Vas megye középkori templomai » Szentháromság-templom, Velemér

Vas megye délnyugati szögletében, közvetlenül a szlovén határ mellett fekszik Velemér falu. A kis „szeres” település szélén, erdő mellett, kiemelkedő dombon áll az értékes középkori falfestményeiről híressé vált falusi templom. Vas megye déli része, az Őrség, a középkorban külön elöljárókkal és szervezeti szabályokkal bíró területi egység volt. Lakossága határőri szolgálatot teljesített. IV. László egyik adománylevelében (1288) felsorolja azokat a falvakat, melyek ide tartoztak, Velemér nincs köztük, de közvetlen környékükön feküdt. Ortvay azt írja a vidékről, hogy a XIII-XIV. században nem tudni milyen egyházigazgatási területhez tartozott. A vasvári és győri káptalan kiadványaiból ez nem derül ki. A pápai tizedjegyzékekben semmi adat nem maradt fent, mely településünk templomára vonatkozna.

Az első okleveles említés, mind a településről, mind a templomról 1360-ból származik, ahol ,,Poss. Welemer al. nom. Scentrynitas”, a Szentháromság tiszteletére szentelt egyházról olvashatunk. Néhány évvel későbbi, 1365. évi feljegyzésben a Felső-Lindva vár tartozékai közt szerepel a falu. A szövegből idézve: ,,Poss. Scentrynitas in districtu seu valle Welemer.” Felső-Lindva várát a hozzá tartozó hatalmas uradalommal együtt, köztük Muraszombat városával Szécsi Miklós dalmát—horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök kapták adományul. A hatalmas birtokba a beiktatás 1366-ban történt, és ez alkalommal tájak szerint felosztva tárgyalták a vár tartozékait. A veleméri kerületben: Szt. Trinitas, Mártonfalva Gerdmerháza (Gödörháza), Ulcsicza, falva, Szombatfa (Magyarszombatfa), SzerdahelyIvanusé)cz, Gerencsér, Batkóez és Korong falvakat sorolják fel.

A Szécsi család vagyona a XIV— XV. század folyamán tovább gyarapodott, 1495-ben 528 forintnyi adót vetettek ki Vas megyei birtokaikra. A század végén, 1486-ban kelt oklevélben egy Veleméri család is szerepel. Az 1508. évi dicális jegyzékből kitűnik, hogy a vend vidék Muraszombattól (Murska Sobota) Dombráig és Velemérig Thurzó Eleké. A török küzdelmek során, Szigetvár elestével (1566), a nyugati vármegyék legerősebb védvára Kanizsa lett. Zala megye szerepe megnőtt, Stájert, Ausztriát, Bécset és nem utolsósorban a Dunántúlt védte a töröktől. Kanizsa 1600-ban elesett, és ekkor a hódoltsági területek felé vezető utakat védik. Ilyen út Kanizsától nyugatra – északnyugatra Mura, Lendva, Kerka folyók völgyén haladt át. Rendszerint a török portyázó csapatok erre haladtak Vas megye felé.” Közvetlen adatunk a török korból Velemérre nincs. Az bizonyos, hogy nem tartozott a hódoltsági területbe, legföljebb csak portyázó csapatok jutottak el a környékre.

A templom épületére és állapotára vonatkozólag a XIX. század elejétől rendelkezünk több adattal. A kerczaszomori plébánia „História Domus”-a, Rómer Flóris feljegyzései és feldolgozásai, az OMF tervtári és a MOB irattári anyag, amelyek hozzásegítettek minket, hogy a templomra vonatkozólag ismereteink gyarapodjanak. A templom a XVIII. század végétől a szombathelyi egyházmegyéhez tartozhatott. A kerczaszomori plébánia „História Domus”-ának bejegyzése szerint 1733-fan vették vissza a protestánsoktól, és valószínűleg már 1734-től a kerczaszomori (Kercza) plébánia filiája.

