Regélő romok – Sztrecsnó vára

Mikor a Vág belép Trencsén megye területére, össze-vissza kanyarodik mintha zavarban volna, hogy hova s merre már most. De aztán meggondolja a dolgot és fut egyenesen nyugatnak, hogy Hricsónál déli irányban ereszkedjék alá. Nem fut: rohan, őrjöngve száguld. A Beszna Szkála sziklái között ember legyen az a tutajos, amelyik kavargó habjaival megbirkózik.

Ennek keleti nyílásánál, a folyó két oldalán egy-egy várrom csonkjai merednek égnek: jobboldalon Óvár, baloldalon Sztrecsnó. Testvérvárak. Mindkettő ősrégi és mindkettőnek körülbelül párhuzamosan fejlődött s halad története. De miután Sztrecsnó élénkebben avatkozott bele az események körforgásaiba és az ő révén szerepelt személyek is országosan ismert cselekvésekben voltak nevesek: azért Sztrecsnó előtt állunk meg és a Vág hullámainak melódiás kisérete mellett hallgatjuk meg a századokon át benne s körülötte lefolyt eseményeket.

Igaz, hogy a 13. század derekán Sztrecsnó Óvárhoz tartozott, akkor még Óvár volt az úr, Sztrecsnó a szolga. De már Róbert Károly alatt úri gúnyába kezd öltözködni Sztrecsnó. Mert amelyik vár megkapta a vámszedési jogot, az az akkori időkben már a distinguált várak közé számított. Sztrecsnó is megkapta ez úri kiváltságot és ez nagyban emelte tekintélyét a szomszéd várurak rovására.

Sztrecsény vára (Forrás: sztranyay.csaladaink.hu)

Eltekintve csekély pár évek időközétől, a király várai közé tartozott, akinek Pósa Miklós és István fivér várparancsnokok időnként részletes jelentést voltak kötelesek leadni az udvarnál, minden a várban s körülötte történő dologról. A vár pompázott s díszlett, a jövedelmek pontosan beérkeztek Visegrádra a király kezéhez. Róbert Károly és Nagy Lajos alatt simán ment minden. Azonban Zsigmond trónralépése után hangzani kezdtek országszerte a röpke szavak:
— Azért, mert nagy királyunknak Lajosnak vője, nem következik, hogy ő is nagy király legyen.
— Sőt oly messze vagyon apósától, mint ama Makó vitéz a szentföldtől.
— Hát nem kell nekünk!
E szavakban forrongó érzelmeket küldöttség tolmácsolta Ulászló lengyel király előtt. Ennek se kellett több. Mint Hedvignek, Nagy Lajos másik leányának férje, könnyen kisüthette a magyar trónra való igényét. Mondta ugyan neki szelíd lelkű neje:
— Én királyi uram, ne avatkozz Zsigmond rokon ügyeibe. Rossz vége lesz, érzem. Elintézi ő eme nyugtalankodókat. Ne adj neki beavatkozásod által okot a haragra.
— Ej, mit. Sógorság ide, sógorság oda: itt egy hatalmas és értékes trón megszerzéséről van szó. Te ahhoz nem értesz — hurrogta le nejét Ulászló.

Sztrecsnó vára 1680 körül (Forrás: By Juloml – CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9647003

És becsörtetett Magyarhonba. Legközelebb esett neki Trencsén megye, hát ott mindjárt el is foglalta az útjába eső erősségeket, közöttük Sztrecsnót. Oda is ajándékozta melegében valami lengyel nagyúrnak, aki az Ostrovochy Landzivoj névre hallgatott és a kalisi palatínus büszke címet viselte. Ulászló még csak közelébe sem kerülhetett a magyar trónnak s rövidesen abba hagyta az egész vállalkozást: azonban amíg Zsigmond kituszkolhatta a lengyel urat Sztrecsnóról, az tizennyolc évbe került. Ekkor azonnal örökös donációval odaadta a várat külföldi utazásaiban hűséges kísérőjének és kincstárosának, a derék Dersfy Szaniszlónak.

Azonban hát általánosan mondják: meghalt a gyerek, oda a komaság. Jelen esetben: meghalt a király, oda a vár. Minden örökös donáció dacára Albert király Sztrecsnót nejének, Erzsébetnek adományozta. És sok-sok víz folyt addig a Vág folyón, amíg az ismét Dersfy kézre került. Mert Erzsébet királynénak éppenséggel nem volt ellenére, midőn Sztrecsnót elfoglalta szövetségese, Giskra Ciános. Ez hiszen ugyan azt híresztelte országszerte:
— Ej, hát már csak szerezzünk egy-két, sok várat a kicsi utószülött László királyka számára. Jó lesz ez a Sztrecsnó is neki. Azonban mégis ő maga ült benne mindaddig, amíg ama Szentmiklóssi Pongrác nevű rablólovag hozzá méltó társával, Komorovszky Péterrel szövetkezve, kiemelték onnan. Végigportyázták és zsákmányolták azután Sztrecsnóról a nyugati megyéket.

