Középkori templom-túra 1. (Balaton-felvidék)

Középkori templom-túra I.

Balaton környéke, Veszprém megye

A Balatont és környékét különféle szempontokból tanulmányozhatjuk. A nyaralóközönség pihenést keres a Balaton partján és üdülést a csodás tó enyhe hullámaiban. A turista a kedves vidék bájos szépségeiben gyönyörködik, felkeresvén a part-menti helyeket és a Dunántúli dombvidék barátságos hegyeit, vagy a szétszórt községeket és városkákat, ahol a népi építkezés sajátos, oszlopos-tornácos parasztházaival, azok közt pedig nem egyszer a középkorból származó templomokkal találkozik. Most ez utóbbiakat keressük fel a Balaton környékén, itt is Veszprém megyében. (A templomokról több információt kaphatsz, ha a kiemelt linkre kattintasz a szövegben.)

 

Szent Kereszt római katolikus templom, Berhida

Az írott adatok 1372-tól említik a berhidai Szent Péter-templomot, alaprajza és román kori részletei alapján azonban a 13-14. század fordulóján épített késő román falusi templomok közé sorolható. Gótikus átépítése Hunt-Pázmány nembeli Demeter személyéhez fűzhető, aki 1387 és 1391 között volt veszprémi püspök…

 

Első úti célunk Berhida – régi nevén Berénhida – község gótikus stílusú kis római katolikus temploma, mely egyedülálló az országban. Tetőzete ugyanis nem fából készült, hanem boltívekkel alátámasztott falazatból áll és a tetőcserép ezen a falazaton nyugszik. A kis egyhajós templom a községnek Peremarton felé eső szélén emelkedik. Szentélye szögletes, benne kelet felé kis romános jellegű ablak nyílik, ami a templom korai eredetére mutat (XIII. század). Ugyanezt igazolja a támpillérek hiánya a szentélynél. Erőteljes nyugati tornya is cseréppel fedett, falazott kősisakban végződik. A toronyalatti tér a templom előcsarnoka. Címeres zárókövekkel díszített bordás keresztboltozatai a XIV. századból valók. Két nyolcszöges pilléren nyugvó karzata és a szentély baloldalán, gótikus keretezéssel ellátott szentségfülkéje a XV. században készült. Fából való főoltára a XVIII. századi barokk stílus formáit mutatja.

 

REFORMÁTUS TEMPLOM, LITÉR

Litér község első említésével a veszprémi káptalan 1082-es (hamis) birtokösszeíró levelében találkozunk, miszerint az egyháznak Lynther faluban négy jobbágya van, akik földjeiket és erdeiket közösen birtokolják. A község még 1290-ban is a veszprémi káptalan birtokában van. 1265-ben a fehérvári és veszprémi káptalan közötti peres ügyben a király által kinevezett bírák közt literi nemesek is szerepelnek.

 

Litér település már valamivel közelebb fekszik a Balatonhoz, a „litéri hasadék”-nak nevezett völgyben, mint Berhida. Litér temploma egykori kapuzatának fennmaradt elemei, a két oszlopfő arra engednek következtetni, hogy a templom az Árpád-korban, a XIII. században keletkezett. Az egyiken madártestű páros sárkány, a másikon növényi dísz látható. 1472-ben, valószínűleg egy átépítéssel kapcsolatban, Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel a templomot. A templom ma a reformátusok tulajdona.

A templom legelső említésével 1472-ben találkozunk, ekkor újra szentelték a Szent Kereszt tiszteletére a veszprémi káptalan birtokában levő község templomát. 1582-ből azt olvassuk, hogy egytornyú, Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt temploma elhagyottan áll, a török pusztítás tarolta le a községet, a plébánia udvarát. A község tehát már a XI. században létezett, minden bizonnyal temploma is volt. Ellentmondónak látszik az 1582 körüli feljegyzés, amely az egytornyú templom védőszentjének Szent Jakab apostolt mondja. Ez minden, amit középkori okleveleink Litér templomáról tudnak.

