Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai » Vártető, Sajóvelezd

A 307 méter tengerszint feletti magasságú Vártetőt Sajóvelezd községtől nyugatra 2,5 km-re, Putnoktól délre 2 km-re találjuk, a Sajóvelezdről Sajónémetibe vezető mellékút felett. A laposan szétterülő hegyhát keleti vége, amely egyben a tető legmagasabb pontja, háromszög alakban végződik. Itt alakították ki a háromrészes várat úgy, hogy árkokkal és sáncokkal átvágták a két oldalról meredek háromszög szárait.

A legbelső magot egy jó fenntartású, kb. 4–5 méter mély és 13–15 méter széles árok veszi félkörbe, a hegy keleti, kiugró éle felől is védte egy kis átvágás. Legmagasabb, északnyugati részén egy minden bizonnyal kerek, kb. 10 méter átmérőjű kőtorony sejthető. A középső várat szintén egy hasonló méretű árok vette körbe, de ennek külső oldalán sánc is húzódik. A vár harmadik részét egy sekélyebb árok védte, amelynek feltöltődött nyomai jól kivehetők, külső oldalát ennek is sánc kíséri. E harmadik várrész északi felében gödrök találhatók, melyekről feltehető, hogy az ostromgépek felvonulását nehezítették. Az árkok jó fenntartásúak, területüket azonban sűrű bozót fedi. A három várrész együttes hossza kb. 160 méter, legnagyobb szélessége 85 méter.

A várra vonatkozó utalásokat Fényes Elek, Pesty Frigyes, Kandra Kabos majd Könyöki József és Gerecze Péter munkáiban találjuk meg először. 1903-ban Reiszig Ede tesz említést arról, hogy a 15. században Velezd a többi Sajó völgyi várhoz hasonlóan a huszitáké volt. Borovszky Samu is néhány adatot összegyűjtött róla, melyeket a későbbi munkákban is megtalálunk, ezek között azonban több bizonytalan adat is előfordul. A várat a helyszínen elsőként Dobosy László vizsgálta meg, és részletesen leírva fekvését és, erődítési rendszerét, vázlatos helyszínrajzát is közölte. Egy helyen még falazott kőfal nyomát is látta. 1977-ben Fügedi Erik közölte következtetéseit a várra vonatkoztatva, de ezt a későbbi munkák nem használták fel.

A vár pontos felmérésének közzétételére a Borsod megyei vártopográfia keretében 1992-ben került sor. Ekkor Nováki Gyula és Sándorfi György a vár építését a 11–14. század közé tették. Az 1294-ben feltűnő Velezd a Hontpázmány nemzetség birtoka, akiknek tagjai még ugyanebben az évben a birtokot két részletben eladták [a Rátót nembeli] Rátóti Lóránd mesternek; a jogügyletet azonban a nemzetség ágának egyes tagjai megtámadták és azok utódai 1347-ig tartó hosszas pereskedéssel bebizonyították, hogy az eladás jogtalan volt és ekkor az országbíró nekik ítélte a birtokot, illetve egy részét visszaválthatták. A birtok később a nemzetségből származó Velezdi Kövér család székhelye lett. A Velezdiek a Hontpázmány nemzetség Födémesi-ágához tartoztak, és őseik között megtalálhatók azok a személyek, amelyek két, 13. század végéről származó oklevélben szerepelnek.

1284 körül IV. László király megengedi Miklós fia Miklós részére, hogy birtokain az ország érdekében várat építhessen azzal a feltétellel, hogy a várból gonosztettet nem fog elkövetni. Egy későbbi [feltehetően 1298–1300 közötti] datálatlan oklevél pedig három királyi megbízott (Domonkos, János és Lestyák ispánok) jelentését tartalmazza arról a vizsgálatról, miszerint 1298 után az újonnan emelt várakat le kellett rombolni, és a király megbízottjai ezt mondták ki a Hontpázmány nembeli Miklós ispán, Móka unokája ismeretlen és névtelen várára is. Miklós azonban védekezésében előadta, hogy – amint ez a gyűlésen megjelent megyei nemesek is tanúsították –, hogy „még mielőtt a vár megépült volna azon a helyen a keresztények megszámlálhatatlan tömege menekült meg a tatárok kegyetlen gyilkolásától, s legutóbb, néhány éve, [itt az 1285. évi második tatárjárásra utal] a keresztények nagy sokasága kerülte el az istentelen tatárok támadását.”

A fentiekből, valamint az oklevelek közös provinenciája alapján Fügedi Erik arra következtetett, hogy a két oklevélben szereplő személyek azonosak és a birtok megnevezése nélkül szereplő vár Velezddel azonosítható. A várat először 1362-ben említik, amikor Velezdi Kövér János fiai: György, László és Gergely megosztoznak birtokaikon, köztük a borsodi Velezd (Werez) és Váraljavelezd (Waralyauerez) birtokokon is, amikor ez utóbbin egy várat (castrum) is említenek a birtokosztály során. A várra vonatkozó következő adat 1379-ből származik, amikor egyrészt Velezd mellett szintén szerepel Váraljavelezd (Varaliauelezd) falu, másrészt vele együtt ekkor itt egy várhelyet (loco castri) is említenek. A Váralja falu (amit eredetileg Felsővelezdnek neveztek), később is többször szerepel, de magát a várat nem említik. A történeti irodalomban szereplő husziták általi felhasználására azonban hiteles adat nem utal; ennek ellenére nem zárható ki, hogy a várat a 15. sz. közepén rövid ideig ismét használhatták, de későbbi, akár török-kori funkciója nem valószínű.

Forrás:
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig

ElérhetőségBejutás módja

A 307 méter tengerszint feletti magasságú Vártetőt Sajóvelezd községtől nyugatra 2,5 km-re, Putnoktól délre 2 km-re találjuk, a Sajóvelezdről Sajónémetibe vezető mellékút felett.

A terület szabadon látogatható.