Malmok » Monostor-malom (Vízimalom), Pásztó

Monostor-malom (Vízimalom)

Pásztó

A pásztói Múzeumkert a város kellemes, fás parkja, de egyúttal annak történeti központja is, hiszen a 12. századtól kezdve több kor lenyomata található meg itt egy helyen. A kert déli határán, a kőkerítés mellől letekintve kitisztított területen, lezárt helyen ásatás folyik. A területen omladozó falak rejtőznek, így a látvány éles kontrasztban áll a fenti parkkal. Ez a magára hagyott épület az egykori Monostor-malom.

A vízimalom jelentősége leginkább történetének felderítése során mutatkozott meg. A város által körbenőtt területen nemcsak a ciszterci szerzetesek középkori kolostora, hanem az ahhoz tartozó műhelyépületek is fennmaradtak. A kolostortemplom és szállásépület mellett az üveghuta és a kovácsműhely, valamint lent a vízimalom egy virágzó gazdaság együttesének emlékei. A terület a Múzeumkert dombjának lejtője és a Kossuth Lajos utca házai közé szorul – itt volt a Kövicses-patak mára kiszáradt ága, a Malom-patak zúgója. Dél felől, a Szent Imre tér irányából egészen a közelmúltig házsor zárta el, ez a beépítés mára elpusztult, így a terület megnyílhatott ebbe az irányba. A malom egy egyszerű, háromosztatú épület, a keréktérrel, az őrlőtérrel és a molnárlakkal. A ház 1948-ban leégett, azóta tető nélkül áll, falai pusztulnak. 2000-ben Valter Ilona tárta fel a romokat, most pedig újra ásatás folyik a területen.

A monostormalom a bencés, majd ciszterci monostor részét képezte. 2000-ben Valter Ilona vezetésével történt itt ásatás, melynek során a 17. századig tudtak visszamenni. Ez azonban nem jelenti a malom 17. századi eredetét. Ugyanis a mostani monostor épülete előtt van a kovácsműhely és az üveghuta. Ezek pedig már a ciszterciek idejében működtek. Így a monostormalmot is minden valószínűség szerint az apátság létesítette. Valter Ilona szerint az ásatást nem lehetett teljes egészében elvégezni. A pásztói monostor szerzetesi élete a török hódoltság idejében, már a 16. század elején megszűnt. Az apátság javait világi vagy egyházi birtokosok próbálták megszerezni. A Pásztói család kezében is volt, de mások is birtokolták. Ezek között protestáns család is van. Így került sor Pásztón is a protestáns vallásgyakorlatra, amikor a malom jövedelméből tartották el a kálvinista prédikátort. Ezt a jogi viták során a helybéliek vallották.

1630. január 22-ről írásos emlékünk van a Monostor malomról, mely azt tartalmazza, hogy a malomból Vallus Balázsnak a plébános engedelméből molnárrésze volt. A molnárrész birtokosának három fia volt, Demeter, János és György személyében. A plébános azt szerette volna, hogy a molnárrészek egy kézben maradnának. A gyerekek szétszéledtek és Vallus György 75 forinttal kielégítette az apját és a testvéreket. Ennek fejében az ő kezébe került a harmadmolnárrész. Az apa, Vallus Balázs, valamint a két fiú azonban okiratban kötötték ki, hogy a molnárrész örökölhető férfi és női ágon egyaránt, de idegeneknek minden további nélkül el nem adható, hanem először a családnak kell felkínálni a malomrészt. Erről készült a Pásztón keltezett okirat. A Vallus család a molnárrészt egészen a 19. század közepéig birtokolta. Ezt a jogviszonyt azonban összetévesztették a tulajdonjoggal. Az ügy Egerben dőlt el, amikor Tóth Imre, aki valamikor pásztói plébános volt, 1829-ben azonban már egri kanonokként működött, pontot tett az ügy végére, miszerint a malmot mindig a Szent Lőrinc templom birtokolta, ezért is nevezték Templom malmának. 1663-ban már vitatott volt a malom tulajdonjoga. Ekkor az elvégzett inquisitio eredménye az volt, hogy a malom mindig az egyházé volt. A zavaros időkben egyaránt a katolikus és kálvinista prédikátorhoz tartozott. A kálvinista prédikátort Bolyky László, Barcsay János veje vezette be Pásztóra.

