Kedvenc váraink a Balaton környékén

Kedvenc váraink a Balaton környékén

Sümegtől Veszprémig

“A Bakonynak cseszneki, ugodi, debrentei, pápai, devecseri, essegvári, pécsölyi, vásonyi, csékuti, podmaniczki (bakonyújvári), csiklini, hölgykői- és bátorkői várai, továbbá lövöldi, vásonyi, csatkai, tálodi és porvai zárdái, végül őrsi, rátóti, hantai prépostságai és bakonybéli, veszprémvölgyi, zirczi és pásdi apátságai bizonyságai annak, hogy e vidéket úgy a királyok, mint az ország előkelő családjai különösen szerették és kegyelték. Ennyi előkelő tényező mellett a Balatonvidék kultúrája már első királyaink alatt elérte azt a színvonalat, amely a római uralom alatt is a Dunántúlt Pannonia legvirágzóbb részévé tette.” 

E vidék virágzó pompája, legszebb fényében, az Anjou-házbeli királyok alatt ragyogott, amikor már az ország kihevervén a tatárdúlást, I. Lajos dicső uralkodása alatt, a harcok fáradalmai után, az ország életében helyreállott nyugalom teret engedett a nyugati műveltség terjedésének. Nem sokáig. A győzedelmes török végigpusztította a Balaton-vidéket. Somogy, Zala, Veszprém megyék sokat szenvedtek a tűzzel-vassal romboló hordáktól. Elfoglalták és elpusztították 1532-ben Egerszeget, Babocsát, Békavárt, Körmendet, Csicsót, Kapornakot, 1533 november 11-én Tihanyt, s valószínűleg ugyanez alatt a hadjárat alatt Sümeget, Veszprémet. Ez alatt a hadjárat alatt pusztultak el a balatonvidéki többi kisebb-nagyobb erősségek, várak, apátságok, díszes egyházak…

Hogy mi maradt várainkból? Lássuk, barangoljuk be immár virtuálisan a legkedveltebb 5 várunkat a Balaton környékén… (A képre kattintva olvashatod a vár teljes adatlapját, és a szöveg forrását is ott találod.)

sümeg vára - sümeg

A Sümegi vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár a Balaton-felvidék nyugati részén, a környező tájegységből kiemelkedő magányos hegycsúcs tetején található. 

Bár Sümeg nevének említésével 1280-ban találkozunk először, biztosan a várra vonatkoztatható írott adat csak 1318-ból maradt fenn, amikor várnagyát, Beder comes fia Pétert említik. A vár valószínűleg a 13. század végén – 14. század elején épült a veszprémi püspökség birtokaként és egészen a legújabb korig az is maradt a mezővárossal és a hozzá tartozó, több falura kiterjedő birtokkal együtt. Az ásatás során feltárt gótikus faragványok alapján a 14–15. században többször is folyt építkezés a várban. A korai palota kapuja felett elhelyezett, Vetési Albert püspök (1458–1486) építkezéseit megörökítő címeres kő alapján feltételezhetően ekkor a vár még csak a tornyot, palotát és kápolnát magába foglaló belső magból állt, kapuja előtt az általunk is vizsgált szárazárokkal.

A vár területe a 15–16. század fordulóján az északi udvar kiépülésével jelentősen megnövekedett. A következő, konkrét személyhez köthető építkezéseket a kőfaragványok kora reneszánsz, részletformáik alapján Jagelló-korinak tartható csoportja jellemzi. Ezek a püspöki hivatalt 1524 és 1528 között betöltő Szalaházy Tamás által folytatott építkezésekhez készülhettek. Ezt a feltételezést többek között megerősítik várnagya, Devecseri Choron András saját, devecseri birtokán folytatott építkezéséből származó faragványok, melyek szoros formai és kőzettípusbeli rokonságot mutatnak a sümegi faragványokkal. A következő, 16. század közepén zajlott reneszánsz építkezésekről már konkrét adatok maradtak fenn. Kövessy András püspöksége (1553–1568), illetve Ormányi Józsa várnagysága idején Giovanni Maria de Speciacasa építőmester dolgozott a várban, a püspök nevét az ún. Kövessy-bástyán eredeti helyén megtalálható, 1554-es évszámmal jelzett kőlap őrizte meg. Miután 1552-ben a török megszállta Veszprém helyett Sümeg lett a püspöki székhely és egyben a győri főkapitányság szervezetéhez tartozó királyi végvár, megkezdődött az erődítési munkák további szervezése, építkezésekre azonban csak 1554-től került sor.

