak az Árpád-korban már okleves adatokból ismert település házai. A dombtetőn a máig is használt temető legmagasabb pontján állnak a román kori templom maradványai.

Nemesleányfalu település első említése a Szent László-nak, a veszprémi egyház kiváltságait és birtokait megerősítő 1082. évi április 29-én kelt oklevele, melyben a Szent István király által adományozott Lean (Leány, Leányfalu Nagyvázsony körül) birtok első határa “a Bolotun mellett kezdődik, annál az útnál, amely a zalai egyházat — azaz főesperességet — a veszprémitől elválasztja.”

Leányfalu középkori templomának csak nyugati homlokzat falai emelkednek ki az omladék és a növényzet takarójából, középen félköríves ablaknyílással. A templom kivehető alaprajzán a csepelyihez hasonló, méretei valamivel kisebbek (13 x 7 méter). Feltárására még nem került sor. A falu egykori lakosai a 14. század közepe táján a vázsonyi várba és környékére menekültek, templomuk is ekkor pusztulhatott el. Nemesleányfalu a 13. században a bakonybéli apátságé, később a veszprémi káptalané. A 15. században egytelkes nemesek is lakták. A településtől nyugatra emelkedő dombon, a temetőben vannak az Árpád-kori, egyenes szentélyzáródású és egyhajós kis templom feltáratlan omladékai. A helyi hagyomány feltételezhetően egykori titulusa alapján nevezi szentjakabi romnak, az írott források hallgatnak róla. Nagyvázsony nemesleányfalusi részén a Petőfi Sándor utcából az Akácfa utcába hajtunk. Balra lesz egy út, amely a temetőhöz vezet. Itt áll a rom.

Nagyvázsonytól nem messze: Tálod falu temploma és a pálosok kolostora

Igaz már nem Nagyvázsonyhoz tartozik, de onnan 2-3 km-es túrával megközelíthető az egykori középkori falu, Tálod vagy Tálad templomromja, illetve a tálodi Szent Erzsébet pálos kolostor romja. Közigazgatásilag Pula településhez tartozik mindkét templomrom. A középkorban a mai határában két település létezett: Tálad és Pula. Az 1233-as okleveles említésű Pula a mai falu sírkertjétől északnyugatra feküdt. Templomának eddig csak feltételezett helyét a 2000-es évben előkerült osszárium (csonttár) hitelesítette. Az újkori Pula határának keleti felén volt a középkori Tálad falu a mai Tálod-dűlőben. Volt templomának romjai pedig a patak bal partján, a faluval átellenben állt. A Vázsonyi Séd Északi partján, a patakra lejtő lankás domboldalon a szántóföldekről középkori cserépanyag került elő, amelyek egy része Árpád-kori. A lelőhelyet a régészek a középkori Tálod faluval azonosították. A falu a forrásokban legkorábban 1171-ben fordul elő. Kora középkori iratainkban Thalad néven említik. Tálod falut – Pulával együtt, amelynek a határában a kolostor épült – a korai időktől fogva a Rátót nemzetség birtokolta.

Tálad 1548-tól, Pula 1557-től vált pusztává, azaz lakatlanná. Mindkét falu a devecseri Csóron család tulajdona volt, s az 1620-as évektől lett a Pápát és Devecsert is birtokló Esterházyaké. Tálad többé már nem épült újjá. Így a házak és a templom pusztulásnak indult, a területet a természet visszavette. Az évszázadok során teljes feledésbe merült a templom és a falu. A növényzettel teljesen benőtt romokat Rómer Flóris találta meg a XX. század elején. A templom feltárására 1970-ben került sor. 2007 és 2008 években a romokat konzerválták, a falakat térdmagasságig megemelték, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Nemzeti Kulturális Alap, az Eszterházy Károly közalapítvány és Nagyvázsony Önkormányzata támogatásával. A munkálatokat a veszprémi Táncsics Szakközépiskola, Szakiskola diákjai és oktatói végezték.

Nagyvázsony és Pula között, az erdő mélyén bújik meg egy középkori épület igen magas fala. A magányos rom a tálodi pálos templom egyetlen megmaradt szakasza, annak nyugati fala… A tálodi romot Nagyvázsonyból a kék jelzésen, a nagyvázsonyi Szent Mihály templom érintésével lehet megközelíteni, a táv kb. 3 km. Tálod falut a Rátót nemzetség birtokolta a korai időktől fogva. A tálodi templom feltehetően a 13. században keletkezett, eredetileg parochiális funkciót töltött be, 1324 körül került a pálosok birtokába, a templom monostora is ekkor keletkezett. Alapítási körülményei ismeretlenek, a kolostor első adata 1324-ből ismert, mi szerint a Rátót nemzetségbeli Keszi Lőrinc alapította, még 1324 előtt a pálos kolostort Szent Erzsébet tiszteletére, amely az alapító nemzetség temetkezőhelye is lehetett. Teljes középkori története ismeretlen. 1369-ben Nagy Lajos király megerősítette birtokait Tristianus generális perjel kérésére. A pusztulóban lévő kolostort 1480 körül obszerváns ferencesek vették át, és 1552-ig lakták. Tálod pálos lakói a Kinizsi Pál által alapított vázsonyi kolostorba költöztek át 1483 körül. Falait 1552-ben felrobbantották, hogy a törökök kezére ne jusson. Nem is épült újjá. Rómer Flóris, és Ádám Iván kutatók a 20. században még jóval többet láttak a kolostorból, mint manapság. Rómer még látta a szentély keleti falát megtámasztó három támpillért is. A kőkerítésen belül, az egykori udvaron még kivehetőek voltak a különféle rendeltetésű épületek nyomai.

Forrás:
Éri István: Nagyvázsony. Műemlékeink. Második, bővített kiadás. Pannonia Budapest, 1969.
Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái
Papp Szilárd: A nagyvázsonyi pálos kolostor
Galuska Tünde Magyar Turista 2018. február
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
Szakál Ernő: Az Országos Műemléki Felügyelőség kőszobrászati munkái 1959-1960-ban
Entz Géza: A Veszprém megyében végzett műemléki helyreállítások tudományos eredményei
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei
Kovalovszki Júlia: Ásatások Csepelyen
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében 1. A tálodi pálos kolostor
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)
Reményi Antal: Kőzet és Kő: Kövek Pula múltjában (Pula Náczihegyi tükör, Pula, XXI. évfolyam 1. szám.)