A királynék városa: Veszprém látnivalói

A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, három kistáj találkozásánál: északról, északnyugatról a Bakony hegyvonulata, délről a Balaton-felvidék, keletről pedig a sík Mezőföld északnyugati nyúlványa által határolt, átlagosan 270 m tengerszint feletti magasságú Veszprémi-fennsík területén. Ez a központi helyzet jelentős szerepet játszott a város kialakulásában és a történelem során betöltött társadalmi-gazdasági szerepében, jelentőségében. A hazai településhálózatban, mint fejedelmi szállás- és tartózkodási hely a kezdetektől kitüntetett szerepet játszó Veszprém, amely nevét minden bizonnyal Géza fejedelem Beszprim nevű unokájáról nyerte, az ország legkorábban kialakult vármegyei és püspöki székhelyei közé tartozott. Lássuk most milyen látnivalókat ígér a királynék városa…

Veszprém vára

Az egyházi és államigazgatási központ intézményeinek helyet adó vár, illetve annak védművei két szakaszban épültek meg. Elsőként a várhegy északi harmada, a székesegyháznak és a püspöki palotának otthont adó terület népesült be, amelyet dél kivételével – mint természetes védelmi vonal – minden oldalról meredek falú sziklaoldalak határoltak. Déli oldalán viszont már az államalapítás körüli évtizedekben árokból és sáncból álló védőrendszert létesítettek.

A vár bővítésének és további megerősítésének pontos kronológiája nem ismert. Az északi, belső és a déli, alsó vár között később, két építési fázisban kapuvédő létesítményekkel (kaputornyok, kapuszoros, kapuudvar) ellátott kettős kőfal épült a 13. század második, illetve a 14. század első harmadában. Legkésőbb ebben az időszakban keletkezett az alsó várat övező falrendszer is. Ennek egyetlen maradványa a mai Tűztorony alsó szintje, amely az egykori felvonóhidas várkaput őrző torony része volt.

Veszprém vára a 15. század első felében az ország jelentősebb erődítményei közé emelkedett ugyan, de a Ferdinánd és Szapolyai között kibontakozó belháború idején, illetve a végvári harcok kezdetekor a viszonylag gyors haditechnikai fejlődés következtében elavulttá vált. 1526 után mindehhez hozzájárultak a gyakran gazdát cserélt vár elleni gyakori támadások is, amelyek során védművei egyre rosszabb állapotba kerültek. Miután Szalaházy Tamás püspök, a főpapság mohácsi csatát túlélő kevés tagjának egyike a Habsburgok oldalára állt, János király hívei 1527-ben megostromolták, majd elfoglalták. Noha a császáriak rövidesen visszavették, a Szapolyaihoz átpártoló Török Bálint 1537-ben visszafoglalta Veszprémet. A rákövetkező évben azonban Ferdinánd spanyol zsoldosai ismét megszerezték. A törökök elsőként 1552-ben, hétnapos ostromot követően foglalták el, és a későbbiekhez hasonlóan mintegy 300-350 főnyi várőrséget állomásoztattak a falai között. A veszprémi birtok ura, a püspök, aki 1313 óta a megye főispáni tisztét is betöltötte, Sümegre menekült.

A Győrben állomásozó Salm császári tábornok 1566-ban indított hadjáratot a dunántúli várak visszafoglalására. Veszprém esetében nem ütközött különösebb ellenállásba, hiszen egynapos ostromot követően az erőd elesett. E harc során a bástyák és falak szinte teljes egészében megsemmisültek (ekkor égett le a székesegyház is), ezért elkerülhetetlenné vált az udvar kezelésébe került vár kincstári forrásokból történő újjáépítésének és megerősítésének elvégzése. A felújítási, erődítési munkálatokra az 1570-es években itáliai hadmérnökök tervei alapján, illetve irányításukkal került sor. 1593-ban egy 50 ezer fős török sereg hatnapos tüzérségi támadással lerombolta a falakat és bástyákat, majd miután a reménytelenné vált helyzetben lévő védők megpróbáltak elmenekülni, harc nélkül birtokba vették a várat. Öt évvel később azonban már ismét a császáriak kezén találjuk. 1605-ben ismét az oszmánok, majd 1608-ban megint a Habsburgok foglalják el. A császárpárti hatalomnak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem katonái vetnek véget. A hódoltságot követően erőd funkciója a hazai várak védműveinek királyi rendeletre történő megsemmisítése és a Rákóczi-szabadságharc bukását követően Heister generális csapatai által végzett pusztítás következtében megszűnt. Acsády Ádám püspök idejében, az 1730-as években elbontották a belső és alsó vár között falat, illetve kapuépítményeket is, majd a várnegyed területén a 18. század második felében új építkezési hullám vette kezdetét, amelynek keretében az egyházmegyei építmények megújítása mellett számos, a mai utcaképet meghatározó barokk stílusú polgári épületet, palotát emeltek. 

