Tátika vára, Zalaszántó

A Keszthelyi-hegységben lévő zalaszántói medence északi oldalán emelkedik ki erdős, hegyes környezetből a Balaton-felvidék egyik legérdekesebb bazalt hegye, a 413 m magas Tátika. A hegy és környéke fontos stratégiai pont volt már az őskortól kezdve, ennek bizonyságai azok a kora-vaskori halomsírok, amelyek a vár lábánál találhatók. Nagy a valószínűsége annak, hogy az egykor itt éltek telepét a Tátika hegyén kell keresnünk.

Tátika hegyének neve a hasonnevű nemzetségtől származik. Valószínűleg ők építették az első várat ezen a hegyen. A nemzetség Tádé nevű tagja 1246-ban egy hatalmaskodási ügy kapcsán veszti el ezt a várat. Az új tulajdonos Zlandus veszprémi püspök, akinek 1248-ban IV. Béla a felső vár építését engedélyezi. 1257-től az alsó és a felső vár a püspökség tulajdonába kerül. A 14. századtól a források már csak Tátika váráról beszélnek, amely az alsó vár megszűnését jelzi. (Az alsó vár helyének lokalizálását Dénes József végezte el.) 1342-ben I. Lajos csere útján megszerzi a várat, majd a későbbiekben a Lackfi családnak adományozza. 1387-ben Zsigmond elkobozza a Lackfi-birtokokat, köztük Tátika várát is. 1397 és 1421 között hosszabb-rövidebb ideig Kónya bán fiai, Sárfenéki Frigyes, a Marcaliak, Éberhardt zágrábi püspök, János veszprémi püspök, majd 1422-től a Gersei Pethők kezén találjuk zálog vagy adomány címén.

1437-38-ban véglegesen a Pethők kapják meg Tátika várát, s ettől kezdve a vár pusztulásáig az ő kezükben találjuk. A vár katonai szerepet a 16. században kap. 1532-ben Szulejmán hadjáratakor a környék egyházi és világi méltóságai ide menekítik vagyonaikat, melyeket Kecsethy Márton veszprémi püspök a várat elfoglalva elrabolt. Országgyűlési határozat ellenére a vár csak nagy nehezen került vissza a Pethők tulajdonába. A török veszély miatt az 1560-as években a család tagjai a várban laktak. Ebből az időből (1572) ismert Turco nézeti rajza a várról. Számos osztálylevelet ismerünk a várból ezekből az évekből. A vár sorsa a század vége felé pecsételődik meg, 1589-ben a törökök rajtaütöttek. A rossz anyagi helyzetben lévő család a várat nem tudta kijavíttatni, 1592-ben már rom.

A várromról Rómer Flóris hagyatékában fennmaradt Berg Károly-féle felmérés mondott mindeddig a legtöbbet. Ezt az alaprajzot tette közzé 1907-ben Békeffy Remig. A vár jelentős rommaradványai még a század első felében is gondozott állapotban voltak. 1959 óta azonban az erdővel benőtt rom rendkívül veszélyes állapotban volt, és ledőléssel fenyegetett. A Magyar Államkincstár megbízásából 1998-tól romkonzerválási, állagmegőrző munkák kezdődtek. Ennek során kitisztításra került a vár belterületének növényzete és a megmaradt északi falrészek megerősítése és kifugázása is megtörtént, a falkoronák lezárásának kivételével. Régészeti feltárásra mindeddig nem került sor.

A Berg-féle felmérés óta eltűnt a vár déli oldalának szinte minden falrészlete, és mára csak egy nagyobb halom mutatja még a század első felében is állt kaputorony helyét. A ma álló romok leglátványosabb része az északi falhoz tapadó palota maradványai, ahol az egykori pince jelentős dongaboltozatos részletei maradtak meg. A fölötte egykor elhelyezkedő boltozatos helyiségek lenyomatai a falon szintén megfigyelhetők. A második emeletre ma már csak a födémmaradványokból következtethetünk. Ugyancsak jelentős, de kevésbé látványos falrészletek találhatók a vár nyugati oldalán, ahol az összeomlott épületek fölé egy geodéziai alappont került elhelyezésre. 2000-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság elkészíttette a vár felmérését és állagmegóvási terveit. Tervező Czigány István, MÉRMŰ 2000 Építész Iroda, műemléki szakértő dr. Vándor László. A konzerválási munkák művezetését, szakmai irányítását szintén dr. Vándor László végezte.

Forrás:
Dr. Vándor László: Tátika vára (Castrum 2001.)

ElérhetőségBejutás módja

A Zalaszántó és Sümeg közötti útról a kék turista jelzésen kb. másfél km-es, 40 perces közepesen nehéz túrával juthatunk el a a várhoz.

A terület szabadon látogatható.