Léva vára (Levický hrad), Léva (Levice) Felvidék, Szlovákia

Léva város Szlovákiában, a Felvidéken, a Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik. 1347-ben említik először „Leua” néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév változata. A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állt. Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. A város legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak. Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár volt.

A Selmeci-hegyek sziklanyúlványaira épített, s mocsarakkal körülvett vár stratégiailag a legjobban védhető végvárak közé tartozott. Az 1270-es években ellenállt II. Ottokár ostromának. Sok más várral együtt ez a vár is a trencséni nagyúr, Csák Máté kezére került. Csák Máté 1321-es halála után Károly Róbert király tulajdonába került, aki még ebben az évben kinevezte várnmaggyá, és egyben Bars vármegye ispánjává Becsei Imrét. Ez egyben azt is jelentette, hogy Léva lett Bars vármegye székhelye.

Ez időben szomorú esemény játszódott le a várban. Zách Felicián a lányán esett sérelem megbosszulásaként Károly király felesége és gyermekei ellen merényletet követett el. Megtorlásul a király a merénylő egész rokonságát kiirtatta. Becsei Imre Léva vára előtt fejeztette le királyi parancsra Zách Felicián lányát, Sebe-t. A férj megúszta annyival, hogy börtönbe zárták, ott is halt meg. Gyermekeiket a máltai lovagrend mentette meg, amikor Máltára menekítették őket. A környező falvakból egyre többen költöztek az erősödő vár alá, ahol egy új település jött létre. A XIV. században kiépült váralja Új -, majd Nagy-Léva néven szerepelt.

Zsigmond király 1395-ben a várat Sárai Lászlónak adományozta. Az 1857. augusztus 23-án megjelent Vasárnapi újság hasábjain Botka Tivadar így írt erről az eseményről:

“Azonban Zsigmond a kormányra jutván, ezen határozatra és a várszerkezet eredeti természetére mit sem ügyelve egy embert szemelt ki, Sáró garamparti szerény faluban birtokoló nemes családnak ivadékát, Sárai Lászlót, hogy ez is egyike legyen azon kevés szerencséseknek, kiket a király az elvénült, vagy elenyészett régi nagy családok helyébe uj nemzetségek törzséül szánt. László tehát a nagy események szinhelyére állittatván, főhivatalokra emeltetett – 1392–1394-ig temesi főispán, majd királyi főajtónálló – három roppant váruradalommal: Léva, Semte, Újvárral (Holics vagy Fejéregyház, Alba-Ecclesia) megajándékoztatott. Igy szünt meg Léva várának országos tekintélye, és lőn bölcsője egy uj, hires magyar családnak, melly a Lévai név alatt 1553-ig virágzott.”

Sárai fia, Péter volt, aki elsőként vette fel a Lévai nevet. Ez a család volt másfél évszázadon át a vár és környékének ura. 1542-ben Lévai Gábor halálos sebet kapott Pest ostrománál. Özvegye Balassa Menyhérthez ment feleségül, aki be is ült a várba, noha a törvényes örökös az ifjú Lévai János, az elhalt Gábor fia volt. 1544-ben Balassa hősiesen megvédelmezte a várat a török támadás ellen. Árulásai, hitszegése és rablásai miatt azonban nem sokáig lehetett maradása. Ferdinánd király büntető hada elől Erdélybe menekült. Dacsó Tamásra bízta a várat a távollétéban, aki csak hosszas, hősies küzdelem után adta fel gr. Nicolas Salmnak, Ferdinánd vezérének.

A várat jogos tulajdonosa kapta meg ezután: Lévai János. Halálával – mivel a család kihalt – a király lett Léva ura. Az uradalom tehát újra királyi tulajdonba került. Kitűnő várkapitányok kerültek a fenyegetett Lévára: Telekessy Imre, majd a hős Thury György. A XVI. században a vár a török elleni harcok gyakori színtere volt. Esztergom 1544-ben történt bevétele után ez volt az ország török ellen védelmet nyújtó 15 végvárának egyike. Hogy a támadásoknak ellenálljon, modernizálták, bástyákkal bővítették.