Szent Mihály székesegyház

1001-ben említi oklevél először a Szent Mihálynak szentelt egyházat. Az első templom Gizella királyné várának szomszédságában épült. A Szent István-legenda Gizella buzgóságát, jótéteményét dicsérve azt írja: „Mindenekfölött bizonyítja a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapjából kezdve, aranyban, ezüstben mindennel, ami az isteni szolgálatra kívántatik s különféle szent öltönyökkel nagyszerűen felékesített.” A kutatások szerint a veszprémi püspökséget Szent István, a székesegyházat Gizella királyné alapította. A székesegyházban őrizték a királyné trónszékét és a 13. századig egy női koronát, melyet II. András a szentföldi háborúban elzálogosított. A székesegyház őrzi Gizella királyné karcsont-ereklyéjét. A mai épületben fellelhető az ősi székesegyház, amely a 11. század folyamán, többszöri változtatással épült. A kora Árpád-kori templom bazilikális rendszerű, a mellékhajók egyenes záródásúak voltak, a hajókat pillérek választották el. A főapszis alatt altemplom volt. Az építészeti, szobrászati részletek az 1055-ben alapított tihanyi apátság faragványaival mutatnak rokonságot.

Az elmúlt közel ezer évben a székesegyház számos viszontagságon ment keresztül: 1276-ban Csák Péter nádor dúlta fel: elvesztek kincsei, az épület egy évig használhatatlan volt. Ekkor pusztult el a káptalan messze földön elismert jogi főiskolája. Alig száz évvel később, 1380-ban súlyos tűzvész pusztította. Az újjáépítés, melyet már gótikus stílusban végeztek, 1400-ban fejeződött be, Hédervári Mihály szentelte fel a helyreállított templomot: a szentélyt és az altemplomot megnagyobbították, bordás keresztboltozattal fedték be. 1473-ban Vetési Albert, Mátyás király diplomata püspöke reneszánsz festményekkel és faragványokkal ékesítette. Címeres oszlopfője, sírfedőlapja és a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben őrzött hímzett miseruhája ma is értékes kincsünk.

A 150 éves török uralom a székesegyházra nézve is végzetes volt. A veszprémi vár 1552-ben került először török kézre. Ekkor a székesegyház muszlim imaház volt. A vár visszafoglalásakor, 1566-ban leégett és romokban hevert 1630-ig. Sennyei István püspök restauráltatta. 1704-ben Heister császári generális hadai pusztították a II. Rákóczi Ferenchez hűséges Veszprémet. A székesegyház ismét leégett, időközben összegyűjtött értékei is veszendőbe mentek. A török világban és a szabadságharc során megsérült épületet Esterházy Imre püspök barokk stílusban újította fel 1723-ban. Ez a templom megmaradt az 1907. évi átépítésig. A székesegyház 1907-1910 között nyerte el mai arculatát. A gótikus szentélyt, az altemplomot meghagyták, de a barokk részeket lebontották. A főfalak megmaradtak ugyan, de a meglévő alapszerkezetekre új neoromán templomot emeltek, melyet fakazettás lapos mennyezettel fedtek le. Az 1960-as évek végére a székesegyház olyan rossz állapotba került, hogy szükségessé vált felújítása. A helyreállítást alulírott irányította, a kutatást Tóth Sándor végezte, az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei restaurálták Padányi Biró Márton síremlékét. A Szent Mihály székesegyház jelenleg is felújításon esik át. Az épület a Vár út 27. szám alatt található.