Zolnay András 1690-ben királyi adományként (ex berágna collatione Regia) nyerte el a pásztói apátságot, mint commendátor apát. Az apátság javait realiter birtokolta és lakta. A malmot is, mint a birtok tartozékát egész életének a végéig használta. 1692-ben a királyi fölség Heves megyét megbízza, hogy Zolnay apátot saját jogaiban, kiemelve a malmot is, védje meg, minden ellenféllel szemben. 1696-ban Fenessy György egri püspök plébánost küld Pásztóra, aki tőle függ, nem pedig az apáttól. Hivatkozik arra, hogy a pásztói plébánosok mindig a püspöktől függtek. Ugyanakkor biztatja Zolnay apátot, hogy plébánia házát, malmát és minden tartozékát, melyet hatalommal elfoglaltak, adja vissza a plébánosnak. 1697-ben a pásztói lakosok levélben fordultak Pettes András egri püspöki helynökhöz, hogy a plébániaházat és a malmot mindig a plébános használta, és sohasem az apát. Ez alól kivételt képezett, amikor az apát és a plébános azonos volt. Ezt az öregek tanúvallomásával is alá tudták támasztani. 1698-ban a király az apátság javait visszaadta a cisztercieknek azon az alapon, hogy az övéké volt (jure postliminii). Ekkor maga a ciszterci rend vezette be a plébánost, az apáti házba is, melyet Zolnay apát természetszerűleg birtokolt A malmot 1702-ben a fiscus lefoglalta. 1714-ben a király a megyének megparancsolja, hogy a ciszterci rendet helyezze vissza ugyanazon apáti javaknak a használatába, melyet Zolnay apát használt.

1716. június 24-én kelt egy inquisitio-s irat a király és a káptalan megbízott emberének segítségével. A királyt Almásy János, a káptalant pedig Árokszállási József képviselte. Ez a vizsgálat azt igazolta, hogy a malmot emberi emlékezetet meghaladó idő óta mindig a plébános és a templom használta, úgy, hogy a jövedelmet is a templom és a plébános között osztották fel. Továbbá megállapították, hogy a plébániaházat és malmot sohasem az apátok, mint ilyenek birtokolták, hacsak nem voltak azonosak a plébánossal. Továbbá a vizsgálat nem igazolta Zolnay apát békés birtoklását sem. A malom végezetül a Szent Lőrinc templom tulajdonába került. 1770-ben a malomnak két molnárja volt. 1816-ban a malom még csak két kőre épült, de már ekkor készítették a harmadikat. A plébános a malom jövedelmének egyhetedét bírta. 1821-ben Pásztón tűz ütött ki, melynek következtében 70 ház leégett. Ezek közé tartozott a malom is, melynek teteje, kerekei és berendezése is megsemmisült. A molnárházban is úgy megsemmisült minden, hogy a molnárnak csak az a ruhája maradt, ami éppen rajta volt. A molnár ezek után a malmot maga állította helyre. Az anyagot igaz nem ő adta, hanem az uraság, de a munkát ingyen végezte. Ezek után következett, hogy amikor az első kerék elkészült, akkor nagy szárazság keletkezett, és nem lehetett őrölni. Majd ismét egy szerencsétlenség következett, mégpedig az, hogy olyan hideg lett, hogy befagyott a patak, ezért a vizet nem lehetett a malomhoz vezetni, csak 1823. márciusában kezdhették meg a malomban az őrlést.

