Szent Mihály templom, Csempeszkopács

Csempeszkopács, két különálló középkori kisnemesi település, Kopács és Csempesz egyesüléséből jött létre a 19. század közepén. A kis Vas megyei község középkori római katolikus templomával a szakirodalom gyakran foglalkozott, hiszen jellegzetes képviselője falusi templomaink egyik karakteres csoportjának, „gerincének”. A 13. század közepén épült egyház az egykori Kopács területén áll (a mai település ugyanis Csempeszháza és Kopács összevonásával keletkezett). „Kopách neve először IV. László király egy keltezés nélküli oklevelében, míg Csempeszháza egy 1329-ben kelt oklevelében szerepel először”.

Román-kori téglatemplomát Kopácson, mesterséges dombra építették. A dombot a kitermelt föld helyén létrejött széles árok vette körül. Helyben égetett téglából építették, melyhez egy korábbi építmény római kori nagy formátumú tégláit is felhasználták, a diadalív északi pillérébe beépítve.

A gazdag téglapárkányú keletelt szentély és hajó, a kőből faragott bélletes kapuval, 13. század közepén már állt. Az ugyancsak téglából rakott, ikerablakokkal díszített harangtorony pár évtizeddel később épült. Az így létrejött mesteri tömegritmus az 1200-as évek utolsó harmadában nyerte el mai formáját. A plébániatemplomnak már 1342-ben Szent Mihály arkangyal volt a védőszentje. Az Anjouk kora Kopács aranykora is lehetett, mivel Vas megye főszolgabíróit innen választották.

A déli bélletes kapu Gerevich Tibor, a 20. század kitűnő középkori műtörténész szerint, valószínű, hogy az Esztergomban is dolgozó egyik magyar kőfaragó műve. Ifjú Hell Géza, Bogyai Tamás és Dercsényi Balázs, valószínűen a földrajzi közelség miatt, a kaput jáki mester művének tartották.

A hajóbelső nyugati részén található karzat, később épült. Nem kegyúri vagy orgonakarzat, a helybővítést szolgálta. A karzat beépítésével egyidőben nyitották egybe a toronybelsőt a hajóbelsővel. A templom 1526 és 1653 között evangélikus templom volt. Hozzátartozott Csempeszháza és Kolta.

A szentély és hajóbelső terében látható falképek, festéstöredékek nyolc festési periódust mutatnak be. Ezek a falképek az 1960-as évek kutatása nyomán kerültek elő. Restaurálásuk Lente István festőrestaurátor vezetésével történt. Az első periódust a szentély falán látható, vakolatlan meszelt falra festett három apostolfej képviseli. Az apostolsort a templombelső bevakolása után újra megfestették a szentélyben. Az északi falra előbb Ábrahám áldozatát, később Ádám és Éva bűnbeesését festették meg.

A reneszánsz korát, a hajót és a szentélyt elválasztó diadalív mértanias díszítése képviseli, amely a nyolc festési periódusból az ötödik. Ezt követik a szentély és hajó virágcsokrai, a hit, remény és szeretet alakjai a szentély kupoláján. Az utolsó periódust a déli falra festett, Feltámadt Krisztus alakja jeleníti meg. A szentély és a hajó párkányzatán látható mértanias díszítő festés a 17. században keletkezett, amikor a templom külső homlokzatát is bevakolták. Rangos tárgyi emléke a templomnak a barokk oltárkép, levéldíszes keretezésével, függőleges és vízszintes hármas kompozíciójával, a Szentháromsággal és a Szent Családdal. A levéldíszes keretezés tetején áll Szent Mihály szobra. Az oltárképfal 1758-ban már a szentélyben állt.

A karzat északi falán id. Dorffmaister István Szentháromság képe az érett Nyugat-Magyarországi barokk korszakát képviseli. A templom 1966-68 közötti restaurálása Mendele Ferenc építész vezetésével készült el. A 21. század első éveinek restaurálási munkáit Módy Péter kőszobrász, Juhász Györgyi festő restaurátor és Jeney Zoltán farestaurátor végezték el.

Forrás: csempeszkopacs.hu

ElérhetőségBejutás módja

Szent Mihály templom 9764 Csempeszkopács Templom tér

Minden nap látogatható.

A templomot kinyitja: Cziráki István (tel: +36 20 576 8900)

Zarándoklat, vagy buszos csoport előzetes időpont egyeztetése: Cziráki István