Azt, hogy a protestánsoké is lehetett, az is bizonyítja, hogy a XVII. század közepétől a protestánsok a használatukban levő templomok freskóit — az egyszerűségre való törekvésük kapcsán lemeszelték. Veleméren az 1825-ben ott járó plébános még meszelt falakat talált. A másik adat, az 1808-as Canonica Visitatio említi, hogy temetője „nem katolikusokkal közös”. A Visitatio még több, számunkra fontos dolgot említ. A templom 200 fő befogadására épült, de az istentisztelet benne a tetőzet rossz állapota miatt megszűnt. Egy Szentháromság tiszteletére szentelt oltára van, de romos, emiatt nem használják már. Az oltárkő kimozdítható a helyéről. Fából épült kórusa van.

A „História Domus”-ban Horváth Ferenc kerczai plébános 1871-ben a következőket írja:

„A templomtető az emésztő tűz martaléka lett e század 3. tizedében, de az oltár, a boltozott sanctuarium alatt igen soká még állott, s mivel hiányzott az ajtó, csak 45—47 közti években hordták el lassankint az oltár részeit a végre tégláit a falubeliek különösen kémen ezekhez, s így a templom most egészen üres azóta.”

Rómer Flóris, a híres magyar kutató régész 1863. augusztus 30-án, Zala megyében végzett műemléki vizsgálata során eljutott Szt. György völgyébe is. Gózon Imre református tanító hívta fel a figyelmét a festményekkel díszített templomra. A Vasárnapi Újságban beszámol Ipolyi Arnoldnak írt levelében a veleméri templomról. Az épületről alaprajzot, külsőt bemutató rajzot és rekonstrukciós tervet közöl. Az 1864 előtti állapotot ábrázoló rajz másolata Horváth Ferenc ceruzarajza nyomán maradt meg az OMF Tervtárában. A szentély fedett, de a hajó és a torony tetőzete teljesen hiányzik. A tetőoromzat hiányos, a hajó íves párkányából a déli oldalon kevés részlet még látható, valamivel több, mint ma.

Rómer Flóris sokat tett a templom rendbehozatala érdekében. Az ő közbenjárására Szenczy Ferencz szombathelyi püspök befedette s ajtóval látta el, mint erről megemlékezik a „História Domus”. Később 1894-ben végeztek még javítási munkát a templomon, és a püspöki jóváhagyás alapján a következő misenapokat állapították meg: ,,1-ső a templom védszent napja, miként az ősidőkben Canonica Visitatio szerint Szt. Háromság vasárnapja búcsúvasárnappal; 2-ik Mária Magdolna előtti vasárnapon; 3-ik Szt. István király napján, mint a templom felszentelés évfordulati napján búcsú vasárnappal; 4-ik Júdás előtti vasárnapon búcsú vásárral; 5-ik az év utolsó vasárnapján hálaadással.”

Kühár Flóris, a MOB levelező tagja 1926-ban végzett a templomnál vizsgálatot. Felhívta a figyelmet a megrongálódott épület kijavítására és a képek restaurálására. A javítási munkák 1927-ben folytak, és 1937-ben a falképeket Kákay Szabó György restaurálta. A veleméri kis falusi templom a művészettörténeti irodalomban rangos helyet foglal el. Ez elsősorban Aquila János falfestményeinek köszönhető. A múlt század jeles műemlékkutatói: Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre, Rómer Flóris számos feldolgozásban foglalkoznak a nagy értékű falképekkel. Különösen kiemelkedik ezek közül Rómer Flóris feldolgozása, aki az épületről és a falfestményekről részletes leírást és értékelést ad. Munkája Aquila János működési területének feldolgozására is kiterjedt.

Az erdő szélén, magányosan álló kis falusi templom nagyobb átalakítások nélkül, zömében középkori állapotában maradt ránk. Egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, támpillérek nélküli templom. Szentélye boltozott, a hajóban semmi nyomát nem találjuk boltozati kialakításnak. A szentély alacsonyabb a hajónál. A nyugati homlokzat elé kiugró négyzetes tornyot kapuk törik át. A külső csúcsíves kapu az előcsarnokul szolgáló toronyaljba vezetett. A belső ajtó gótikus körtetagozatos, ez a templomhajóba vezetett. A torony nyugati homlokzatán levő három gótikus ablak közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb kiképzésű gótikus mérműves ablak. A torony másik három oldalán is ugyanolyan kialakítású egy-egy ablak található. A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, melyet délről három ki-befelé táguló csúcsíves ablak tör át. A szentély keleti oldalán ugyanolyan ablak nyílik, mint a hajó falán levők. A szentély déli oldalán egy téglából sugarasan kiképzett kerek ablakot nyitottak. A hajó északi és déli oldalán az íves díszítésű téglapárkányzat kis részlete eredetiben megmaradt, valamint az ezeket lezáró kőkonzolok. Ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű sima konzol.

