Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszebb 5 vára

Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszebb 5 vára

Füzértől Sárospatakig

A borsodi, abaúji és zempléni tájak mozgalmas múltjáról váraik tanúskodnak. Keletkezésük, kiépülésük, legtöbbjük pusztulása, alig néhányuk fennmaradása egyaránt történelmi eseményekhez, sorsfordulókhoz fűződik. Nevük, látványuk királyaink és a megye egykori urainak, közöttük történelmünk számos kiemelkedő alakjának emlékét idézik, akik építtették, erődíttették, szépíttették és lakták ezeket. A magyar államszervezet, a vármegyék kialakulására első királyaink alatt Abaújvár és a ma Edelényhez tartozó Borsod hatalmas földvárainak magas sáncai, a vidék akkori birtokosaira tucatnyi névtelen föld-erődítmény árok- és töltésgyűrűje emlékeztetnek…

Korábbi, honfoglalás előtti lehetett a Diósgyőr nevében őrződő gyűrű alakú vár, amit Anonymus szerint Árpád Böngérnek adott, s „fia Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tett”. A névtelen krónikás a megye még egy váráról szól, amit Örsur a Bükk alján, Kacs mellett, a Nyárád patak forrásánál épített, és sáncai szintén láthatók még. Oklevél a tatárjárás előtt a megye területén csupán egy várat említ még: Füzért, amit II. András vett meg építtetőjétől. A tatárjárást követő évtizedekben, a pusztuláson okulva, IV. Béla akaratából vetik meg alapját szerte a megyében jól védhető sziklahátakon, meredek hegycsúcsokon a később kiterebélyesedő első kővárak egész sorának. Ostrom, adomány vagy csere kapcsán sorra feltűnik oklevelekben Új hely vagy másként Patak, Gönc, Regéc, Boldogkő, Dédes, Éleskő, Cserepes Szard várainak neve és V. István, majd IV. László hatalmi harcaiban már fontos szerepet játszanak. E várak kezdetben egy-egy vastag falú, magas toronyból és ezt övező kő- vagy palánkfalból állhattak, és fokozatosan egészültek ki újabb építményekkel, védőművekkel, kúttal vagy ciszternával, a falak mellett gazdasági és lakóhelyiségekkel, palotával, kápolnával.

Nézzük, melyek azok a mai napig fennmaradt várak, várromok, amelyeket legjobban kedveltek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében…

füzér vára

A Zempléni-hegység keleti szélén, a Hegyköz medencéjét északról lezáró hegylánc előtt emelkedő, 552 méter magas, vulkanikus eredetű, különálló sziklacsúcson találhatók egyik leglátványosabb középkori eredetű hegyi várunk. A füzéri várhegy Magyarország 7 természeti csodájának egyike. A várat a 13. század elején építették, így Magyarország legkorábbi várainak egyike…

Füzér vára 1264-ben tűnik fel az írott forrásokban, amikor IV. Orbán pápa felszólítja IV. Béla fiát, István herceget, hogy az általa elfoglalt erősséget adja vissza testvérének, Anna halicsi hercegnőnek, aki azt apjától kapta. A következő, 1270-ben kelt királyi adománylevélből azután nemcsak azt tudjuk meg, hogy e felszólítás nem járt eredménnyel – s hogy IV. Béla csapatai eredménytelenül ostromolták a várat –, de arról is értesülünk, hogy az erősséget korábban egy bizonyos Kompolt nembeli Andronicustól vásárolta volna meg II. András király. Így az erősség építése nagy valószínűséggel az Aba-nemzetség egyik ágához lenne köthető, bár az sem zárható még ki, hogy a pataki erdőispánság bővítése kapcsán az uralkodó emeltette. 1270-ben egyébként Rosd nembeli Mihály kapta a várat a hozzátartozó falvakkal – immár V. Istvántól –, mivel korábban várnagyként sikeresen megvédelmezte az akkor még ifjabb király számára. Legkésőbb 1320-tól már ismét királyi vár, 1342-ig tisztségül a Drugethek fennhatósága alatt. 1387-ben Zsigmond király zálogba adta Ilsvai Lestáknak, majd 1389-ben Perényi Miklós pohárnokmester és testvérei kapták tőle adományba. Ettől kezdve egészen 1567-ig a Perényiek ún. terebesi vagy nádori ága birtokolta, s csak 1483 körül tételezhető fel, hogy rövid időre elveszítették. 