A XVIII. századi feljegyzésekből megtudjuk, hogy a népes középkori község a török időkben teljesen elpusztult, lakói elszéledtek, temploma üresen és elhagyottan állt. Az Olaszfaluból kiűzött reformátusok 1732-ben telepedtek meg a pusztává lett község helyén. Lelkipásztoruk mintegy öt esztendőn át a romladozó templom falai között hirdette az igét. 1737-ben a reformátusok fatemplomot építettek maguknak. Demkovits József földbirtokos felhívására a veszprémi káptalan eltiltotta őket a pusztatemplom használatától. Az 1783-as kánoni látogatási jegyzőkönyv szerint a 7 öl 1 láb hosszú, 3 öl 1 láb széles (a torony belső szélessége 1 öl 4 láb), sekrestye nélküli középkori templom szentélyének boltozata bedőlt, kétszeresen lépcsőzött diadalívén még festés nyomai látszottak, négyszeresen lépcsőzött kapuzatának ormán középütt Mária (v. Mária Magdolna), két szélén egy-egy kőből faragott angyal-alak volt látható…

 

Mámai templomrom, Balatonfűzfő

A balatonfűzfői vasútállomástól keletre, a mai római katolikus templom szentélye mögött, a Jókai utca 37. szám alatt találjuk az elpusztult Máma község középkori templomának romjait. A romok bokrokkal benőtt, ritkás fenyő csoportokkal szegélyezett gyepes területen állanak. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású román kori kis templomnak az északi fala és szentélye maradt meg.

 

Máma-puszta közel a Balaton partjához, a mai Fűzfő fürdőtelep területén fekszik. Romokban heverő, egykori kis temploma is az Árpád-korban, a XIII. században keletkezett. Négyszögű szentélyének falain még régi falfestmény nyomai láthatók. Az egykori Máma községet, illetőleg a birtokot még Szent István király ajándékozta a veszprémvölgyi apácáknak. Temploma, mint Szárberény (ma Vörösberény) fiókja szerepel 1290 és 1311 közt. Egykor Szent László tiszteletére volt szentelve. A XVIII. század elején még használták.

Máma falu neve, egyik legkorábbi írásos okmányunkban maradt ránk. A veszprémvölgyi kolostorral egyidőben más, görög alapítású, görög nyelvű kolostorok is léteztek hazánkban. A szávaszentdemeteri, a pentelei, visegrádi, tihanyi görögkeleti kolostorok szintén a X. — XI. században települtek. A bizánci, keleti kultúrkör hatását tükrözték és kellett tükrözzék, amely a X — XII. században nagy befolyással volt hazánk történetére. Ebben az oklevélben a falu templomáról még nem történik említés. Ha volt is már ekkor valamilyen templom a faluban, ez feltehetően fából készülhetett. Sajnos a feltárás semmilyen támpontot nem tudott adni arra vonatkozóan, milyen lehetett Máma faluban a legelső templom. Az 1297-es veszprémvölgyi (akkor már cisztercita zárda), adománylevélben, annak megerősítésében szerepel először Máma egyházának neve: „ecclesia Sancti Ladislai de Mama”.

A templom alaprajzi elrendezése és a legkorábbi leletanyag is arra enged következtetni, hogy a templom mai formájában — sekrestye nélkül — még a XIII. században megépül. Az 1297-es évszám adja a templom keletkezésének ante quemjét. A templom védőszentje Szent László. László királyt 1192-ben avatták szentté. Ez a dátum adja tehát a templom keltezésének post quemjét. Szent László tisztelete egyébként is III. Béla uralkodása alatt terjedt el nagymértékben. Templomunk tehát nem épülhetett XII. század végénél előbb, sem pedig a XIII. század második felénél később.