1825-ben a malom telkéhez mások kerítést építettek, amit a plébános sérelmezett mondván, hogy ez megrövidíti a templom tulajdonát. A malom 1852-ben három kőre épült. Ugyanezen évben a malomra három évi időtartamra bérleti szerződést kötöttek. A malom bérlője ekkor Ambrúzs Mihály volt. A nagyobb helyreállításokat, pl. a malomkő beszerzését a templomnak kellett végezni. A kisebb helyreállítást a bérlő végezte. A vízárkok gátjait a malombérlőnek szintén saját költségén kellett fenntartani. A szerszámokról és a faggyúról is neki kellett gondoskodni. A szerződésben gondatlanság esetére megállapított vinculum-ot (kötbért) 100 pengőben határozták meg. 1870-ben falomlás következtében két vízikerék összetört. A kerekeket vasalással sikerült egy időre összeilleszteni. 1874-ben javították a malmot. Ekkor a déli oldalt újra zsindelyezték és két új kereket csináltattak 170 forint költségen. 1882-ben egy malomkereket csináltatott a plébános, mert az már több mint 30 éves volt. 140 forint 50 krajcárt fizetett érte. A templommalmon 1882-ben 314 forint 15 krajcár értékben végeztek zsindelyezési és kőműves munkákat. 1892-ben ismét javították a malmot. Ekkor is zsindelyezni kellett. Ára 597 forint 80 krajcár volt. A malom még a 20. század első felében is abban a formában állt, ahogy 1821-ben felépítették.

1883-ban volt a nagy tűz, amely a Plathy kúriából ütött ki. 3 kerék hajtotta az őrlő szerkezetet. 1883-ban a malmot javították. Többek között kijavították a vízi kerekek házának leomlott falát. Új zsilip is készült. Péter Imre molnár 1889-ben az érsekhez folyamodott haszonbérletének csökkentése tárgyában. Két okra hivatkozott: egyrészt arra, hogy a szárazság miatt nem tudott őrölni, másrészt arra, hogy a környező falvakban többnyire már van gőzmalom, így ha van is víz, akkor sincs mit őrölni. Ekkor már Pásztón is volt gőzmalom. Azt kérte, hogy a bérletből 60 kila vám gabonát engedjenek el neki. A kérést a plébános is jogosnak találta. 1889 után a helyzet tovább romlott. Pásztó és Hasznos között (félórányi távolság) nyolc vízimalom volt. A kereset így megoszlott. A bevételt tovább rontotta, hogy gőzmalmok létesültek, meg az is, hogy lisztet is lehetett kapni. Az újabban kötött malombérleti díjak ezért a felére csökkentek. 1890-ben a malom déli felét zsindelyezték 145 forint 49 krajcár költségen. 1891-ben a vízimalomra vonatkozó haszonbérleti szerződést azzal a feltétellel hagyták jóvá, hogy ha a pásztói gőzmalom a haszonbérleti idő alatt működését beszüntetné, az évi haszonbér a következő hónaptól kezdve 200 pozsonyi mérő legyen. A malomnak volt egy takarékkonyhája, ezen felül volt egy hidegkonyhája. Az ilyetén való berendezkedés az állandó tűzveszély forrása volt. 1884-ben a takarékkonyha falát lebontották, és a hidegkonyhával egy helyiséggé alakították.

A templommalom 1900-ban már végképp nem tudott gazdaságosan működni. Ekkor a plébános szeretett volna magasabb haszonbért elérni. A haszonbérlet meghirdetése után azonban nem jelentkezett senki sem. A malom bérlője 1885-től kezdve Péter Imre és neje Csépé Klára voltak. A malomnak zsindelyes fedele volt. A templomnak kellett végezni a zsindelyezést és a nagyobb csináltatásokat. A malomköveket a haszonbérlőnek saját költségén kellett vásárolni. A haszonbérlet szerint a malomhoz vezető vízárkok gátját a haszonbérlő molnárnak kellett fenntartani. 1902-ben a malomnak volt istállója és kocsiszínje. Ez egy melléképületet képezett. Ekkor a zsindely olyan rossz állapotban volt, hogy azt feltétlenül javítani kellett. Továbbá az egyik vízi kerékre tengelynek való fát kellett szerezni, ezt ki kellett faragtatni és újból kellett vasaltatni. A zsindelyezés 606 korona 84 fillér, a kerék felújítása pedig 95 korona 20 fillér költséget jelentett.

