Győr-Moson-Sopron megye várai » Mosonmagyaróvár vára, Mosonmagyaróvár

A mosonmagyaróvári vár ma is álló épületegyüttes a város északnyugati részén. Napjainkban Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar – az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Magántanintézet utóda – működik benne. Szabálytalan ovális alapú külsőtornyos várfalon belül ötszög alapú négysaroktornyos várkastély, benne középkori nyílászárók keretei, az északnyugati részen 15. századi árnyékszék-fülke.

A várkastély jelen állapota 19. századi, első emelete 1602-ben már állt, a pártázata az eredeti védőfolyosó része lehetett, a második emeletet 1810-ben építették. Első említése 1415. A későközépkorra nagy olaszbástya (városfal), 2 kisebb (belső várnál) épült ki. Széles és mély várárok, sánc, a sáncban később épített kazamaták. A várkapu jelen állapotában 16. századi, vegyesfalazású (kő-tégla), téglából épített dongaboltozatában a Szentgyörgyiek címere kőfaragványon. A várkapu-folyosón 7 db gótikus ülőfülke és egy 1,4 m magas ajtókeret. A várudvarhoz csatlakozó szárnyakban 1-1 ajtó- és ablaknyílás látható kőkerettel. Az öt nyílású, 38 m hosszú híd 18. századi.

Az elsőként 1415-ben említett Szt. Katalin kápolna poligonális szentélyzáródású. A bizonytalan római-kori előzmények után a 13. század első felében már biztosan lakott volt a vár területe, egy védművek nélküli Árpád-kori település nyomait kutatta meg 1973-ban Tomka P. és Pusztai R. a kaputorony ásatásakor. 1250 körül épülhetett a kaputorony északi része alatt tompaszögben megtörő falszakasz, amely Pusztai R. szerint Óvári Konrád hatszögletű lakótornyának alapja volt. A 14–15. század fordulóján épült meg, és 1415-ben először említik a „várban álló várat” és a Szt. Katalin tiszteletére szentelt várkápolnát. 15. századi az első kaputorony (a mai kaputól északra), a sánc, a vizesárok, az első híd, míg a 16. századhoz kapcsolódik a második (ma is álló) kaputorony, a farkasverem (Tomka P. –Pusztai R. feltárása, 1977–1978) és az olaszbástyák.

A mosoni ispánoknak is helyet adó vár a 13. században rövid időre idegen kézre kerül (II. Ottokar, Albert hg.). 1360-tól királynéi vár lesz, a 15. században zálogjogon a vereskői Wolfurt családé lesz. A török foglalás után szerepe kiemelkedő lesz, főképp Győr eleste után, amikor 1595–1598 között a főkapitányság központja Magyaróvár lesz, az utolsó végvár Bécs, illetve Pozsony előtt. Katonai szerepe a Rákóczi szabadságharcot követően szűnik meg, 1712-ben hadifelszerelését Pozsonyba küldik, kulcsát a kapitány átadja a városnak. A vártól nyugatra épült ki a vizesárokrendszerrel és olaszbástyás védőövvel körbefogott város, ami 1354-ben nyeri el Erzsébet királynétól a budai jogoknak megfelelő privilégiumait. A város szabadságjogait az 1357. július 4-i átiratban fennmaradt oklevélből ismerjük. Eszerint Owar polgárai és hospesei szabad bíró-, esküdt- és plébános-választással biztosíthatták önkormányzatukat és egyházukat, a bírói testületük pallosjoggal is bírt. A polgárok mentesültek mindenféle adó és beszállásolás alóli tehertől, kivéve természetesen az évente kétszer fizetendő királyi collecta-t. Országos vámmentességet élveztek szárazföldön és vízen egyaránt.

Forrás:
Aszt Ágnes: Castrumok Mosonmagyaróvár területén

Elérhetőség

Mosonmagyaróváron a Cserháti Sándor és Pozsonyi utcákat összekötő úton találjuk meg a várat, amelyben ma a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar – az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Magántanintézet utóda – működik benne.
Telefonszám: 96/566-637
Cím: Mosonmagyaróvár, Vár 2.