 

Református (erődített) templom, Balatonalmádi-Vörösberény

A vörösberényi református templom magas kőfallal kerített terem templom, déli oldalán bejárati toronnyal, a tornyon barokk hagymasisakkal. Támpilléres tornyának alsó szintjét és a templom belsejét csehsüvegboltozatok fedik. Belső kialakítása és berendezése az 1966-68-ban az OMF által készített helyreállításból származik.

 

Vörösberény református temploma a fallal körülvett erődített templomok szép példája a Balaton közelében. A község felső végén alacsony dombon emelkedik a festői képet nyújtó templom, amelyen a középkori gótikus stílus (XIV. század) csekély maradványait találjuk. Ilyen a kerítőfal egyik bejáró ajtajának csúcsíves részlete és a templom déli oldalán emelkedő, barokk sisakos torony alatti előtérből a templom belsejébe vezető ajtó keretelése. Homlokzatain, ahol erre lehetőség nyílt, bemutatták a helyreállítást megelőző kutatás során előkerült korábbi részleteket, ablakokat, az egykori szentélyben a gótikus fali fülke töredékét és a vakolatba karcolták a megelőző építési szakaszok határvonalait.

A középkori eredetű épület az Árpád-kortól kezdve sok szakaszban épülve nyerte el mai alakját. Az első, talán még 12. századi, egyhajós és a hajóval azonos szélességű, egyenes szentéllyel emelt templom volt, amelynek déli oldalára a 13. században azzal egybebontott újabb hajót és oldalszentélyt építettek. Emellé került a 15. században a déli torony. 1702-ben Ruch János és Schram György veszprémi kőművesekkel állíttatták helyre a templomot. Az 1704-től ismét és véglegesen protestánssá lett templomot 1739-ben vették körül lőréses kőfallal a reformátusok, hogy ezzel jelezzék a visszafoglalási kísérletek elleni elszántságukat. Ekkor került a körítőfalba a templom gótikus kapukerete.

A templom első barokk helyreállítása 1745-ben történt, akkor még festett deszkamennyezettel, s végül 1789-ben építették jelenlegi formájára, amikor belső falpilléreken három csehsüveg boltozattal fedték. A műemléki helyreállítás során a templom két végébe épített múlt századi karzatot lebontották, belső szintjét a középkorira süllyesztették csupán a román kori szentélyben hagyták meg karzat jellegű pódiumként. Homlokzatain, ahol erre lehetőség nyílott, bemutatták a helyreállítást megelőző kutatás során előkerült korábbi részleteket, ablakokat, az egykori szentélyben a gótikus fali fülke töredékét és a vakolatba karcolták a megelőző építési szakaszok határvonalait.

 

Szent István király templom, Szentkirályszabadja

Az írott forrásokban először 1269-ben szereplő falunak ma is áll kisebb dombra épült, Árpád-kori eredetű plébániatemploma. A templom védőszentje Szent István király. A keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom nyugati végéhez nagyméretű késő középkori torony kapcsolódik. A torony északnyugati és délnyugati sarkait támpillérek erősítik…

 

Szentkirályszabadja a veszprémi plató szélén, a távolabb elterülő Balatonra nyíló Malomvölgy kezdeténél fekvő község, mely eredetileg Szent István király telepítése. A Szent István király plébániatemplomon hat század stílusváltozatait ismerhetjük fel. Félkörös szentélye még a román-kori eredetre vall, a hajó oldalain kiugró támpillérek és a torony szép, kőrácsos ablakai a gótikus stílus korának termékei (vörös homokkőből, a XV. századból). A toronytérből a templomba vezető ajtó kőkerete a hazai kora-reneszánsz egyik ritka példája (a Rátold család címerével); cseh-boltozatos belseje és az északi oldalán hozzáépített sírbolt a Rosos család jóvoltából készült 1789-ben. Ebből az időből származik szép, copf stílusú színes márvány főoltára is, oltárképén Szent István térdelő alakjával, amint a magyar koronát felajánlja Szűz Máriának. Egykori barokkvonalú toronysisakját 1908 után gúla alakúra cserélték fel.