1562-ben villám csapott a vár középkori eredetű, déli tornyába, ahol a lőport tárolták. Az ekkor megsemmisült épületrészek kőanyagát az újjáépítéskor a belsővár falának köpenyezésébe építették bele. Ekkor a kápolnát és szinte teljes egészében a tornyot is újjáépítették. 1705 és 1709 között a vár kuruc kézen volt, fegyver- és lőszertárnak használták, lőpormalom működött benne. Ezután 1720-ig császári csapatok állomásoztak benne, akik a vár elhagyásakor épületeit használhatatlanná tették. 1745-ben az akkori püspök, Padányi Bíró Márton engedélyt kért Mária Teréziától a vár újjáépítésére, de azt nem kapta meg. Hazánk egyik legismertebb erőssége, a sümegi vár területén 1954-ben a romok rendbetételével, illetve a vár felmérésével kezdődtek meg az első műemlékvédelmi munkák, melyek azóta is folynak…

szigligeti vár - szigliget

A tatárjárás után, felismerve a környék jól védhető voltát IV. Bélának egy 1260-ban írt oklevélből arról értesülünk, hogy a király a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi bencéseknek adja, hogy ott várat építsenek. Favus apát építette fel a várat 1260-62 között.

A királynak annyira megtetszett a “jó és hasznos vár” – ahogyan egyik oklevelében említi – hogy már közvetlenül megépítése után visszavette azt a bencésektől, s más birtokokat adott neki cserébe. A szigligeti vár 1344-ig királyi vár volt. 1348-ban azonban már Mórocz Simon birtokában találjuk. 1424-ben is az ő leszármazottai bírták, akik kölcsönösen örökösödési szerződést kötöttek a Laczk családdal. Bár a család nem halt ki, 1445-ben az országbíró a várat mégis Újlaky Miklósnak adja át. A vár ezek után egészen 1524-ig az Újlaky család birtokában marad. Újlaky Lőrinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a várat a királytól a tóti Lengyel család szerzi meg 1525-ban.

A tóti Lengyel család XVIII. századig tartó folyamatos birtoklását két kisebb epizód szakította csak meg. A mohácsi csatavesztés után a Zápolya Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait I. Ferdinánd elkobozta, és az akkor még hozzá hű Török Bálintnak adományozta. A várat Török Bálint familiárisának Martonfalvay Imre deáknak mégis kisebb ostrommal kellett elfoglalnia, aki naplójában leírta ezeket az eseményeket az 1531-1540 évekről szóló részben. Szigliget ettől az időtől a végvári harcok színhelyévé vált. A magyarországi török uralom megszűnte után azonban I. Lipót király 1702-es rendelete a lerombolandó várak közé sorolta Szigligetet is. Ezzel megszűnt a vár katonai jellege. A XVIII. század 80-as éveiben a vár kőanyagából építette fel a Lengyel család falubeli kúriáját. Ezzel kezdetét vette a vár lassú pusztulása. A vár kutatása 1913-tól folyamatos…

csesznek vára - csesznek

A mai felső vár helyén állhatott a Jakab kardhordozó által építtetett Árpád-kori vár. A ma álló középkori falak nagy része egy periódusban épült meg, ez a nagy építkezés a Garai család birtoklásának kezdetére, a 14. század végére és a 15. század első évtizedeire tehető. A jelek szerint a Garaiak teljes egészében lebontották a meglevő várat és új tervek alapján a korszak vidéki rezidenciáinak jegyeit követve építtették fel az új várukat. A palotaszerű felső vár magas tömbje a szikla tetejére épült, bejárata a legmeredekebb oldalon nyílt…