Az eddigi kutatások tanúsága szerint már az Árpád-korban megépült az egész hegytetőt magába foglaló ovális, néhol támpillérekkel erősített várfal, északon egy egyszerű, keskeny – később elfalazott – kapunyílással, délen pedig egy mintegy 18×7 méteres, L-alaprajzú, három térre tagolódó lakóépülettel, melyből csak az alsó szint átépített falai maradtak ránk. A Nemzeti Várprogram keretében 2015. december 23-án készült el a vár rekonstrukciója, amely 2017-ben meg is kapta rögvest az UNESCO műemlékvédelmi világszervezetének (ICOMOS) Magyar Nemzeti Bizottsága citromdíját, nem véletlenül….

boldogkő vára

A várral kapcsolatba hozott legkorábbi írott források szerint az erősség 1282-ig a Tomaj-nemzetség birtokában volt, majd királyi kézbe került. Nem zárható ki az sem, hogy Boldogkő építése az Aba-nemzetséghez, esetleg épp Amadé nádorhoz lenne köthető – 1300-ban mindenesetre az ő itteni várnagyáról értesülünk…

A várral kapcsolatba hozott legkorábbi írott források szerint az erősség 1282-ig a Tomaj-nemzetség birtokában volt, majd királyi kézbe került. Nem tűnik azonban egyértelműnek az 1295 körül kelt oklevélben említett „castrum Boldua” azonosítása várunkkal, különös tekintettel arra, hogy a Tomaj-nemzetség Abaúj megyei birtoklására más adatokkal nem rendelkezünk. Így nem zárható ki az sem, hogy Boldogkő építése az Aba-nemzetséghez, esetleg épp Amadé nádorhoz lenne köthető – 1300-ban mindenesetre az ő itteni várnagyáról értesülünk. Bukása után 1317-ben az erősség királyi kézre került, felette 1342-ig tisztségként a Drugeth család egymást váltó tagjai rendelkeztek. 1388-ban Zsigmond király a hozzá tartozó falvakkal együtt Czudar Péternek zálogosította el. 1403-ban Perényi Péter a lázadóktól foglalta vissza a király részére. 1422 után előbb Lazarevics István, majd Brankovics György birtokolta. Mátyás uralkodása alatt előbb a Parlagiak, majd Kassa városa, végül 1528-ig a Szapolyaiak kezén volt.

A mohácsi csata után számos alkalommal váltotta birtokosait, többször ostrommal foglalták el a Ferdinánd- illetve Szapolyai párt hívei. Részletes birtoklástörténetét még nem tisztázta levéltári kutatás, legjelentősebb 16–17. századi tulajdonosai közül a Serényiek és a Palochayak említendők meg. Jelentősebb stratégiai szerepet nem játszott, azonban általában alatta gyülekeztek a vármegyei csapatok. 1671-ben Szelepcsényi György érsek kezébe került, akitől 1685-ben az esztergomi káptalan örökölte. Közben azonban a kurucok első sikertelen ostromai után Thököly Imre foglalta el és tartotta fennhatósága alatt. Ebből az időszakból (1671, 1682, 1685) több összeírás és leltár is fennmaradt a várról, s bár nem játszott katonai szerepet a Rákóczi szabadságharcban, az eddigi szakirodalomban feltétezett lerombolása nem bizonyított. 1715-ben a lőcsei jezsuiták szerezték meg, s elsősorban a hozzátartozó uradalom raktáraként hasznosították. 1753-ban a Péchy-család vette meg, a bár ők a faluban 1768-ban egy új kastélyt emeltettek, 1830 körül az ekkor már romos várban is építkeztek. A 19. század végétől öröklés révén a Zichy-családé, majd 1945 után állami tulajdonba került… 

regéc vára

Bár a „Regach” helynév már 1298-ból ismert, magának a várnak első hiteles említése 1307-ből származik, amikor feltételezhető építtetője, Aba Amadé állított itt ki oklevelet. A rozgonyi csata után rövid ideig Petenye fia Péteré, majd királyi vár, a Drugethek honorbirtokaként. Az 1420-as évek végén Lazarevics István majd Brankovics György szerb despoták kapták. Az 1450-es évek végén ismét királyi kézre került, de Mátyás még 1464 előtt Szapolyai Istvánnak adományozta s családja birtokában maradt 1541-ig.

