Csongrád megye várai » Szegvári várkastély, Szegvár

Szegvár már a kőkorszakban lakott hely volt. A középkorban a település neve csak röviden: Szeg. 1423-ban névírása: Zeegh. A tatárjárás után, 1284-ben „Terra Zeg” néven fordul elő, amiből az sejthető, hogy a tatárok elpusztították a falut. De 1304-ben már ismét jobbágyoktól lakott hely Zeg.

A fejedelmi család, illetve a Bar-Kalán nemzetség birtoka 1334-től – a vidék sok egyéb településével együtt – Pósa comes kezére került. A Pósafiak Vásárhely határában éppúgy birtokosok voltak csaknem másfél századon, mint Szeg helység nagyobb részén. Ám „1471-ben fiúörökös nélkül maradt a nagymultú Szeri Pósafi család hatalmas vagyona. A király a több megyében található fekvőségeket Guti Országh Mihálynak, valamint Nádasdi Ongor Jánosnak adta.” A következő évtizedekben a birtokosok gyakran változtak. Szeg pl. Sáry Péteré lett, de részbirtoka volt ott a Zelemérieknek is. Már 1468-ban megjelent a térségben Mátyás király vitéz esztergomi kapitánya, Dóczi Péter, aki zálogba vett több Vásárhely környéki pusztát. Ettől kezdve a hódoltság koráig ennek a családnak a tagjai, illetve rokonsága uralta a vidéket. Szer birtokáért pedig Pósafi Fruzsina, kinek férje Ábránfi Tamás, pert indított az új birtokos Sáryak ellen. A per megnyerése után a fiai 1499 körül eladták a nehezen megszerzett birtokot az egyik Dóczinak, Dóczi Péternek.

Szeremlei kutatásai szerint a három Dóczi közül Imrének a fia, János 1505-ben vette meg Gyólai Lászlótól Körtvélyest, Szert, Dóczot, Márnát, Test, Tőkét, Bökényt, Szelevényt és Ellés monostorát. Csikvári szerint Gyólai 1506-ban örökítette át Szeget Dóczi Jánosnak. Így jutott a család olyan tekintélyes birtokhoz, hogy annak irányítására uradalmi központot lett légyen érdemes építeni. Így esett a választás Szegre, ahol ezekben az években, tehát a 16. század első évtizedében megépült a Dócziak udvarháza, de talán maga a kastély.

Blazovich kutatásai szerint a donáttornyaiak „sérelmeikért maguk álltak bosszút, amikor Dóczi János szegi kastélyában Dózsa parasztháborúja idején ötven forintra becsült kárt okoztak”. A három Dóczi vőről azt írja Szeremlei: „a nemrég emelt Dóczi kastélyban hihetőleg együtt laktak.” Ha a környéket uraló uradalmi központban a család több tagja elfért, feleségével, gyerekeivel, uradalmi tisztjeivel, nem lehetett kisszerű építmény!

Maga Dóczi János 1534-ig volt jogszerű birtokosa Szegvárnak, amikoris Gritti bukásakor ő is bekerült az elítéltek és Szapolyai Jánoshoz való hűtlenségük miatt kivégzettek sorába. Jóllehet azelőtt az elsők közt volt, akik János királyhoz pártoltak. Éppen ezért a Ferdinánd pártiak egyidőben meg is szállották a kastélyt. Az 1550-es években Dóczi János utódaitól a gyulai vár kapitánya, Mágocsy Gáspár ragadta magához a birtokjogot, mint annyi más Békés, Csanád és Csongrád megyei helységét. Szegvár a török adóösszeírásokban a vásárhelyi nahiében szerepelt: 1557-ben 20, 1560-ban 13, 1570-ben 27 család lakta.

A török szolgálatban álló tatár segédhadak 1596. évi katasztrófális pusztításának Szegvár is áldozatul esett, mint a környék többi települése. Ezután csupán mint pusztára tartanak igényt az Ilosvay örökösök, majd Széki Péter szendrei kapitány szedte a bérletet a pusztát használó vásárhelyiektől és szentesiektől. A török kiűzése után továbbra is legeltettek ott a vásárhelyiek. 1702-ben Schlick Lipót adománylevelében mint Vásárhelyhez tartozó puszta szerepelt. Így került bele a Schlick és gróf Károlyi Sándor közti adásvételi szerződésbe 1722-ben, majd a királyi adománylevélbe 1723-ban. Gróf Károlyi a legális megszerzés után nyomban arra gondolt, hogy itt majorsági gazdálkodást szervez. Ide küldi a vásárolt, vagy a vásárhelyiektől kapott jószágait. Rövid időn belül hozzákezd a több emberöltőn át lakatlan, romos szegvári kastély renoválásához. Naplóját és önéletírását százhúsz évvel ezelőtt kinyomtatták, de a kuruc háború és 1726 közti évekről nem maradt feljegyzés. 1726 májusában már arról értesülünk a Naplóból, hogy javában folynak az építkezés előkészületei.

1727 tavaszán Szegvár körül gátépítéseket végeztet a gróf a vásárhelyiekkel. A volt Dóczi kastély renoválása 1727-ben történt meg. 1768-ban Károlyi Antal megvételre ajánlotta fel leromlott állagú szegvári kastélyát a vármegye részére. Úgy tűnt, hogy a megye kevés ráfordítással juthat sürgősen a szükséges épülethez, de csak 1773 május 29.-én tartották meg az első szegvári megyegyűlést, ráadásul a vételár 20-szorosába került az újjáépítés.A vármegye a kastély mögé téglából készült erődöt is építtetett, azon belülre egy börtönt a Dóczi vár alapjaira. A börtönt a XX. század közepén lebontották, de a téglaerődítményekből még valamennyi áll. Az átalakított szegvári várkastély egészen 1883-ig vármegyeszékhely volt, majd a gróf Károlyi Kornis alapítvány által működtetett Szociális Testvérek Társasága és Testvérképző Intézete működött benne.

Forrás:
Herczeg Mihály: Adalék a szegvári kastély történetéhez

ElérhetőségBejutás módja

Ha az orvosi rendelő mellett a vízpart felé sétálunk, megtaláljuk a kastély mögötti volt megyebörtön falait.

A terület szabadon látogatható.