1904-ben még megvolt a templomnak a malma, melyet a Kövicsespatak vize táplált, de úgy, hogy ennek vize duzzasztással táplálta a Malompatakot. A patakon ekkor Heves vármegye alispánja elrendelte a duzzasztómű és zsilip létesítését. Közös egyetértéssel a műveletek elkészítésének határidejét 1907-ig húzták ki. A munkákat Rácz Sándor pásztói ács végezte el összesen 2092 korona költségben. Ebből a Szent Lőrinc templomra összesen 677 korona 33 fillér jutott. 1905-ben a malomnak a víz felé eső alsó falát a víz és a fagy úgy megrongálta, hogy attól kellett félni, a fal beomlik és a malomkerekek összetörnek. A helyreállítás úgy történt, hogy a falnak az alsó részét, mely a vízzel érintkezett cserkőből, a felső részét pedig tari kőből csinálták meg. Ez utóbbi ugyanis a bontás következtében rendelkezésre állt. Mivel a bérleti szerződésben az volt, hogy 84 korona felett nem a bérlő, hanem a templom tartozik csináltatni a malmot, ezért a 294 korona költséget a templom fizette.

Mivel a malom berendezése már avult volt, a vízimalmok által őrölt liszt durvának minősült, még a parasztoknak is nagyobb volt az igénye, az érseki hatóság is malom eladása mellet döntött. A plébános a Molnárok Lapjában közzé is tette, hogy a malom eladó. A hirdetésre többen el is jöttek megnézni a malmot, de amikor megtudták, hogy a Malom-patak az év legnagyobb részében víz hiányában van, nem reflektáltak az ajánlatra. Ez a malom őrölte egyébként a plébánosnak, a kántornak, a harangozónak és az egyházfinak a búzát. A malmot végül eladták. Szalay Béla, a malomban dolgozó molnár vásárolta meg 1909-ben 5000 koronáért. A haszonbérlők: Péter Imre és felesége ezt megelőzően a malomból kiköltöztek. Ekkor a malom már nagyon el volt használva, és csak nagyobb újítással lehetett helyrehozni. Ugyanakkor a malomcsatornát mélyíteni kellett. A malom három garattal és három malomkővel működött. 1909-ben a malom eladása miatt esedékessé vált az egyházi személyek kártalanítása a rozsjárandóság elmaradása miatt. A rozsjárandóságot a malom bérlője volt köteles adni. A malom 1947-ben fejezte be működését. Ekkor vagy egy molnár vagy egy politikai szabotázsakció keretében valakik felgyújtották a malmot. Ma a monostorépület bal oldalán tető nélkül állnak roskadozó falai. Az építmény a pásztói műemlékegyüttes része.

A ciszterci kolostortól délkeletre, az egykori Malom-patak mellett álló vízi-malom maradványa: kváder- és vegyes patakkövekből épült falak, belső felületükön többrétegű meszeléssel. A „monostor malma” 1630-ban tűnik fel írott forrásokban. 1692-ben felújították. A 19. század végén egyházi tulajdonból a Szalai család tulajdonába kerül. Valószínűleg középkori eredetű.

 

Forrás:
Varga Lajos: Malmok a pásztói egyház szolgálatában epiteszforum.hu / Újraélesztett malom: pékség és sütő műhely /
Varga Bianka 2016. november 9. Magyarország műemlékjegyzéke Nógrád megye

 

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!