Bár a „Regach” helynév már 1298-ból ismert, magának a várnak első hiteles említése 1307-ből származik, amikor feltételezhető építtetője, Aba Amadé állított itt ki oklevelet. A rozgonyi csata után rövid ideig Petenye fia Péteré, majd királyi vár, a Drugethek honorbirtokaként. Az 1420-as évek végén Lazarevics István majd Brankovics György szerb despoták kapták. Az 1450-es évek végén ismét királyi kézre került, de Mátyás még 1464 előtt Szapolyai Istvánnak adományozta s családja birtokában maradt 1541-ig. Ekkor Serédy Gáspár és György kapták meg, tőlük leányágon az Alaghiaké lett. Mivel Alaghi Judit előbb Mágócsi András, majd pedig Rákóczi Zsigmond felesége lett, rokonai, Alaghi Ferenc és fia, Menyhért csak 1611-től tudtak rendelkezni felette. 1635-ben Eszterházy Miklós szerezte meg, 1644-ben azonban ostrommal foglalta el I. Rákóczi Gyögy, kinek leszármazottai később rendszeresen tartózkodtak itt. A Thököly-felkelés idején hadellátó központként szolgált, bukása után 1685-ben foglalták el a Habsburg-seregek és felgyújtották. 1686-ban már romként említik.

Az eddigi – részleges – feltárás megállapításai szerint a legkorábbi, 1300 körül az Aba-nemzetség által emeltetett erősség a Felsővár tornyából és az ahhoz délről csatlakozó, a sziklatömböt feltehetően íves vonalban övező várfalból állt. Utóbbi részleteit és a vár esetleges további építményeit nem ismerjük, mivel – feltehetően a 15. században – az íve falat teljesen elbontották s helyén, a platón egy – a továbbra is álló toronyhoz csatlakozó – ötszög alaprajzú, keleten és délnyugaton egy-egy épületszárnnyal rendelkező épületet emeltek. Minden bizonnyal megkezdődött ekkor a Középsővárat keletről és nyugatról övező – a Felsővárhoz hozzáépített – várfalak kiépítése is, de ezek kiterjedése és időrendje – hasonlóan a Középsővár további északi építményeihez, köztük a Felsővárba vezető utat védő kaputoronyhoz – még nem teljesen tisztázott.

diósgyőri vár

A Bükk-hegység keleti részén, a Szinva-völgyet délről határoló Bányabükk-hegy lábánál emelkedő alacsony sziklatömbön épült erősség nem csupán a megye, de egyúttal az ország egyik legjelentősebb és legismertebb középkori világi épülete.

A Diósgyőri vár falai a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombra épültek. Anonymus a 13. századi Névtelen krónikás említi, hogy itt már a honfoglalás idején állt egy földvár, amelyet 1241 körül a tatárjárás idején pusztíthattak el. IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Ernye bán fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője. A „Lovagkirály”-ként emlegetett Nagy Lajos (1325-82) 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig itáliai és dél-francia mintára pompás, négysaroktornyos, gótikus várkastélyt építtetett. A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó toronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt.

Buda, Visegrád és Zólyom mellett Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. A vadban gazdag bükki erdők szélén fekvő várkastély évente több hónapon át Lajos király kedvenc tartózkodási helyeként szolgált, ahová saját udvartartásával együtt gyakran elkísérte a két királyné is, édesanyja és hitvese. Lengyel királlyá való koronázását is Diósgyőrben ünnepelte Nagy Lajos, majd itt töltötte ugyanazon év karácsonyát. A Diósgyőri vár falai között olyan fontos politikai események is zajlottak, mint 1381-ben a király velencei háborúit lezáró turini (torinói) béke ratifikálása. A béke külön rendelkezéseként Velence arra is kötelezte magát, hogy függősége jeléül minden vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téren felvonja a magyar király lobogóját. A bükki vadászatok fénykora szintén erre az időszakra tehető. Nagy Lajos idejében szarvas, őz és vaddisznó mellett medve és bölény is élt a bükki rengetegben. A várban tartózkodó fényűző udvartartás ellátását nagyszámú vadász, solymász, íjász és pecér (kutyavezető) segítette… Több nekibuzdulás után 1962-ben Czeglédy Ilona régész vezetésével kezdődött az a tíz éven át tartó feltárás, amelynek eredményeként rom állapotában került konzerválásra a Diósgyőri vár.

rákóczi vár, sárospatak

A Bodrog jobb partján elterülő síkságon létrejött város történelmi magjának mintegy déli felét magába foglaló bástyás védelmi rendszer, de különösen az annak délkeleti sarkán felépült, önálló erődítéssel is rendelkező várkastély egyik legismertebb és legalaposabban kutatott 16-17. századi építészeti emlékünk.

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a 15. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt. Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a „belső várat”, rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kívülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.

Halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentős építkezésbe kezdett:

1617–18-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerősítették a templom északi falát is. 1642-től a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával.

1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben a hegyaljai felkelés idejénrövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került az erősség. 1702-ben a császáriak a külső várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlő fejedelem 1708-ban ide hívatta össze az országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharc leverése után osztrák-német eredetű birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-től a Windisch-grätz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a 18–19. században erősen átépítették.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszebb 5 vára csak rád vár!