De nem tartott sokáig a vár ezen rossz hírneve: az országgyűlés rehabilitálta, amennyiben Pongrác urat összes javainak elkobzására ítélte. Szentmiklóssi azonban a Hunyadi László lefejeztetése és Mátyás megválasztása között lefolyt válságos hónapokban erősen megígérte, hogy a Hunyadiakat fegyverrel is támogatni fogja: ennek fejében tehát Sztrecsnót visszakapta. Ő maga és László fia aztán háborítatlanul éltek várukban, amit talán annak is köszönhettek, hogy az apa vére lehiggadt, a fiú pedig egyenesen utálta az apa nagy erkölcsi görbékkel dolgozó mesterségét.

Forrás: gallery.hungaricana.hu

László halála körülbelül a mohácsi vész ideiére esett s ekkor Sztrecsnóból amolyan senki vára lett. Vagy hogy inkább az foglalta el, aki akarta, mert kicsit kiesett a három országbontó hadsereg útjából és egyik se igen törődött vele. Egy időben valamiféle Svetlói Burián család települt le a várba, de csak úgy fél széken ült ott, mert maga sem hitt állandó maradásában. És csakugyan, midőn Szapolyai János halálával I. Ferdinánd — már annyira amennyire — egyeduralkodója lett az országnak, a felső megyék birtoklásait is rendezni kezdték és előkerült a kérdés az udvar illetékes hivatalában:
— Kié volt hát tulajdonképen s eredetileg ez a Sztrecsnó?
Kimutatták a porlepte akták, hogy az Zsigmond királynak jogos és most is fönnálló donációja a Dersfyek részére. Az ilyen kutatásokat s eredményeket nem lehet ám véka alá rejteni és hát elő is kerüli valahonnan a törökverés szórakozásának helyeiről Dersfy Szaniszló utódja s odaállt a budai urak elé:
— Zerdahelyi Dersfy János vagyok én és jussot tartok Sztrecsnóra.
— No, ha az vagy — volt a felelet — ülj bele és használd egészséggel.

Strecsén a Vág bal partjáról / MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4409/70

Százhúsz évek után tehát visszakerüli a Dersfyek kezére Sztrecsnó. Használták is azt egészséggel úgy maga János, mint később fiai Ferenc és Miklós. Mint főpohárnokmester és más egyéb hivatalok viselője, Ferenc vitte a szót a családban és hát így szólt egy ízben Miklóshoz:
— Testvér, eljár az idő fölöttünk. Jó lenne tán, ha osztálykodnánk.
— Hm — vakarta meg füle tövét Miklós — fránya ügy ez nálunk e hazán, magyaroknál.
— Nálunk Dersfyeknél tiszta ügy. Fele részben birtokolunk. Én hagyom részemet az én vőmre Esterházy Miklósra, te hagyd részedet a te vődre Wesselényi Istvánra.

S megtörtént az a ritkaságos eset, hogy az osztálykodás csendben-rendben
ment végbe. A két Dersfy testvér meghalt s velük a Dersfy család is a multé lett. Később a sztrecsnói rész fejében Wesselényi sógorának adta cserébe zólyomi birtokait s így a sztrecsnói vár az uradalommal együtt mint egyeduraság, Wesselényi kézre került. Wesselényi István halála után fia, Ferenc örökölte Sztrecsnót. Itt alapította meg családi fészkét, midőn 1634-ben ide vezette be ifjú nejét Zsófiát, Bosnyák Tamás füleki kapitány és honti főispán leányát.

Gróf Wesselényi Ferenc és Bosnyák Zsófia (Forrás: edit.elte.hu, Pogány Péter – CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4773386

Bosnyák Zsófia … földre szállott, véres szárnyú angyal. Akit életének keservei között csak az ima és jótékonykodás tartott fönn, akinek egyedüli vigasza két kicsi fiának — Lászlónak és Ádámnak — ártatlan mosolya és vallásos nevelése volt, akiben a nép jó védőszellemét ura ellenben szerte csapongó szerelmeinek lángoló pallosú akadályozóját s nyűgéi látta. Hej, mert Wesselényi Ferenc — ma úgy mondanák — flott életet élt, de akkoriban úgy nevezték, hogy a bolondját járta. Gáláns kalandok, vendégeskedések, a nádori méltóságot előkészítő s egyengető kiadások, az apósától átvett füleki kapitányság: mindez töméntelen pénzt emésztett föl.