Szent György és Gizella kápolna a várban

Veszprém központját a Séd-patak (másként Veszprém vize) fölé emelkedő, mintegy 40 méter magas, 500 méter hosszú és 100-150 méter széles dolomitsziklán elhelyezkedő Várhegy alkotja. Északi része (belső vár) magában foglalta a Szent György-kápolna, Szent Mihály-székesegyház, Gizella-kápolna, püspöki palota, a székeskáptalan közös épülete, majd később az önálló kanonoki házak által alkotott épületegyüttest. Déli részén (külső vár) épült a Mindenszentek egyház (1301-ben már fennállt), amely mellett társaskáptalan (kisprépostság) működött. A X-XI. század fordulóján, a székesegyház megépültét megelőzve keletkezhetett a Szent György-kápolna. A kör alaprajzú hajóból és félköríves szentélyből álló kápolnában őrizték Szent György mártír fej ereklyéjét, amelyet I. István király a bolgárok ellen bizánci szövetségben vívott háborújában zsákmányolt (1018). Talán Robertus püspök (1209-1226) idejében – a XIII. században – a rotundát nyolcszögletes kápolnává építették át. A forgalmas búcsújáróhellyé vált épületben ülésezett a középkorban a 36 főből álló veszprémi káptalan. A kápolnához egykor hosszan elnyúló palotaszárny tartozott.

A Szent György-kápolna maradványai 1957-ben a székesegyház északi oldala mellett kerültek elő. A középkori oklevelekben többször említett kápolna szentélye patkóalakú volt. Eredetileg a kápolna minden szögletében hasonló háromnegyedoszlop állt, de ezekből csupán még egy maradt meg a szentéllyel szemben lévő főbejárat déli oldalán. Veszprém egyik műemlék-gyöngyszeme, a legkorábbi magyar püspöki vagy királyi magánkápolna, a Gizella-kápolna 13. századi freskói Magyarországon a legrégebbiek közé tartoznak; boltozati zárókövei is egyedülállóak. Az épület a korai gótika jegyeit hordozza magán. Apostolokat ábrázoló freskói egykorúak az épülettel és bizánci stílusúak. A felső-kápolnából fennmaradt az északi fal a boltozatokat hordó támkötegekkel, fölöttük a boltindításokkal és diadalívpillér-fejezetein 11 kis sárkányfigurával. Az alsó kápolna megközelíti a késő Árpád-kori egyházi művészet legkvalifikáltabb szintjét. Értékét növeli, hogy itt folyt az egyik legkorábbi magyarországi műemléki helyreállítás. A Gizella kápolnában olyannyira szigorúan nem lehet fotózni, hogy többszöri engedélykérésemre is elutasító választ kaptam. Ennek köszönhetően nincs fotó ebben a cikkben a kápolnáról. A két kápolna a Szent Mihály székesegyház mellett, a várban találhatók. 

Szent Katalin domonkos apácakolostor romjai (Margit romok)

A Szent Katalin domonkos apácakolostor romjai, amiket a köznyelv csak Margit-romoknak nevez, Veszprém Dózsaváros nevű városrészében, a Séd partján lévő Margit téren találhatók. A kolostort a hozzá tartozó templommal együtt Bertalan, Veszprém püspöke alapította 1240-ben. Lakói, a Domonkos-rendi apácák és – kisebb számban – szerzetesek, nem sokkal korábban, az 1220-as években jelentek meg Magyarországon.

A Szent Katalin-kolostornak számos birtoka volt az őt övező városrészben és a Veszprém környéki településeken. A városrész idővel maga is átvette a zárda védőszentjének nevét, és Szentkatalinszegként kezdték el hívni. A 13. századi kolostor temploma hosszú hajóval és egyenes záródású szentéllyel épült. A templom nyugati kapuja előtt előcsarnok volt. A kolostorhoz tartozó templomot a 15. és a 16. század fordulóján késő gótikus stílusban építették át; egyes stílusjegyek, például a csúcsívek nyomai még ma, a romokon is megfigyelhetők.

Az épületegyüttes déli része teljesen eltűnt, helyére házak épültek; az északi rész romosan bár, de szerencsére fennmaradt. Ma is magasan áll a templom késő gótikus szentélyének északi fala, amelyet egy nagy fakereszttel jelöltek meg. A templom többi falát és a kolostor kerengőjének részletét 1936-ban tárták föl. 1490 körül épülhetett a templom elpusztult téglabordás hálóboltozata. Találtak az ásatás során reneszánsz építészeti részleteket is. A kolostor nagyobb részén ma kertek vannak, ill. újkori lakóházak állnak.