A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a Szentháromság a szentély boltozatán lévő jelképére essen. Az építők és a freskót készítő Aquila János ezen kívül figyeltek a napfordulóra is. A templom tudós plébánosa, Kovács József megfigyelte, hogy a téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként. A téli napforduló Krisztus születésének ünnepe, Isten gyermekként megszületve belépett a történelembe. A sötétben a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el.

A templomot egykor árok és sánc övezte. Rómer Flóris leírásából tudjuk, hogy az épületet eredetileg kívül is festették. Így például a hajó külső falát a bejárattól jobbra szent Kristóf hatalmas freskója díszítette. Rómer leírása óta a külső képek leáztak; szent Kristóf ábrázolásából már csak a glória nyomai fedezhetők fel. A torony alatti előtérben is találtak festett töredékeket. A Rómer leírta kép az ajtó fölött nyomtalanul eltűnt. A közeli temetőben érdekes református fejfák láthatók.

A templomba lépve a nyugati falon négy töredékesen megmaradt festmény nyomait látjuk. A felső két kép ma már szinte felismerhetetlen. Rómer, aki még jobb állapotban látta azokat, egyik oldalon Szt. Márton, másikon Szt. György lovas alakját határozta meg. A Szt. György kép alatt egy meghatározatlan városkép töredéke van, a másik oldalon jobb állapotban maradt meg a Köpenyeges Mária kép. A fölül látható két mondatszalagból Rómer csak néhány betűt tudott elolvasni. A nagyméretű Mária szárnyakként kiterjesztett köpenye alatt hat sorban kis emberalakok vannak.

A déli falon három csúcsíves ablak van, a megmaradó négy falmezőn négy álló alakot festett a festő. Ezek nagyrészt elpusztultak, csak annyit lehet megállapítani, hogy a két szélső hosszú ruhás, a két középső pedig testhezálló nadrágos, tehát férfi alak lehetett. Ernst merő találgatásnak nevezte Rómer véleményét, hogy itt magyar szentek voltak. A restaurálás felismerhetővé tette a diadalív melletti alakot, így abban magyarországi Szt. Erzsébetet határozták meg. Erzsébet festett fülkében, fehér bélésű zöld köpenyben áll. Kezében ónkancsó és kenyér (?) van, amit a kép alján levő három kis alak felé nyújt. A kép vakolat- és festékrétege erősen kitöredezett és lemorzsolódott, az arcot szándékosan megrongálták.

A templom legnagyobb összefüggő, kifestett felülete az ablaktalan északi fal. Itt a felső sorban párosával a 12 apostolt örökítette meg a festő, de a beázások miatt már csak meztelen lábuk és köpenyük alja látható. A viszonylag jó állapotban fennmaradt alsó képsor fő témája a Háromkirályok imádása. Menetüket kürtöt fúvó, merkúrkalapos szolga zárja. A kép hátterében, ami a festő bravúros megoldásának köszönhetően szinte előtérnek látszik, vadászjelenetet láthatunk. A szolga előtti (harmadik) király ifjú – a lova sárga, ruhája fehér, feje koronás, és egy serleget nyújt maga elé. A középső, középkorúnak ábrázolt király lova rőt, ruhája zöld, és visszafordul fiatalabb társa felé. Jobbjából feliratszalag gördül elő, de ennek betűit már Rómer Flóris sem tudta elolvasni, mint ahogy lekopott a baljában tartott tárgy is. A legelső, fehér ló nyergéből már leszállt lovasa, aki a névfelirat szerint „Caspar”, azaz Gáspár – ő a baldachinos trónuson ülő és gyermekét tartó, koronás Szűzanya előtt térdel. Jobbjával egy szelencét ajánl fel Jézusnak, baljával pedig koronáját – hogy kinek, az csak a teljes kép szimbólumrendszeréből derül ki. Feje fölött fényes csillag ragyog, sugarait Máriára és a kisdedre vetve – a sugarak hajdan ezüstösek voltak, de mára megfeketedtek. Az öreg király süvegét és lova kantárszárát egy ugyancsak javakorabeli férfi tartja. A ló mögött két szolga kisebb figurája áll: az egyik egy csőrös edényből iszik, merkúrkalapos társ pedig (aki valószínűleg azonos a kürtössel) próbálja ebben akadályozni. Az öreg király lovának nyergébe egy majom ült föl; ő tartja a kantárt.

