Veszprém megye középkori templomai » Református (erődített) templom, Balatonalmádi-Vörösberény

A vörösberényi református templom magas kőfallal kerített terem templom, déli oldalán bejárati toronnyal, a tornyon barokk hagymasisakkal. Támpilléres tornyának alsó szintjét és a templom belsejét csehsüvegboltozatok fedik. Belső kialakítása és berendezése az 1966-68-ban az OMF által készített helyreállításból származik.

A középkori Szárberény kettős település volt, kisebbik része a veszprémi káptalan, a nagyobbik a veszprémvölgyi apácák Balaton-menti uradalmának központi faluja volt. Mellettük a XIII. században még éltek itt királyi udvarnokok is. A XV. században Szárberény az apácáké, Kisberény vagy Kisszárberény a káptalané. Berény Szt. Márton egyháza az apácák falujában állt, az apácák birtokán álló többi plébániatemplom anyaegyháza, azok: Kenése, Máma, Sándor, Csittény és Padrag a szárberényi plébánia filiális plébániái voltak. A templom valószínűleg nagyon korai, azonban csak 1290-töl ismert említésével éppúgy találkozunk a középkor századaiban, mint papjaiéval.

A XVI. század végi török pusztítás után 1612—1614-ben, majd a század végén a protestánsok építik újjá. 1695-ben német katonasággal foglalták vissza a katolikusok számára, de 1704 körül a falu elkergette a plébánost. Egy 1721-ben felvett jegyzőkönyv szerint kálvinista templom, amely a katolikus templomok formájára, szentéllyel, sekrestyével és toronnyal, szentélyében kő oltárral és fali szentségtartó fülkével épült. 1739-ben átépítették, ekkor készült a templom körüli körítőfal. 1745-ben újból építkeztek rajta, 1789-ben pedig teremtemplommá alakítva boltozták be, ekkor nyerte ma is látható alakját. Egy 1318-ból fennmaradt adat említi a szárberényi erdőben levő Szt. Kereszt remeték templomát. 1860 körül a mai Remetevölgyben, Vörösberény felett még látható volt egy templom kőfalmaradványa, amelynek azonban ma nyoma sincs.

A középkori eredetű épület az Árpád-kortól kezdve sok szakaszban épülve nyerte el mai alakját. Az első, talán még 12. századi, egyhajós és a hajóval azonos szélességű, egyenes szentéllyel emelt templom volt, amelynek déli oldalára a 13. században azzal egybebontott újabb hajót és oldalszentélyt építettek. Emellé került a 15. században a déli torony. 1702-ben Ruch János és Schram György veszprémi kőművesekkel állíttatták helyre a templomot. Az 1704-től ismét és véglegesen protestánssá lett templomot 1739-ben vették körül lőréses kőfallal a reformátusok, hogy ezzel jelezzék a visszafoglalási kísérletek elleni elszántságukat. Ekkor került a körítőfalba a templom gótikus kapukerete.

A templom első barokk helyreállítása 1745-ben történt, akkor még festett deszkamennyezettel, s végül 1789-ben építették jelenlegi formájára, amikor belső falpilléreken három csehsüveg boltozattal fedték. A műemléki helyreállítás során a templom két végébe épített múlt századi karzatot lebontották, belső szintjét a középkorira süllyesztették csupán a román kori szentélyben hagyták meg karzat jellegű pódiumként. Homlokzatain, ahol erre lehetőség nyílott, bemutatták a helyreállítást megelőző kutatás során előkerült korábbi részleteket, ablakokat, az egykori szentélyben a gótikus fali fülke töredékét és a vakolatba karcolták a megelőző építési szakaszok határvonalait.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei

ElérhetőségBejutás módja

Balatonalmádi Református Templom
8220 Balatonalmádi
Veszprémi út 107.

A templomba való bejutással kapcsolatban érdeklődj a szomszédos lelkészi hivatalban.