Veszprémvölgyi apácakolostor és jezsuita templom

Veszprémben a Séd-völgy nyugati részén (Veszprémvölgy, Betekints-völgy) kapott helyet a Szűz Mária apácakolostor. A kolostor az első apácazárda és nevelőintézet volt Magyarországon, melynek feladata az volt, hogy az előkelő magyarok leányait a keresztény hit igazságaira oktassák, s a nyugati udvaroknál otthonos műveltség, finom modor, jóízlés és művészi kézimunka titkaiba beavassák. A veszprémvölgyi apácakolostor alapítását a történeti adatok Szt. Istvánhoz kötik. Úgy tartják, a görög apácák kolostorához közeli völgyben zajlott István és Koppány csatája is. A kolostor ismeretlen keltezésű görög nyelvű alapítólevele Kálmán 1109-es átiratában maradt ránk, mely szerint a király több falvat adományoz nekik, óriási javadalommal. Az átirat a Magyar Országos Levéltár legkorábbi eredeti dokumentuma. Annyi bizonyos, hogy a bazilita apácák kolostorának alapítása megelőzte a püspökség alapítását. Az ortodox keresztény kolostort István valószínűleg fia, Szent Imre herceg feleségének, egy bizánci hercegnőnek a kíséretében érkező Szent Vazul rendjéhez tartozó apácák számára hozta létre.

Valószínűleg a veszprémvölgyi apácák 1020 körül alapított monostorában készült az a miseruha, amelyet 1031-ben a monostor apácái varrtak a székesfehérvári bazilika számára bíborselyemből és díszítettek sodrott aranyszálakkal, és amely később a magyar királyok koronázási palástja lett. A hagyomány szerint a palást készítésében maga Gizella királyné is részt vett. Erre a palást latin felirata engedett következtetni: „Casula haec operata et data est ecclesiae s. Mariae sitae im Civitate Alba: Anno incarnationis Christi MXXXI, Indictione XIIII. a Stephano Rege et Gisla Regina”. („E misemondó ruhát Szűz Mária Fehérvár városban lévő egyházának készítetté és adá Krisztus megtestesülésének 1031. évében, az adókivetés 14. esztendejében István király és Gizella királyné”)

A kolostorhoz keletelt templom tartozott, egyenes szentélyzáródással, nyugati végén négyzetes toronnyal. Később az északi falához kápolnát építettek, benne kriptával. Ezeket azonban nem sokra rá el is bontották, mert új templomot építettek a korábbitól északra, 25 méter hosszú hajóval és a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. 1240 környékén, IV. Béla király kérésére az ortodox apácák helyét ciszterciek vették át. Az ő nevükhöz köthető a kolostor helyreállítása és kibővítése a 14. század végén. Az 1387-ben Konch mesterrel megkötött szerződés megmaradt az utókornak: megrendelték többek között a torony beboltozását, új épületrész emelését, betegszoba, ebédlő építését, kőből és cserépből kemencék felhúzását, boltozott vízvezeték, csatorna, vízöblítéses árnyékszékek kialakítását, mindezek vakolását, meszelését, burkolását. A részletes felsorolás különleges építéstechnikai érték, utal arra, hogy egy korszerű, korához képest igencsak jól felszerelt kolostor működött itt. A zárda végül, hasonlóan a Szent Katalin domonkos apácakolostorhoz, 1552-ben, Veszprém török ostromakor néptelenedett el. Az apácák értékeikkel, levéltárukkal együtt Körmendre vonultak, birtokaikat sem gondozta senki.

A török hódoltság után a domonkos apácák birtokait és a kolostor romjait a győri jezsuiták kapták meg 1625-ben, majd a régi templom maradványain, közvetlenül a kolostor mellé, annak köveit felhasználva 1747-ben elkezdték építeni a ma is látható új barokk templomot, mely teljesen soha nem készült el. A kőfaragásokban, stukkódíszekben gazdag nagyméretű templom falai már készen álltak, ám mielőtt befejezhették volna, II. József feloszlatta a rendet. Ebből kifolyólag a templomot soha nem szentelték fel, és a jezsuita szerzeteseknek el kellett hagyniuk Veszprémet, kiknek helyébe senki sem lépett. A völgyben az egyházi szellemi élet a XVIII. század végére fokozatosan megszűnt. A ’60-as években az állatkert és a vidámpark létesítésekor került a maradványokra sátortető, és utána múzeumi raktárként használták. Az 1990-es években a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vette át a kezelését, ekkor tervet készítettek a felújítására is. 2009-ben Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata húsz évre vagyonkezelésbe vette a templomot és az egykori veszprémvölgyi apácakolostor romjait. A templom építése mintegy 270 év után most fejeződött be, és 2010-től látogatható, ökumenikus zarándokhelyként is szolgál.

