Szent István temetőkápolna, Nagylózs

Az egykori Lózs község Árpád-kori történetéről biztosan csak annyit tudunk, hogy a soproni ispánsági várföldje volt és lakói a várnak szolgálatot teljesítő várnépek lehettek. A falu házai a mai temetőkápolna alatt húzódó, ma már elmocsarasodott völgyben feküdhettek, egy vagy két sorban a patak mentén. Mint általában mindenütt, itt is egy kiemelkedő ponton építették fel a falu templomát, mint a falusi közösség legfontosabb, magas eszmei rendeltetésű középületét.

A mai temetőkápolnát, pontosabban annak legelső formáját ezzel a plébániatemplommal azonosíthatjuk. Ez a templom olyan lehetett, mint Román-kori falusi templomaink többsége: csupán egyetlen síkmennyezetes, nyeregtetős, téglalap alaprajzú hajóból és félköríves, valószínűleg boltozott szentélyből állt. A templom főhomlokzata délen volt, itt nyílott az egyszerű, félköríves bejárat, felette pedig szabályos elrendezésben három félköríves, tölcséres résablak. Ugyanilyen ablakok lehettek az alacsonyabb szentély déli és keleti oldalán is. A hasonló templomoknál rendkívül ritka, hogy az északi oldalon is találunk ablakot. Nagylózson azonban két ablak is előkerült a hajó északi falában. Ezeknek csak a belső oldaluk mutatta a szokásos, a déli ablakokkal megegyező formát. Kifelé végig rézsűsen szőkültek és a külső falsíkban igen keskeny réssel áttört kőlappal zárultak.

A templomnak egy másik, egyedülálló jellegzetessége is van: felmenő falai teljes egészében kis, szabálytalan kőlapokból, ún. halszálkakötéses technikával készültek. Ezt az antik eredetű falazási módot számos más, elsősorban dunántúli román-kori épületnél is megfigyelték, azonban mindenütt csak néhány sorban, kis foltokban fordul elő. Tudomásunk szerint templomunk az egyetlen, mely teljes egészében ilyen falazással készült, párhuzamára egyelőre még a szomszédos országokban sem bukkantunk. Ezzel a technikával nem tudták kialakítani a sarkokat, nyílásokat és más, statikai szempontból fontos részeket, ezért itt kisebb-nagyobb kvádereket használtak.

Nagyméretű kváderekből készült az egyszerű diadalív két szára is, maga az ív kiugró, élszedett kis vállkövekről indult. A két falrakásmódot nem tudták mindig szépen és főleg jól megoldani, ez különösen a sarkoknál jelentett problémát. Valószínűleg a szentélyíves fala sem sikerült elég szilárdra, bár a vizsgálatok szerint a templomot építő kűmővesek általában igen gondos munkát végeztek. Nem sikerült adatokat szerezni arra, hogy vajon vakolt volt-e a templom, használatának első időszakában.A külső és a belső falsíkokon egyaránt megfigyelhetjük azokat a vízszintes habarcs-sávokat, melyek bizonyára a falazás során keletkeztek. Rajtuk meszelés vagy egykorú vakolat nem mutatkozott. Csupán a belsőben, a járószint közelében találtak vakolatszerű, ujjal kifúgázott felületet a román-kori falon. Ez azonban valószínűleg nem volt jellemző az egész templombelsőre s így nem kizárt, hogy a halszálkás falszövetet eredetileg nem fedte vastag vakolat.

A későbbi, folyamatos temetkezés ellenére a szentélyben megmaradt a legelső, döngölt agyagpadló, s valószínű, hogy a hajó burkolata is ilyen volt. Az eddig leírt templomból sajnos csak, kevés maradt ránk. Jelentős magasságban, de az eredeti falkorona nélkül áll a hajó déli és északi fala. A nyugati falnak csak az alapozása román kori s ugyanezt mondhatjuk a szentélyről is, bár ennek a hajóhoz csatlakozó részén két kisebb, halszálkás rakású részlet is megmaradt. A déli ablakok közül a keleti teljesen ép, a másik kettőből csak kisebb részletek maradtak ránk. Erősen rongált állapotban volt a kapu is, keleti felét nem sikerült teljesen kibontaniuk a szakembereknek, erre a helyreállítási munkák során nyílt lehetőség. Közel ép állapotban tárták fel viszont az északi ablakokat. Ezek lezárását különösen szép kváderekből készítették, köztük a fúgát hófehér mésszel húzták ki.

A templom korát közelebbről nem tudták meghatározni. A vidék településtörténete még nem tisztázott eléggé, így csak annyi bizonyos, hogy a templom 1083, azaz István király szentté avatása után keletkezett, mivel az ő tiszteletére emelték. Maga a templomforma a XIII. század végéig igen kedvelt volt, így pontosabb korhatározásra nem alkalmas. A halszálkás falazástechnika szórványos alkalmazása elsősorban olyan épületeken figyelhető meg, melyeket a kutatás a XI–XII. századra, legkésőbb a XIII. század első harmadára helyez. Valószínű tehát, hogy a templom még a XIII. század közepe előtt felépült. A halszálkakötéses falrakásmód alkalmazásának okait, körülményeit még nem tisztázta az építészettörténeti kutatás, annyi azonban bizonyos, hogy nem kell feltétlenül a technika továbbélésére, a római romok hatására gondolnunk. Román kori építészetünkbe pl. Lombardiából az államalapítás után is átkerülhetett ez az érdekes technikai megoldás…

Forrás:
Feld István: A nagylózsi temetőkápolna építéstörténete

ElérhetőségBejutás módja

Sopronkövesdről Nagylózs felé haladva Nagylózs település elején balra találjuk a temetőt. Itt lesz a kápolna a temető szélén.

A terület szabadon látogatható.