A török harcok 1574-ben kezdődtek Léva körül. A várost ekkor felégették a törökök, de a vár évtizedekig ellenállt, ami nem is csoda, hisz oly várkapitányai voltak, mint Dobó István, az egri hős, aki 1558-ban lett a vár kapitánya. Dobó nemcsak a vár védelmi megerősítésén munkálkodott, hanem a ma is álló reneszánsz várkastély megépítésén is buzgólkodott. Dobó családjával együtt telepedett meg Léván, a kényelmetlen és szűk vár helyett építtette meg a kastélyt. A kapu fölötti felirat szerint az építkezés 1571-ben fejeződött be, amikor Dobó – összeesküvés vádjával – már fogságban ült.

Kiszabadulva nemsokára meghalt, az uradalmat fia, Ferenc örökölte. Dobó Ferenc halála után a vár Kollonich Szigfrid (Ferenc lányának férje) tulajdonába került, aki minden vagyonát a vár felújítására áldozta. 1605-ben Bocskai seregei sikertelenül ostromolták, Kollonich megvédte Lévát. Kollonich végül annyira eladósodott, hogy halála után nem volt aki eltemesse és adósságait átvegye. A lévai Szent Mihály-templom kriptájában III. Ferdinánd király rendeletére titokban helyezték testét örök nyugalomra.

HOHÓ, EZ NEM CSÁKY SZALMÁJA!

Bethlen Gábor hadai több sikerrel jártak, mint Bocskai seregei. Tőlük Koháry Péter foglalta vissza a várat. 1640-ben Csáky László lévai kapitánynak adományozta III. Ferdinánd király. Csáky jószívű ember volt, szerette jobbágyait, és cséplésnél eltűrte, hogy csak félig csépeljék ki számára a búzát, a többit hazavigyék, és maguknak pergessék ki a megmaradt szemeket. (Amikor a birtok az Esterházyakra szállt, azok gazdatisztjei már nem engedték az effajta cséplést, rászólva a jobbágyokra – azóta ez közmondássá lett: – Hohó, ez nem Csáky szalmája!)

Gróf Csáky László országbíró, Léva ura 1654-ben halt meg; az örökségre Lorántffy Zsuzsanna tartott igényt. A 17. században Léva városát is fal és magas deszkapalánk védte, a falon négy kapu nyílt. A kiújult török támadások miatt a várat az olasz fortifikációs rendszer alapján felújították. Az erődítményt körülvevő védelmi árkot vízzel töltötték fel, a várba való bejutást egy lengőhíd biztosította. Léva vára csak 1663-ban került török kézre. 1633. november 1-én nagy török sereg jelent meg a vár alatt. Léva kapitánya, Bartakovich Gáspár nem mert ellenállni, látván a török túlerőt harc nélkül kapitulált, a következő nap megnyitotta a kapukat.

A vár fokán azonban csak fél évig lengett a török félhold. Bár a vár kapitánya rövid időre Csatra Patra Ali pasa lett, csupán csak 1664. június 12-ig. Ekkor ugyanis a császári hadsereg, Souches tábornok csapata kiűzte a törököt Léváról. A felmentő sereg soraiban harcolt többek közt Balassa Bálint is. Július 20-án zajlott le a híres lévai csata, amely a keresztény hadak fényes győzelmével Léva felszabadítását eredményezte. Ezekben a nehéz harcokban vesztette életét Koháry István, a magyar csapatok legendás kapitánya.

