VELÉTEI PALOTAROM

Szentbékkálla

A velétei palota romjait a Balaton-felvidéken, Veszprém megyében, Szentbékkálla mellett a Veléte-hegyen találjuk. A Káli-medencéhez tartozó település, a medence északi, a Boncsos-tető, a Fekete-hegy, Sátorma-hegy által körbefont térségét foglalja el, a 71-es főúttól északra. A velétei palotaromot a falu északi oldala mellett találjuk meg, a római katolikus templom melletti temető mellett elhaladva, majd az ösvényen balra tartva.

Szentbékkálla neve, a középkorban Szentbenedekkál (Zenthbenedekkal) már a 13. századi oklevelekben feltűnik, mint királyi birtok, amelyet a környező falvakkal együtt a 14. században a veszprémi püspök kapott meg. 1341 áprilisában a Kál-völgy még királyi kézen levő birtokai is a veszprémi egyházra szálltak; kivéve az igazolt nemesek birtokait. Ugyanis I. Károly Róbert király, hogy megszerezze a veszprémi püspökségtől Tátika várát, hajlandó volt Köveskál, Szentbenedekkál és Mindszentkál falukban és a körülöttük levő falvacskákban élő királyi és királynéi népeket földestől és birtokostól átadni a veszprémi püspökségnek és káptalannak.

Az 1341. április 15-i tárgyaláson megállapodtak abban, hogy Meskó veszprémi püspök — káptalanjának hozzájárulásával — készségesen engedelmeskedik a királyi kívánságnak. Viszont a király is kijelentette, hogy mivel Veszprém királynéi koronázóhely, csak egyenértékű és méltányos cserét óhajt. Az előkészületekre a király megbízottja, Péter fia Tamás mester liptói ispán és csókakői várnagy, valamint a fehérvári káptalan kapott utasítást. Feladatuk volt, hogy sorra járva az elcserélendő birtokokat, a szomszéd és határos földesurak segítségével állapítsák meg a birtokok régi határait, becsüljék fel a birtokok értékét, s írják össze az adományozásból kimaradó valódi nemeseket.

A nemességet bemondásra ne fogadják el. Akik esetleg azt mondják, hogy okleveleik bizonysága szerint szabadok vagy felszabadítottak vagy nemesek, azoknak hagyják meg, hogy okleveleikkel jelentkezzenek a királyi udvarnál. Szentbenedekkálon huszonhármán vallották magukat királyi birtokon élő királyi jobbágyoknak, és tizenketten oklevéllel nemesítettnek. A bizottság a Szentbenedekkálon, Mindszentkálon, Kerekikálon és Töttöskálon élő (összesen 68 család) volt királyi földön élő királyi jobbágy — a továbbiakban a veszprémi püspökség és káptalan jobbágyai — élére Péter fia Tamás királyi biztos és Meskó veszprémi püspök György kanonokot és Csépi Miklóst (Péter fia Tamás mester familiárisát) tették meg elöljáróknak.

A birtokcsere ügye 1342. szeptember 18-án zárult le. Ezen a napon I. Lajos király utasította Kál-völgyi volt alattvalóit, hogy ezek után a püspököt tekintsék uruknak, s engedelmeskedjenek a püspök tiszttartóinak. A veszprémi püspök rövidesen kijárta a királyi udvarnál, hogy elővételi joga legyen azoknál a birtokoknál, melyek a Kál-völgyben nemesi tulajdonban maradtak és a birtokosuk azt el akarja adni. A püspök kívánságára a király 1377. október 8-án oklevelet adott ki, melyben elrendelte, hogy a továbbiakban a Kál-völgyi nemesek birtokaikat vagy birtokrészeiket csak a veszprémi püspökségnek zálogosíthatják vagy adhatják el.

A XIV. század közepétől a veszprémi püspökség berendezkedett új birtokain. Ezekben az években épült — a mai szentbékkállai római katolikus templom közelében, a Velétei-völgy oldalában az a romjaiban még ma is álló, 7×7 méter alapterületű, kőből épült lakótorony, amely a Kál-völgyi püspöki birtokok központja volt. (1559: „domum lapideam Palota vocatam, curiam videlicet dicte ecclesie episcopatus Wespremiensis.) A Kál-völgyben így kettős birtoklási rendszer jött létre. Püspöki birtok lett Mindszentkál, Szentbenedekkál (ma: Szentbékkálla), Kerekikál, Töttöskál (az utóbbi kettő a török háborúk során elpusztult). Csaknem teljesen nemesi falu maradt Köveskál, Sóstóikál (Alsóukkál), Kővágóörs és Henye is.

Békefi Remig A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban című munkájában megemlíti, hogy “Szent-Benedek-Kálon a veszprémi püspökségnek 1559-ben kőháza, vagyis palotája van.” Genthon István 1959-ben kiadott Magyarország művészeti emlékei 1. című könyvében Szentbékkállánál már az áll, hogy a Velétei rom “6 x 7 méteres helyiség félköríves felsőzárású kapuval, az emeleten erkélyes szoba volt. A veszprémi püspök nyaralója volt a XIV. században, 1590 körül leégett.” Végül Koppány Tibor így ír a velétei palotaromról: “A községtől északra, a temető felett, téglalap alaprajzú, toronyszerű középkori épület. Falai emelet magasságig még állnak, rajtuk az ablakok és egy erkély kőkonzolai, valamint a közbenső fafödém gerendalyukjai láthatók. Feltételezhetően a veszprémi püspökségnek a falu középkori földesurának épülete lehetett.”

A velétei palotarom mellett egy kőből rakott, méretes borospince is látható.

 

Forrás:
Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III.
Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban
Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1.
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei

Galéria
Fotók napjainkból, a múltból, alaprajzok és rekonstrukciók
Elérhetőség

Cím, telefonszám, email-cím, weboldal, térkép és minden infó

Információ

Kattints a megnyitáshoz!