A hajóban még a diadalíven láthatunk képeket. A felső mezőben középen van a Trónoló Krisztus, jobb oldalán az üdvözültek, balján az elkárhozottak csoportjával. Zöld szegélyű mandorlában kék háttér előtt ül zöldes szivárványon. Feje körül plasztikus gloriola, körben mondatszalag. Az alak barnás, okkeres színekkel festett. Bár Rómer négy angyalt említ, a mandorlát csak kettő tartja. Az üdvözültek mezőjén alul feltámadókat látunk, akik éppen felkelnek a kőkoporsókból, felül pedig hosszúruhás alakok vonulnak. Mintegy tíz tizenkét alakot láthatunk a képen. A felső képsor – a varratok tanúsága szerint — három fázisban készült, előbb az üdvözültek és elkárhozottak csoportja, majd a mandorlás Krisztus.

A diadalív alsó részén a kárhozottak alatt Mettercia-kép van, Anna, Mária és a kis Jézus. A feliraton levő fontos évszámot Rómer bár töredékesen még feljegyezte, de azóta sajnos megsemmisült. Az arcokat itt is szándékosan megrongálták. A másik oldalon Kálvária-jelenet van. A szentély mennyezetén csillagos kék ég volt festve, a bordákat helyettesítő éleken pedig növényi díszítés volt. Az oldalfalak felső mezőiben a négy Evangélista jelképes ábrázolása volt. Viszonylag jó állapotban maradt meg Szt. Márk és Szt. János, Szt. Lukács alakja viszont erősen lemorzsolódott. Máté evangélista ábrázolásából csak töredékek maradtak meg, de a mellette levő önarckép alig változott. A keleti oldalon levő csúcsíves ablaknyílást indás díszítés keretezi ötszirmú virágokkal. Fölötte ún. Veronika-kendője. Az indás díszítés hasonló a hajó ablakaiban levő töredékekhez.

A szentély alsó képsorában a szentségház mellett levő női szent templomot tart a kezében. Ez a kép az önarckép alatt helyezkedik el. A csúcsíves ablaktól jobbra és balra az Angyali üdvözlet jelenetét láthatjuk. Egyik oldalon Gábriel, másikon Mária mennyezetes térdeplő előtt, mögötte mustrás háttámlájú baldachinos ülőpad. A déli falon kerek ablaknyílás, mellette Szt. Apollónia képtöredéke van. Az ablak alatt látható csendélet ámpohiákkal önálló képként értékelhető. A déli falon látható még Szt. Mihály mérleggel és karddal. Az északi oldalon levő falba mélyített szentségházban barokk vakolat van. Fölül másodlagosan beépített gótikus faragott kő. A szentségház mellett nyolc sorral vonalazott feliratnak szánt terület van. Ez a felirat azonban sohasem készült el. Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a középkori vakolat az egész templomban egységes.

Forrás:

Ambrusné Kozák Éva: A veleméri r.k. templom kutatása

Lente István: A veleméri falfestmények helyreállítása

Németh Zsolt: A veleméri Szentháromság-templom

ElérhetőségBejutás módja

A veleméri templom a település temetőjénél található, melyet a Fő utcáról tudunk elérni. A templom előtt találunk parkolót. 9946 Velemér, Paprét Telefonszám: 06 30 448 9276

Nyitvatartás: Hétfő – Vasárnap: 9.00 – 16.00, hétfőn 15 óráig. Más időpontban előzetes egyeztetés alapján látogatható.

Belépődíjak: Felnőtt: 400 Ft Diák: 200 Ft Telefonszám: +36 30 378-9540