Szent Miklós templomrom

A Szent Miklós-templom első okleveles említését 1237-ből ismerjük. Ekkor a veszprémi káptalan előtt, a veszprémi Mykxe fia Balázs clericus özvegye és fia, eladták egy házhelyüket Favus mester veszprémi főesperesnek. Az egyik földrész – 14 öl széles és 120 öl hosszú – a Szent Miklós (egyház) mellett helyezkedett el. Ma a Szent Miklós templomot Veszprémben az SZTK-val szemben, a Pannon Egyetem I épülete mellett találjuk meg. Az 1536-os, 1542-es és 1543-as adóösszeíráskor a Szent Miklós-templom plébánosának 1 adózó portája volt itt. Ezen városrész templomával együtt véglegesen feltehetően Veszprém első, 1552-es török ostromának eshetett áldozatul. Erre mutatnak a templom 1930-as ásatásakor talált, időrendben legutolsó, I. Ferdinánd királytól (1526-1564) 1528-ból és 1541-ből származó pénzek. Plébániatemplomát azonban egy 1550-es összeírás már elpusztultként említette. Az elpusztult városrész romjai – így a templom is – valószínűleg még jó ideig álltak. A templomromok fölé 1747-ben barokk kálváriát emeltek, amelyet 1832-ben (s nyilván máskor is) javítottak.

A kálvária stációival 1949 után senki sem törődött. Pusztulásuk a Vegyipari Egyetem építése során teljesedhetett ki. Az északi rész utolsó stációalapjait az 1978-as ásatás tüntette el. A Kálvária-domb északi és nyugati lábát a XVIII-XIX. században a terjeszkedő város házai vették körül. Ezeket a XX. század 2. felére lebontották, csak a domb felőli hátulsó támfalaik, részben pincéik maradtak meg korunkra. Mivel a Veszprém Városi Tanács az egyetemi építkezésekkel kapcsolatban parkosítani kívánta a Kálvária-dombot, ezt megelőzően 1978. május 15.-július 15. között Kralovánszky Alán régész és felesége, Ery Kinga antropológus vezetésével sor került a templomrom feltárására. Kralovánszky a Szent Miklós-templom építése mellett, a Veszprém várbeli ún. „Gizella”-kápolna építését és a székesegyház északi oldalán álló Szent György-kápolna XIII. századi átépítését is Robertus püspöknek tulajdonította.

A XIV-XV. században a templomot támpillérekkel ellátott, boltozott, gótikus szentéllyel bővítették ki. Ezt követően a sekrestye nyugati oldalához toldva, a hajó északi oldalán csontház épült. Az osszárium északkeleti falvége nincs bekötve a sekrestye falába, ez is mutatja, hogy később építették hozzá. A déli oldalon pedig bejárati előcsarnok készült. (Ez esetenként koraiként szerepel.) Végül a XV. században vagy a XVI. század elején a hajót 2 oszloppal kéthajóssá alakították, és hatszakaszos boltozattal látták el. Hasonló megoldású templomok főként a Szepességből és a Csallóközről ismertek, az 1430-as évektől kezdve. Az ezer éves városrész, a Szent Miklós-szeg dombján helyezkedett el az iparosok és kereskedők védőszentjéről elnevezett Szent Miklós templom, melynek újonnan feltárt romjait és környezetét 2006. májusában adták át.

Az ország egyik legrégibb börtönépülete: a veszprémi várbörtön

A veszprémi várbörtön épülete a város szívében, a Várhegy nyugati oldalán helyezkedik el. A középkorban a várfal tövében kialakított üregekben, majd a régi megyeháza épületének elkészülte (1763) után, annak föld- és pinceszintjén kialakított cellákban őrizték a rabokat. A börtön önálló, ötszintes épületszárnya 1853-ra készült el az egykori megyeháza mögött, a nyugati várfalon kívül. A várbörtön fogvatartási funkciója csak 2003-ban, az új büntetés-végrehajtási intézet létrejöttével szűnt meg. 1887-ben felavatták az új megyeházát, a régi épületet pedig a törvényszék vette használatba. Az igazságszolgáltatási feladatok ellátását azonban az akkori épület méretei nem tették lehetővé, ezért 1901-ben Wagner Ödön tervei alapján újabb bontási-építési munkálatok kezdődtek. Végül 1906-ra elkészült a törvényszék és a börtön máig fennálló épületegyüttese. A várbörtön fogvatartási funkciója 2003-ban, az új büntetés-végrehajtási intézet létrejöttével megszűnt. A védett építészeti környezetben található várbörtön 1. és 2. szintjén jelenleg a törvényszék irattára működik, míg a 3. szint múzeumi, kiállítási célokat szolgál. 