Az írott forrásokban először 1269-ben szereplő falunak ma is áll kisebb dombra épült, Árpád-kori eredetű plébániatemploma. A templom védőszentje Szent István király. A keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom nyugati végéhez nagyméretű késő középkori torony kapcsolódik. A torony északnyugati és délnyugati sarkait támpillérek erősítik. Egy további nagyobb támpillér található a hajó déli oldalának közepén. A hajó északi oldalának középrészéhez viszonylag nagyméretű, újkori, egybeépült sekrestye és kripta kapcsolódik. A csúcsíves toronyaljat erősen sérült, pálcatagos, reneszánsz lófejpajzsos címeres, kőkeretes ajtónyílás választja el a hajótól.

A templom berendezése újkori, részben barokk (márvány főoltár, szószék), részben jellegtelen. A templom első említése 1291-ből ismert. Az 1333-1335 közötti pápai tizedjegyzékekben is szerepelt. 1383-ban a templom mellett a kőből épült Szent Keresztkápolna állt, amelyet egy itteni nemes, György fia Pál nagyapja építtetett. 1291-ben György, 1333-1334-ben János, 1508-ban György, 1550-ben Tamás volt a templom papja. 1454 és 1536 között több alkalommal említették névtelenül is a szentkirályszabadjai plébánost. A török hódoltság alatt elpusztult falut a XVIII. század elején újratelepítették. A templomot átmenetileg a reformátusok használták.

 

Szent István templom, Nagyvázsony

A XV. század végén gótikusra átépített templom, barokk toronnyal. A Vázsony nemzetség falva, a XIII. századtól ismeretes. A XIV. század végétől a tiszántúli Vezsenyieké, 1472-ben Kinizsi Pál kapta meg. Halála után felesége második férje és annak családja, a Vázsonyinak nevezett Horváthoké. 1425-ben Mindszentek tiszteletére szentelve, 1481-ben Kinizsi építtette át későgótikus stílusban.

 

Nagyvázsony, bár a Balatontól távolabb fekszik, két jelentékeny gót stílusú temploma révén megérdemli, hogy azokat besorozzuk a Balaton-környék műemlékei közé. A község nevét első birtokosától, a Vázsony-nemzetségtől kapta. Első ismert tagja Ákos, aki a XIII. század elején több megye főispánja, később bán, majd a királyné udvarbírája volt. A XV. században Mátyás király a törökverő Kinizsi Pálnak adományozta. A község mai plébániatemploma (az ú. n. alsótemplom) a gótikus stílusú építmények kisebb példája ( 11 méter hosszú).

A támpillérekkel tagolt egyhajós Szent István király templomot hálóboltozat fedi (XV. század). A mai barokk torony négyzetes teste a gótikus hajó nyugati előrészén nyugszik. Halhólyagos tagozású ablakrácsai és a sekrestyeajtó kőkerete is a késő gótikus stílust illusztrálják. A torony alatti térben balról befalazott 1481. évszám szintén ezt igazolja. Belsejében álló három oltár és a szószék a népies, magyar barokkstílus kedves alkotása.

A község nyugati szélén, északra hajló dombháton emelkedik a jóval nagyobb méretű pálos kolostor romja. Ma csak a templom szép arányú késő gótikus szentélyének a nyolcszög felével záródó, észak-keleti fala és a négyzetes kolostorudvar keleti oldalán emelkedő helyiségek romja áll fenn. Ezt a kolostort Szent Mihály tiszteletére Kinizsi Pál és ipa, adonyi Magyar Balázs 1482-ben alapította. Kinizsi Pált halála (1494) után a kolostor templomában temették el…

A következő részben folytatjuk a barangolást a Balaton körül…


Forrás:
Csányi Károly: A Balaton környékének középkori templomai