Császári rendelet alapján 1699-ben megszűnt a vár erődítmény jellege, mégis a Rákóczi-felkelés alatt gyakori csaták színhelye volt. Hol a kurucok, hol a labancok foglalták el. II. Rákóczi Ferenc fontos stratégiai központnak tekintette. A leírások szerint 1703-ban Ocskay László, a kuruc csapatok kapitánya itt tartotta esküvőjét Tisza Ilonával. A Trencsénnél 1708-ban vereséget szenvedett kurucok visszavonuláskor a várat szinte teljesen megsemmisítették, hogy ne kerülhessen labanc kézre. A lőszerraktárat felrobbantották, az erődítményt felgyújtották, és a várat körülvevő árkot a kúttal együtt betemették. Így a vár végleg elveszítette hadászati jelentőségét.

Az épségben megmaradt Dobó-kastély, a kapitányi épület és a várudvar további tulajdonosa 1688-tól 1867-ig az Esterházy család volt. Tőlük vásárolta meg a várat és a hozzá tartozó uradalmat egy bécsi bankár testvérpáros, a Schoeller testvérek. Ők voltak a vár utolsó tulajdonosai, egészen a II. világháború végéig. A vár területe jelenleg a Barsi Múzeum (Tekovské múzeum) otthona, amely a széles környék régészeti, történelmi, néprajzi, honismereti és természettudományi gyűjteményeit halmozza fel. A várban különféle rendezvényeket szerveznek, amilyenek pl. a Lévai Várünnepségek. A rendezvények látványosságát növeli azok elhelyezése az újonnan felépített amfiteátrumban.

A LÉVAI VÁR LEGENDÁJA

Zách Felicián, a trencséni Csák Máté hívei közé tartozott, s annak halála után Csák Máté hívei közül Zách Felicián volt talán a legutolsó, aki Károly király hűségére tért, de midőn az általa elfoglalt birtokokat jogos tulajdonosuk visszafoglalta, bosszút forralt királya ellen. 1330. április 17-én kivont karddal támadt az éppen ebédelő királyi család ellen, s mint a történetből tudjuk, a király karját sebezte meg, a királynénak négy ujját vágta le, az ifjú királyi herceget pedig nevelője, a Bars megyei származású Tapolcsányi Gyula fia, Knézicsi Miklós mentette meg. E rémtett nem maradt következmények nélkül. Az országos törvényszékké alakult országgyűlés a merénylő Zách nemzetség ivadékait harmadiziglen kiirtani határozta. Zách Felicián idősebb leánya, Sebe, Kopaj lévai várnagy, malonyai birtokosnak volt a neje. A főispán Sebét a lévai vár fala alatt lefejeztette. Sebe síró lelke a mai napig visszajár a vár falai közé, ahol az elrejtett zugokban keresi férjét és gyermekeit. A riasztó jelenség a hajnal közeledtével tűnik el.

Forrás:

Féja Tibor: Léva

Csorba Csaba-Marosi Endre-Firon András: Vártúrák kalauza III.

Vasárnapi újság, 1857. augusztus 23. / 34. szám

A legenda forrása: Levice / A város hivatalos honlapja

ElérhetőségBejutás módja

TEKOVSKÉ MÚZEUM v Leviciach IČO: 36102849 DIČ: 2021452169 ul. sv. Michala 40 934 69 Levice

Telefon: +421 (0)36 6312 112, +421 (0)36 6312 866 Fax: +421 (0)36 6312 866 E-mail: tmlevice@nextra.sk WEB: http://www.muzeumlevice.sk

Nyitvatartási idő:

Egész évben: novembertől – márciusig

hétfőtől – péntekig 9.00 – 16.00 óráig szombaton és vasárnap 10.00 – 16.00 óráig

április, május, október

hétfőtöl – péntekig 9.00 – 16.00 óráig szombaton és vasárnap 10.00 – 16.00 óráig

júniustól – szeptemberig

hétfőtöl – péntekig 9.00 – 18.00 óráig szombaton és vasárnap 10.00 – 18.00 óráig

Belépőjegy:

állandó tárlat: gyerekeknek és nyugdíjasoknak 1,00 €, felnőtteknek 2,00 € egy időszaki kiállításra: gyerekeknek és nyugdíjasoknak 0,30 €, felnőtteknek 0,60 €