A tárlatban jelenleg látható a Mindszenty József emlékszoba, a várbörtön történetét és a fogvatartottak életét bemutató kiállítási egység, a „Bakonyi betyárok a pandúrok kezén” című bemutató, egyúttal megtekinthetők a cellák, a börtönkápolna, az őrtorony, a parancsnoki szoba és a vizesblokk. Az 1956-os kiállítási egység Brusznyai Árpád középiskolai tanárnak, ′56-os mártírnak, valamint a forradalom és a megtorlás áldozatainak állít emléket. A Vár utca 19. szám alatt található várbörtön az ország egyik legrégebbi börtönépülete, amelynek története szorosan egybeforrt a magyar igazságszolgáltatás és a Veszprémi Törvényszék múltjával. 

Tűztorony és szobrok

A veszprémi vár délnyugati végén emelkedik a vár egyetlen tornya, a 48 méter magas, úgynevezett Tűztorony. A torony törtkőből falazott, hengeres része feltehetően középkori, de pontos építési idejét nem ismerjük. A torony alapozása a Várhegy előtti tér szintjén nyugszik, bejárata viszont az alapozástól több méter magasan, a vár belseje felől nyílik. A torony alaprajza legkorábban Giulio Turco császári hadmérnök 1570 táján készült felmérési rajzain látható. A 17. századi vármetszetek a Tűztorony helyén egy zömök tornyot ábrázolnak. A veszprémi középkori városfal legkorábbi részei a tatárjárás utáni építkezésekből származnak. XIII. századi eredetű a városkapu maradványa, az innen induló, V alakban záruló erődítésrendszer. A kapubejárat védelmére a kiugró déli törésponton kör alaprajzú tornyot emeltek, a mai Tűztorony elődjét. Új tapasztalat, hogy ezt megelőzően a középkori várost déli oldalról sánc határolta. A földsánc metszete egyértelműen látszott az egyik, toronyhoz vezető lépcső alatti, régészeti metszeten. Feltehető, hogy a sánc tetején egykor fapalánk védte a települést. 

“Veszprémben vagy fúj a szél, vagy harangoznak” – mondják az itteniek. Vagy mindkettő… Ám ha Veszprémben járunk, az is teljesen bizonyos, hogy jónéhány szoborral összefutunk. Az Óváros téren 2017-ben, Szent Mihály napján szentelték fel a veszprémi Bazilika és a város védőszentjének közadakozásból készült szobrát. Szent Mihály Veszprém városának, a bazilikának és az érseki tartománynak a védőszentje. Az alkotás a Szent Mihály Főplébánia és Nagy Károly apát-kanonok plébános kezdeményezésére adományokból készült el, amely Madarassy István ötvös-szobrászművész munkája. A Földet jelképező sziklán vergődve, legyőzötten a sátán fekszik, szemét a felette diadalmasan álló Szent Mihályra szegezve. Szent Mihály arkangyal a mennyei hadak vezére és győztes harcosa, aki a Biblia szerint az Isten ellen fellázadt Lucifert eltiporta, lándzsájával átszúrta, majd letaszította a földre. Ezt a pillanatot örökíti meg az Óváros téren álló szobor együttes.

Az utóbbi időben Kolodko Mihály alkotásaival is gazdagodott a város. Jelenleg már 3 miniszobor található meg Veszprém különböző pontjain. Az első alkotás (Ernő őr) a múltat, a második (Ödön utcazenész) a jelent, addig a legújabb miniszobor a jövőt (Kislány és az oroszlán) jelképezi, miközben az alkotások más és más hangulatot közvetítenek: az őr komoly és fegyelmezett, az utcazenész a vidámságot, míg a legfrissebb alkotás – a helyszínhez is méltón – a nyugodtságot és a csendet jelképezi. A szobor elnevezéséről a veszprémiek dönthettek. Az említetteken kívül számos különleges, érdekes szobrot láthatunk Veszprém utcáin és terein.

Premontrei prépostság romjai, Veszprém-Gyulafirátót

Gyulafirátót Veszprém részönkormányzattal rendelkező városrésze, 1984-ig önálló község volt. Az országútba torkolló Kossuth Lajos utcában parasztházak mögé rejtve, egy monostor romjai állanak. A nép azelőtt a vörösbarátok klastromának nevezte, de újabban, amióta az idegenforgalmi hivatal műemléket jelző táblát helyezett el az utca elején, már szakszerűen mint premontrei monostorromról adnak felvilágosítást. Gyulafirátót község nevét a Rátót nembeli Gyula leszármazóitól, a Gyulafiaktól nyerte. A XIII. században már teljesen meghonosodtak és beleolvadtak a nemzetfenntartó magyar elembe és évszázadokon át a legmagasabb politikai és egyházi tisztséget töltik be. A nemzetség több ágra oszlik s közülük a Gyulafiak tesznek szert a legnagyobb hatalomra. Nagy kiterjedésű birtokaik a Dunántúlon, Heves és Gömör megyékben fekszenek. Egyik birtokközpontjuk biztosítására építik Csobánc várát a XIII. század közepén, de jelentős lakhelyük lehetett a mai Gyulafirátót területén is.