Zsófiának dús hozománya volt, kikezdte hát ezt. Elzálogosította saját feleségének 80000 forintért azt a gdowi uradalmat, melyet IV. Ulászló lengyel királytól kapott, aztán sorra kerültek az anyjától örökölt ingó s ingatlan javak is. Eközben alig tartózkodott felesége oldalán, Zsófia ellenben a sztrecsnói várkápolna hideg kövein hő imába merülten kérte Istent, térítené vissza hozzá a hűtlent.

Egyéb foglalkozása pedig az volt, hogy a környék betegeit és szegényeit látogatván segélyezte, a várhoz tartozó Teplicskán kórházat alapított, testi lelki sebeket gyógyított és mind ehhez még hírneves gazdasszony hírében állott. Legkedvesebb útjai közé tartozott a teplicskai templom látogatása, melyet gazdag fölszerelésekkel látott el. Az adventi időkben mezítláb ment át a Vág jegén és órákon át térdelt csupasz térdén a Szűzanya oltára előtt.

Bosnyák Zsófia koporsója a várkápolnában

Miről társalgott vele, mire kérte őt ? Azt csak az ő mártiriumos lelke tudta. Tíz éven keresztül bírta ez élet megpróbáltatásait s aszkézisét: akkor lelke itt hagyta a testet. … És még ugyanazon évben esett meg a murányi kaland, Wesselényi Ferencnek Széchy Máriával kötött házassága …

Harmincnégy évre Bosnyák Zsófia halála után Thököly Imre hadai elárasztották Zsolna környékét és Sztrecsnót is bevették. A zsákmányoló katonák a kápolnát sem kímélték, sőt Wesselényi Ferenc első nejének koporsóját is feltörték, hátha ékszerekre bukkannak. Midőn levált a koporsó födele, abban Bosnyák Zsófia teljesen épnek maradt teste feküdt. A katonák egy pillanatra visszahőköltek, de azután az egyik megszólalt:
— Csoda ez cimborák. De az már nem lesz csoda, ha emez asszonyság ujjáról lehuzigálom ezt az értékes gyűrűt, ni.
Húzta-húzta a gyűrűt de az nem jött le.
— Ne piszmálkodj már — vélte cimborája — hanem nyisszantsd le kardoddal az ujját!

Zsebre dugták az ujjas gyűrűt, a testet pedig forró mészbe dobták. De már csakugyan, láss csodát: a testnek semmi baja sem történt, csak éppen fehéres színe megbarnult. Akkoron még éltek emberek, akik a szegény jó nagyasszony halálánál jelen voltak és bizonykodtak, hogy a test nem volt bebalzsamozva.

Sztrecsnó vára. (Forrás: refresher.sk)

Wesselényi László nem csak Sztrecsnót örökölte atyjától, hanem az összeesküvésben való részesség vádját is. E második örökség alapján elvesztette az elsőt: I. Lipót odaadta a várat s birtokot kedvelt két tábornokának Löwenburgi (másképen Lovonovszky) Jakabnak és Frigyesnek. De már az adományozás után egy évvel a tábornokok nem sokat törődtek a várral magával. Lipót sem sandított a közel jövőbe s úgy vélte, hogy elmúlt a Thököly féle veszedelem, most hát nincs szükség többé annyi sok várra. A Löwenburgiak beleegyezésével leromboltatta a sztrecsnói várat, 1698-ban.

Azonban volt benne mégis annyi kegyeletérzés, hogy Bosnyák Zsófia csodálatos épségű testét átvitette a teplicskai templomba. Most is ott őrzik azt, annak lorettói kis kápolnájában. Bosnyák Zsófia lelkét sok bú s baj korbácsolta ez életen s ennek ellenértékes jutalmát megtalálta már az örökkévalóságban. Testét önmaga sanyargatta: ennek pedig jutalma az, hogy ez a test háromszáz év óta szemébe nevet az idők folyásának, nem változik és messze vidék népeinek állandó tisztelettárgya ma is.

Sztrecsény vagy Sztrecsnó vára ma

(Bosnyák Zsófia múmiája mára már elpusztult. A múmiát a vágtapolcai római katolikus templom kápolnájában őrizték. Egy 31 éves zsolnai férfi a helyi cukrászdából kikért kulccsal látogatás ürügyén jutott be a templomba. Rövid idő múlva kihúzta a koporsót a templom elé, ahol ismeretlen anyaggal leöntötte és felgyújtotta, majd végignézte porrá égését. Az eset 2009. március végén történt.)

Forrás:
Dienes Adorján: Regélő romok 
Múlt-kor történelmi portál / Elégették Wesselényi Ferencné múmiáját 2009. április 1. 17:02

Borítókép:
obnova.sk

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.