A Garaiak által felépíttetett vár kiterjedését Giulio Turco olasz hadmérnök a bécsi Haditanács megbízásából készített 16. századi rajza őrizte meg számunkra. Ennek alapján azokra a részekre is következtethetünk, melyek mára teljesen elpusztultak vagy teljesen átépítették őket. Ilyen például az alsó vár kapuja és a mellette levő, sziklára épült torony. A vár keleti végén egy sziklakúpra különálló, nagy méretű tornyot építettek fel. A toronyba a belső falszorosból hídon lehetett bejutni, a bejárati szint alatt egy ablaktalan, faburkolatos helyiség nyílott, míg a bejárati szint felett valószínűleg faerkélyes emelete lehetett. Ez a torony az itt elhaladó országút felől volt legfeltűnőbb, ez demonstrálta a vár által gyakorolt felügyeletet az út és az utazók felett, akiknek a vár alatt útvámot kellett fizetni. A felső vár háromszintes palota volt, közepén egy kis udvarral. Ezen az udvaron nyílt a vár ciszternája, vízgyűjtője. A ciszternába vezették le a palota egy részének tetejéről az esővizet. A várból származó, ugyancsak a Nemzeti Múzeumban őrzött, nagy méretű, homlokán Garai-címert viselő oroszlánfejes vízköpő kőfaragvány valószínűleg itt volt beépítve és a falba rejtett esőcsatorna vize ezen át ömlött a ciszternába. Az oroszlán természetesen a hatalom és erő szimbólumaként jelent meg a várban. A felső vár palotája háromszintes volt. Alsó szintjén csak egy helyiségnek volt a ciszternaudvarra nyíló ablaka, itt lehetett a konyha és más kiszolgáló helyiségek.

Az első emeleten lakótermek voltak, ezekben tartózkodtak a vár urai és vendégeik. Összesen öt nagy boltozott terem rekonstruálható, ezek közül a keleti terem a legnagyobb, valószínűleg itt kerülhetett sor fogadásokra, vendéglátásra. A második emelet lőrésekkel, pártázattal épült ki, a védelem és az erő jelképeként koronázta meg a várat és részben itt tartózkodhatott a vár őrsége, kiszolgáló személyzete. A főúri rezidencia a török hódítás után a harcok határzónájába került, s a rákövetkező bő másfél évszázadban katonai támaszpont szerepét töltötte be. A vár tetejét, amint a Turco-féle rajzon látható, védelmi okokból lebontották, vagy egy támadásban pusztult el. A felső vár felső szintjét megmagasították és a ma látható ágyúlőréseket alakították ki, s hasonlóképpen jártak el a keleti különálló toronyban is, a korábbi kisebb nyílások helyén. Ekkor épülhetett az alsó vár kaputornya is. Az Eszterházy-család birtokszerzése (1636) után építkezéseket is folytatott Cseszneken. A 17. század második felére tehető az alsó vár több épületszárnyának felépítése. A 18. század elején végül újra elérkező békeidőket feltehetőleg egy megviselt állapotú, katonai szempontból korszerűtlen, lakókényelmi szempontból idejétmúlt és elhanyagolt épületként érte meg. 1960-ban kezdődött régészeti feltárása révén ma a vár a történeti, művelődéstörténeti adatok kincsesbányája, melyet a műemlékvédelem segít megőrizni az eljövendő koroknak.

kinizsi vár - nagyvázsony

A magyarországi várépítészet történetének viszonylag késői alkotása. Építésének pontos ideje ismeretlen, egy az 1469-es oklevél már a megépült vár várnagyaként említi Udvary Pált. Építtetője a Szolnok megyében jelentős birtokokkal bíró Vezsenyi család. Vezsenyi László fia, László, – aki Mátyás király itáliai követeként ismert – halála 1472 után, hűséges szolgálataiért Kinizsi Pál birtokába kerül.

Kinizsi jelentős építkezésekbe kezd, részben megerősíti, részben komfortossá teszi a várat, így válik Kinizsi székhelyévé. Kinizsi halála után, özvegye Magyar Benigna folytatja az építkezést. Magyar Benigna halála után férjének Kamicsáczi Horvát Márk rokonaira száll Vázsonykő vára és a hozzá tartozó birtokok. A Horváthok bírják 1640-ig, ekkor kerül a Zichy család birtokába. A Horváthok idejében a vár a dunántúli végvárak láncolatába tartozik. A török csak rövid ideig kb. 10 évig tudja birtokba tartani az 1500-as évek végén. A törökök kiűzése után a végvárak, így Vázsonykő várának hadászati jelentősége csökken, az új tulajdonos Zichy család csak rövid ideig tartózkodik a várban. 1756-ig az úriszék börtöne, majd pálinkafőzésre használják. A pálinkafőzőben történt robbanás, majd az 1857. évi tűzvész végképp megpecsételi sorsát. A vár feltárása és részleges helyreállítása az 1950-es évek közepén Éri István régész vezetésével történik.