A nagyrátóti, azaz gyulafirátóti premontrei prépostság valószínűleg a nemzetség monostora volt, melyet a Rátótnembeli Mátyás, esztergomi érsek alapított, ahogy erről egy 1239/40 körüli okmányból értesülünk melyben: a fejérmegyei főesperes kifogást emel az ellen, hogy a veszprémi püspök és bakonybéli apát közt Mátyás esztrgomi érsek legyen a bíró, mert érdekelt félnek tartja és mert gyöngíti joghatóságát a Mátyás érsek által alapított rátóti monostorban. Mátyás érsek tanuló társa volt IV. Bélának és vele együtt nevelkedett. Később mikor IV. Béla apjától független külön udvart tartott, mint az ifjabb király kancellárja szerepel, majd 1240-ben esztergomi érsek lesz és 1241-ben a tatárok ellen vívott gyászos kimenetelű sajómezei ütközetben esik el.

A legnagyobb pusztítást azonban nem a török és az idő, hanem az elhagyottság és lakatlanság okozta, melynek következtében a megrongálódott épületeket a környék lakossága tovább bontja. 1777-ben az új prépostsági lakot is e kövekből építik és ezzel szabad prédává lett a templom még megmaradt romja, mert a falu népe csak az alapfalakat hagyta meg, azokat is csak a föld felszíne alatt. A monostor épülete éppen használhatósága miatt nem tűnt el nyomtalanul, mert paraszti birtokosai ezt felhasználhatták a megszentségtelenítés vádja nélkül s így a mindig tető alatt levő falak nagyrészt meg is maradtak. Bár az 1964 évben az Országos Műemléki Felügyelőség által végrehajtott ásatás nem tekinthető befejezettnek, mert a korlátozó körülmények miatt nem törekedhetett teljességre, de a főbb kérdésekre mégis választ adott. Tisztázta a kolostor alaprajzát, kiterjedését és szintjeit. A feltárt jellemző pontok alapján a templom alaprajza és kiterjedése is kiszerkeszthető: Egyeneszáródású szentéllyel és hasonló két mellékszentéllyel épült, kereszthajóval ellátott háromhajós, latinkereszt-alaprajzú templom. Ehhez csatlakozik a déli oldalon a téglalapalakú, emeletes monostor épület.

Egyéb látnivalók

Veszprémben a felsoroltakon kívül még megannyi látnivaló várja az ide látogatókat. Említést érdemel a Petőfi Színház épülete, amelyet 1908-ban Medgyaszay István tervei szerint építettek szecessziós stílusban. Az 550 személyes színház az ország első vasbeton épülete, amelyek a díszítőelemek is ebből az építőanyagból készültek… A XIX-XX. század fordulóján megindult építkezési hullám nyitányának tekinthetjük a Megyeháza felépítését. Különálló, szögletes, zárt udvart közrefogó tömbjével, impozáns bejáratával, boltozott kocsibejárójával egyaránt érzékelteti a közigazgatás hierarchiájában betöltött funkcióját, valamint harmonikus, múltidéző szépségével művészi értékét is. A Megyeháza építésére 1884-ben hirdették meg a tervpályázatot, melyen a budapesti Kiss István fiatal építész nyerte el az első díjat. A lenyűgöző homlokzaton a timpanonban az építés dátuma, csúcsán a vármegye címere látható. Az épület legdíszesebb helyisége a gyűlésterem. Hatalmas, hisz építésének idején elvileg 420 megyebizottsági tagnak kellett elférnie a zöld asztalok mellett. Ezt a pompázatos és drága – 834 ezer forintba került – épületet 1887. november 24-én ünnepélyes keretek között avatták fel Veszprém vármegye új székházává.

