Tereske – Készül a szentély boltozata

Rekonstrukciós munkálatok a tereskei templomban

Tereske településen elhaladva a templomhajó déli, kőből rakott, vakolatlan oldalán felállított állványra figyelhetünk fel. A befalazott gótikus, szemöldökgyámos kapu fölötti ablakkeretben korábban színes üveg díszelgett, most viszont egy csodaszép mérműves ablakot láthatunk… Ám ahogy betérünk az egyhajós, a mai Magyarországon, templomban a legteljesebb Szent László-ábrázolásáról híres egyházba, rájövünk, hogy ez még nem minden…

Feltehetően a 16. században, amikor a templom egy tűzvésznek esett áldozatul a templomot egy hosszanti dongaboltozattal befedve tették használhatóvá. A középkori oldalfalakat nem tarthatták elég erősnek a donga oldalnyomása felfogására, ezért hosszanti irányban mindkét oldalon kb. fél méter vastagságban bélésfalat emeltek, amivel elfedték az északi falra festett Szent László legendát. A szentély gótikus mennyezetének és a két déli fal hatalmas gótikus ablakainak osztóköveit másodlagosan az oldalfalba beépítették.

A bélésfal beépítésénél a reneszánsz pasztofórium nem lett befalazva, ez így ismert maradt. A műemléki helyreállítás során a bélésfalak kibontására csak 1968 után került sor, a másodlagosan beépített 15. századi kövekből szinte teljes mértékben helyreállíthatóvá lett a szentély 15. századbeli csillagboltozata, valamint a déli ablakok mérművei. Most jött el az idő, hogy a szakemberek a felállványozott templomban mindezt megvalósítsák….

A tereskei templom épületében és környezetében végzett korábbi kutatások során nagy mennyiségű kőfaragvány került elő, amelyeket ma az altemplomként funkcionáló egykori kriptában tárolnak. Összesen mintegy 150 töredékről van szó, ezek közül körülbelül 120 köthető a templom harmadik építési periódusához, láthatóan az anyag nagy része a 15-16. századból származik. A 120 kőfaragvány közül 96 darab egyértelműen ugyanazon bordás boltozat elemeként meghatározható. Ez az elpusztult boltozat minden bizonnyal eredetileg a templom kibővített szentélyében szolgált a tér lefedésére. Jelenleg azon munkálkodnak a szakemberek, hogy a templom szentélyének boltozatát rekonstruálják a kőanyagból….

A legnagyobb számban a szentély egykori lezárását jelentő boltozati bordatöredékek maradtak ránk, azonban több egyéb kőfaragvány, például nyíláskeret-töredékek, hevederborda-töredékek, illetve mérműtöredékek is e korszakhoz köthetők – derül ki az altemplomba lépve, mely ma kőtárként funkcionál. Az említett harmadik építési szakasz Bajoni István commendatorságához, azaz hozzávetőleg az 1485–1508 közötti időszakhoz köthető. Ekkor jelentős átalakítások történtek a tereskei templomon: átépítették és boltozattal látták el a szentélyt, amely így elnyerte a mai, a hajóval egyező szélességű formáját, valamint ezzel összefüggésben áthelyezték a diadalívet és átszervezték a nyílások rendszerét a déli oldalon.

A kőfaragványok kivétel nélkül a templom műemléki helyreállításához kapcsolódó falkutatási és ásatási munkák során kerültek elő. Egyéb töredékek másodlagos helyzetben voltak beépítve a templomban. A mintegy 120 késő középkori kőfaragvány közül 96 darab egyértelműen ugyanazon bordás boltozat elemeként meghatározható.

Ez az elpusztult boltozat minden bizonnyal eredetileg a templom kibővített szentélyében szolgált a tér lefedésére. A 96 mészkőből való töredék nagy részét a boltozat alapelemeit jelentő egyszerű bordatöredékek alkotják, de szerencsés módon három darab hármas csomópont, és egy zárókő is előkerült. Ezek, valamint annak a térnek ismeretében, amelynek lefedésére szolgált, nagy biztonsággal rekonstruálható az egykori bordás csillagboltozat formája.

Tereske – későbbi források által a bencés rendhez tartozónak mondott – apátságának első említése a Váradi Regestrumban található. Ebből kiderül, hogy 1219-ben már egy – meg nem nevezett rendhez tartozó – monostor működött Tereskén. Alapításának dátuma, illetve az alapító személye nem ismert. A templom legkorábbi, első periódusában egy egyhajós, torony nélküli épület lehetett, egyenes záródású szentéllyel. Alaprajzi, illetve építéstechnikai jellegzetességei miatt felépülte a 12. század közepe tájára tehető. A település Nógrád várának eleste után 1544-ben török kézre került és “Barát Tereske” néven említik. 1593 és 1620 között felszabadult a török uralom alól…

A templom – időközben műemléki helyreállítássá váló – felújítása 1961 nyarán kezdődött az akkori tereskei plébános, Pálos Frigyes irányításával. 1962-ben a szentélyben, majd 1964-ben a hajó területén zajlottak a munkálatok. 1963-ban megkezdődött a vakolat leverése a külső homlokzatokon, ezt követően 1965-ben az egykori kriptában végeztek szintsüllyesztést, illetve megindult az épületen kívüli kutatás is a 19. században lebontott nyugati toronypár megtalálásának céljából.

1967-ben a templomtól délre eső területen kutattak, ahol kis mélységben jelentkeztek az egykori kolostor épületeinek falmaradványai. 1969–1973 között a hajó és a szentély utólagos bélésfalait bontották el, majd az ezek alatt megtalált középkori freskók restaurálása zajlott. Ezt követően már csak egyetlen kisebb régészeti kutatás folyt a területen: 1974-ben egy, a templomtól délre található sírt tárt fel Kozák Károly.

Falképei a hajó északi falán, 1330–1350 között, illetve a 14. század végén készültek. A középső sávban Szent László legendájából láthatók részletek. Ez a mai Magyarországon, templomban a legteljesebb Szent László-ábrázolás. Nagyboldogasszony plébániatemplom, Tereske.

Forrás:
Mag Hella: Tereske temploma a késő középkorban
Váci Egyházmegye Sematizmus hivatalos oldala