A magyarországi, különösen a dunántúli várak közül az egyik legépebben felmaradt és helyreállított várrom. Romjaiban is megfigyelhető a magyarországi reneszánsz korai megjelenése. Főként Kinizsi Pál és Magyar Benigna építkezésire volt hatással a királyi udvarból kisugárzó reneszánsz építészeti stílus, melyeket a fennmaradt és feltárt ajtó és ablakkeretek bizonyítanak. A vár emlékül szolgál Kinizsi Pálnak, valamint a végvári harcok neves és névtelen hőseinek.

veszprém vára - veszprém

A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el. Az egyházi és államigazgatási központ intézményeinek helyet adó vár, illetve annak védművei két szakaszban épültek meg. Elsőként a várhegy északi harmada, a székesegyháznak és a püspöki palotának otthont adó terület népesült be. Déli oldalán viszont már az államalapítás körüli évtizedekben árokból és sáncból álló védőrendszert létesítettek.

A vár bővítésének és további megerősítésének pontos kronológiája nem ismert. Az északi, belső és a déli, alsó vár között később, két építési fázisban kapuvédő létesítményekkel (kaputornyok, kapuszoros, kapuudvar) ellátott kettős kőfal épült a 13. század második, illetve a 14. század első harmadában. Legkésőbb ebben az időszakban keletkezett az alsó várat övező falrendszer is. Ennek egyetlen maradványa a mai Tűztorony alsó szintje, amely az egykori felvonóhidas várkaput őrző torony része volt. A belső vár védőfalai keletkezésének ideje sem ismert pontosan, az azonban bizonyos, hogy az 1412 és 1424 között pápai adminisztrátorként a püspöki udvarban tartózkodó Branda de Castiglione bíboros itáliai palotájában található, Masolino da Panicale által készített, és 1420 körüli időre datált egyik falfestményen, Veszprém legkorábbi ismert ábrázolásán az erőd északi részét tornyokkal kiegészített várfalak veszik körbe azokon a részeken is, ahol a meredek sziklafalak egyébként megfelelő védelmet nyújtottak. E falszakasz megépítése összefüggésben állhat a Zsigmond király által 1405-ben egybehívott országgyűlésen hozott azon törvénnyel, amely a városok kőfallal történő megerősítését rendelte el. Ennek eredményeként Veszprém vára a 15. század első felében az ország jelentősebb erődítményei közé emelkedett ugyan, de a Ferdinánd és Szapolyai között kibontakozó belháború idején, illetve a végvári harcok kezdetekor a viszonylag gyors haditechnikai fejlődés következtében elavulttá vált.

1526 után mindehhez hozzájárultak a gyakran gazdát cserélt vár elleni gyakori támadások is, amelyek során védművei egyre rosszabb állapotba kerültek. Miután Szalaházy Tamás püspök, a főpapság mohácsi csatát túlélő kevés tagjának egyike a Habsburgok oldalára állt, János király hívei 1527-ben megostromolták, majd elfoglalták. Noha a császáriak rövidesen visszavették, a Szapolyaihoz átpártoló Török Bálint 1537-ben visszafoglalta Veszprémet. A rákövetkező évben azonban Ferdinánd spanyol zsoldosai ismét megszerezték. A törökök elsőként 1552-ben, hétnapos ostromot követően foglalták el, és a későbbiekhez hasonlóan mintegy 300-350 főnyi várőrséget állomásoztattak a falai között. 1605-ben az oszmánok, majd 1608-ban megint a Habsburgok foglalják el. Acsády Ádám püspök idejében, az 1730-as években elbontották a belső és alsó vár között falat, illetve kapuépítményeket is, majd a várnegyed területén a 18. század második felében új építkezési hullám vette kezdetét, amelynek keretében az egyházmegyei építmények megújítása mellett számos, a mai utcaképet meghatározó barokk stílusú polgári épületet, palotát emeltek…

Ha végigjártad a Balaton környékének legépebben megmaradt várait, nézd meg várromjait is, melyekről a következő cikkben olvashatsz!