Középkori templom-túra 1.

Balaton környéke, Veszprém megye

A Balatont és környékét különféle szempontokból tanulmányozhatjuk. A nyaralóközönség pihenést keres a Balaton partján és üdülést a csodás tó enyhe hullámaiban. A turista a kedves vidék bájos szépségeiben gyönyörködik, felkeresvén a part-menti helyeket és a Dunántúli dombvidék barátságos hegyeit, vagy a szétszórt községeket és városkákat, ahol a népi építkezés sajátos, oszlopos-tornácos parasztházaival, azok közt pedig nem egyszer a középkorból származó templomokkal találkozik. Most ez utóbbiakat keressük fel a Balaton környékén, itt is Veszprém megyében. (A templomokról több információt kaphatsz, ha a kiemelt linkre kattintasz a szövegben.)

Első úti célunk Berhida – régi nevén Berénhida – község gótikus stílusú kis római katolikus temploma, mely egyedülálló az országban. Tetőzete ugyanis nem fából készült, hanem boltívekkel alátámasztott falazatból áll és a tetőcserép ezen a falazaton nyugszik. A kis egyhajós templom a községnek Peremarton felé eső szélén emelkedik. Szentélye szögletes, benne kelet felé kis romános jellegű ablak nyílik, ami a templom korai eredetére mutat (XIII. század). Ugyanezt igazolja a támpillérek hiánya a szentélynél. Erőteljes nyugati tornya is cseréppel fedett, falazott kősisakban végződik.

A toronyalatti tér a templom előcsarnoka. Címeres zárókövekkel díszített bordás keresztboltozatai a XIV. századból valók. Két nyolcszöges pilléren nyugvó karzata és a szentély baloldalán, gótikus keretezéssel ellátott szentségfülkéje a XV. században készült. Fából való főoltára a XVIII. századi barokk stílus formáit mutatja.

Litér település már valamivel közelebb fekszik a Balatonhoz, a „litéri hasadék”-nak nevezett völgyben, mint Berhida. Litér temploma egykori kapuzatának fennmaradt elemei, a két oszlopfő arra engednek következtetni, hogy a templom az Árpád-korban, a XIII. században keletkezett. Az egyiken madártestű páros sárkány, a másikon növényi dísz látható. 1472-ben, valószínűleg egy átépítéssel kapcsolatban, Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel a templomot. A templom ma a reformátusok tulajdona.

Máma-puszta közel a Balaton partjához, a mai Fűzfő fürdőtelep területén fekszik. Romokban heverő, egykori kis temploma is az Árpád-korban, a XIII. században keletkezett. Négyszögű szentélyének falain még régi falfestmény nyomai láthatók. Az egykori Máma községet, illetőleg a birtokot még Szent István király ajándékozta a veszprémvölgyi apácáknak. Temploma, mint Szárberény (ma Vörösberény) fiókja szerepel 1290 és 1311 közt. Egykor Szent László tiszteletére volt szentelve. A XVIII. század elején még használták.

Vörösberény református temploma a fallal körülvett erődített templomok szép példája a Balaton közelében. A község felső végén alacsony dombon emelkedik a festői képet nyújtó templom, amelyen a középkori gótikus stílus (XIV. század) csekély maradványait találjuk. Ilyen a kerítőfal egyik bejáró ajtajának csúcsíves részlete és a templom déli oldalán emelkedő, barokk sisakos torony alatti előtérből a templom belsejébe vezető ajtó keretelése. Homlokzatain, ahol erre lehetőség nyílt, bemutatták a helyreállítást megelőző kutatás során előkerült korábbi részleteket, ablakokat, az egykori szentélyben a gótikus fali fülke töredékét és a vakolatba karcolták a megelőző építési szakaszok határvonalait.

Szentkirályszabadja a veszprémi plató szélén, a távolabb elterülő Balatonra nyíló Malomvölgy kezdeténél fekvő község, mely eredetileg Szent István király telepítése. A Szent István király plébániatemplomon hat század stílusváltozatait ismerhetjük fel. Félkörös szentélye még a román-kori eredetre vall, a hajó oldalain kiugró támpillérek és a torony szép, kőrácsos ablakai a gótikus stílus korának termékei (vörös homokkőből, a XV. századból).

A toronytérből a templomba vezető ajtó kőkerete a hazai kora-reneszánsz egyik ritka példája (a Rátold család címerével); cseh-boltozatos belseje és az északi oldalán hozzáépített sírbolt a Rosos család jóvoltából készült 1789-ben. Ebből az időből származik szép, copf stílusú színes márvány főoltára is, oltárképén Szent István térdelő alakjával, amint a magyar koronát felajánlja Szűz Máriának. Egykori barokkvonalú toronysisakját 1908 után gúla alakúra cserélték fel.

Nagyvázsony, bár a Balatontól távolabb fekszik, két jelentékeny gót stílusú temploma révén megérdemli, hogy azokat besorozzuk a Balaton-környék műemlékei közé. A község nevét első birtokosától, a Vázsony-nemzetségtől kapta. Első ismert tagja Ákos, aki a XIII. század elején több megye főispánja, később bán, majd a királyné udvarbírája volt. A XV. században Mátyás király a törökverő Kinizsi Pálnak adományozta. A község mai plébániatemploma (az ú. n. alsótemplom) a gótikus stílusú építmények kisebb példája ( 11 méter hosszú).

A támpillérekkel tagolt egyhajós Szent István király templomot hálóboltozat fedi (XV. század). A mai barokk torony négyzetes teste a gótikus hajó nyugati előrészén nyugszik. Halhólyagos tagozású ablakrácsai és a sekrestyeajtó kőkerete is a késő gótikus stílust illusztrálják. A torony alatti térben balról befalazott 1481. évszám szintén ezt igazolja. Belsejében álló három oltár és a szószék a népies, magyar barokkstílus kedves alkotása.

A község nyugati szélén, északra hajló dombháton emelkedik a jóval nagyobb méretű pálos kolostor romja. Ma csak a templom szép arányú késő gótikus szentélyének a nyolcszög felével záródó, észak-keleti fala és a négyzetes kolostorudvar keleti oldalán emelkedő helyiségek romja áll fenn. Ezt a kolostort Szent Mihály tiszteletére Kinizsi Pál és ipa, adonyi Magyar Balázs 1482-ben alapította. Kinizsi Pált halála (1494) után a kolostor templomában temették el…

A következő részben folytatjuk a barangolást a Balaton körül…

Forrás:
Csányi Károly: A Balaton környékének középkori templomai