A Vár utca és a Szentháromság tér határépülete a jobb oldalon a Dubniczay-ház. Szimmetrikus ablaktengelyes, timpanonos oromdíszén két angyal tartja a Jó Tanács Anyjának képét. Az udvar alatt hatalmas XVI. századi kőboltozatos pince húzódik. A feltárások során istálló, várfal, ágyúbástya, kazamata nyomaira bukkantak. A palotában jelenleg két gyűjtemény látogatható. A Szentháromság tér egyik ékessége az Érseki Palota, a város talán legszebb épülete, mely az egykori királynéi kastély és a korábbi Acsádi palota helyén, Fellner Jakab irányításával épült. A barokk palota 1776-ban készült el, de az idő olyannyira megkoptatta, hogy a XIX. század végén szükségessé vált mind az épület, mind a freskók restaurálása. A XX. század sem kímélte jobban a palotát, így újabb állagmegóvó munkálatok váltak szükségessé. A Vár szomszédságában álló, Óváros téri impozáns épület a város közigazgatási központja, a Városháza. A romantikus stílusú épület 1857-ben egyházi banknak készült, 1990. óta polgármesteri hivatalként funkcionál. A pénzintézetből egy időben járási hivatal lett, felújítása előtt sokáig elhagyottan állt. A rekonstrukció és átalakítás után egy szép épülettel gyarapodott a város. A második emelet két balkonját díszítő elegáns kovácsoltvas korláttal és az azokat tartó, levéldíszítésű fémkonzolokkal, a fali stukkókkal, párkányokkal és a bejárat mellett látható állami és városi címerrel a székház méltó központja a városi hivataloknak. 

A tűztorony közvetlen szomszédságában található a volt Fecskendőház, mely az 1800-as évek elején tűzoltószertárnak épült. Homlokzatán eredeti funkciójára utaló felirat olvasható: VárosI poLgárok pénzén épüLe föl e ház Itt tüzI pusztItás VéDeLeM eszköze áLL. A piros színnel is kiemelt nagybetűk az építés dátumát adják (1814). A földmunkák során felszínre került középkori ágyúgolyókból tizenötöt az épület homlokzatába falaztak – emlékeztetőül a véres tusákra. Az ünnepélyes avatás a vigyázó toronnyal és az új városházával együtt 1814. október 27-én történt. A XIX. század során számtalan lakója és bérlője volt az épületnek. A piac közelsége miatt szívesen kínálta itt áruját a rőfös, a divatáru kereskedő, majd a trafikos, írószerboltos, de a férfifodrászatot is sokan keresték fel. Ma a Fecskendőház ipartestületi székház, a szimmetrikus homlokzatú épületet Veszprém város címere és három céhjelvény díszíti. Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak és vizek védőszentjének barokk kőszobrát eredetileg a városkapuhoz felvezető hídnál állították fel, jelenleg egy falifülkében található. Mellette, félemelet magasságban Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének szobra áll.

A Várkapu, másik nevén a Hősök Kapuja az első világháború magyar áldozatainak állít emléket. Az építmény Pázmándy István tervei alapján készült, 1936-ban. A történelmi hangulatot keltő jobb oldali torony múzeumként szolgál, amelyben tavasztól őszig kőtár és ásványkiállítás látható. A tágas kapu boltíve felett középen három beugró fülkét alakítottak ki, a két szélsőből teljes alakos kerubok néznek alá, míg a középső fülkében leveles ágakkal átfont kard emlékeztet az elesettekre. Itt olvasható az első nagy háború kezdetének és befejeződésének éve. A sort pedig még hosszan lehetne folytatni, hiszen Veszprém, a királynék városa igazán bővelkedik a szebbnél szebb látnivalókban. Aki teheti, keresse fel ezt a gyönyörű történelmi várost!

Forrás:
Gerő László: Magyar várak. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1968.
Kralovánszky Alán:
Jelentés a veszprémi vár tudományos kutatásáról
Kiss Gábor:
Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon
Rainer Pál
: Üdv neked, boldog Gizella királyné. Gizella királyné városa az árpád-korban (Veszprém, 2000)
Erdei Ferenc: Székesegyház-történet Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény
H. Gyürky Katalin: Kápolnatörténet. Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény
Dávid Ferenc: A Gizella-kápolna Veszprémben (1766—1938)
Kralovánszky Alán: Kápolnatörténet Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény
Balassa László-Kralovánszky Alán: Veszprém
Éri István: Veszprém
Rainer Pál: A veszprémi Szt. Miklós-szeg és temploma
Veszprém Megye Értéktár weboldal
Laczkó Dezső Múzeum weboldala
Schönerné Pusztai Ilona: A veszprémi Tűztorony helyreállítása In.: Műemlékvédelem 1985. / 29. évfolyam 4. szám
https://veszprem.utisugo.hu/