Csesznek vára, Csesznek

Bár a Magas-Bakony egyik legismertebb várában több őskori lelet és római tégla is előkerült, a legkorábbi épületmaradványok az Árpád-korból származnak. A mai felső vár helyén állhatott a Jakab kardhordozó által építtetett Árpád-kori vár, de ezzel egykorú leletanyag az alsó várban is előkerült. Ezt a várat a későbbi építkezések során teljesen lebontották, csak néhány alapfalmaradvány ismert belőle, de ezek alapján a korai vár kiterjedése sem határozható meg. A ma álló középkori falak nagy része egy periódusban épült meg, ez a nagy építkezés a Garai család birtoklásának kezdetére, a 14. század végére és a 15. század első évtizedeire tehető.

A jelek szerint a Garaiak teljes egészében lebontották a meglevő várat és új tervek alapján a korszak vidéki rezidenciáinak jegyeit követve építtették fel az új várukat. A palotaszerű felső vár magas tömbje a szikla tetejére épült, bejárata a legmeredekebb oldalon nyílott, ahová az ásatási eredmények alapján a mai falszoros helyén eredetileg pillérekre támaszkodó hídon lehetett eljutni. A felső várat falszorosok vették körül, a külső falszoros az alsó várat is magába foglalta. Ez az alsó vár, mely ebben a formában, kőfalakkal övezve tehát szintén ekkor épülhetett ki, a vár védett előtereként szolgált, itt lehetett a gazdasági udvar istállókkal, műhelyekkel, melyek valószínűleg fából épültek fel. A felső vár belső falszorosába az alsó várból kapu vezetett. Bár a kapuból csak az alapfal azonosítható, mai ismereteink szerint ez lehetett az a felvonóhidas bejárat, melynek fennmaradt (s ma a Nemzeti Múzeumban látható) a Garaiak címerét és Garai II. Miklós nádor feliratát viselő szemöldökköve. A Garaiak által felépíttetett vár kiterjedését Giulio Turco olasz hadmérnök a bécsi Haditanács megbízásából készített 16. századi rajza őrizte meg számunkra. Ennek alapján azokra a részekre is következtethetünk, melyek mára teljesen elpusztultak vagy teljesen átépítették őket. Ilyen például az alsó vár kapuja és a mellette levő, sziklára épült torony.

A vár keleti végén egy sziklakúpra különálló, nagy méretű tornyot építettek fel. A toronyba a belső falszorosból hídon lehetett bejutni, a bejárati szint alatt egy ablaktalan, faburkolatos helyiség nyílott, míg a bejárati szint felett valószínűleg faerkélyes emelete lehetett. Ez a torony az itt elhaladó országút felől volt legfeltűnőbb, ez demonstrálta a vár által gyakorolt felügyeletet az út és az utazók felett, akiknek a vár alatt útvámot kellett fizetni. A felső vár háromszintes palota volt, közepén egy kis udvarral. Ezen az udvaron nyílt a vár ciszternája, vízgyűjtője. A ciszternába vezették le a palota egy részének tetejéről az esővizet. A várból származó, ugyancsak a Nemzeti Múzeumban őrzött, nagy méretű, homlokán Garai-címert viselő oroszlánfejes vízköpő kőfaragvány valószínűleg itt volt beépítve és a falba rejtett esőcsatorna vize ezen át ömlött a ciszternába. Az oroszlán természetesen a hatalom és erő szimbólumaként jelent meg a várban. A felső vár palotája háromszintes volt. Alsó szintjén csak egy helyiségnek volt a ciszternaudvarra nyíló ablaka, itt lehetett a konyha és más kiszolgáló helyiségek.

Az első emeleten lakótermek voltak, ezekben tartózkodtak a vár urai és vendégeik. Összesen öt nagy boltozott terem rekonstruálható, ezek közül a keleti terem a legnagyobb, valószínűleg itt kerülhetett sor fogadásokra, vendéglátásra. A második emelet lőrésekkel, pártázattal épült ki, a védelem és az erő jelképeként koronázta meg a várat és részben itt tartózkodhatott a vár őrsége, kiszolgáló személyzete. A vár felépítésének idejét a Garaiak emléktáblán örökítették meg, mely máig fennmaradt. A tábla szövege: Az Úr ezernégyszázhuszonnegyedik évében, Zsigmond római, magyar és cseh etc. király idejében. A Garaiak által felépített váron kisebb átépítésekre már valószínűleg egy-két évtizeden belül sor került, de lényeges átalakításokra csak a török korban került sor.

A főúri rezidencia a török hódítás után a harcok határzónájába került, s a rákövetkező bő másfél évszázadban katonai támaszpont szerepét töltötte be. A vár tetejét, amint a Turco-féle rajzon látható, védelmi okokból lebontották, vagy egy támadásban pusztult el. A felső vár felső szintjét megmagasították és a ma látható ágyúlőréseket alakították ki, s hasonlóképpen jártak el a keleti különálló toronyban is, a korábbi kisebb nyílások helyén. Ekkor épülhetett az alsó vár kaputornya is. Az Eszterházy-család birtokszerzése (1636) után építkezéseket is folytatott Cseszneken. A 17. század második felére tehető az alsó vár több épületszárnyának felépítése, amelyről évszámos bélyeges téglák is tanúskodnak. A vár a Rákóczi-szabadságharcban – hol kuruc, hol labanc oldalon – ismét hadi támaszpont lett a vár, több kisebb javításról van adatunk. A 18. század elején végül újra elérkező békeidőket feltehetőleg egy megviselt állapotú, katonai szempontból korszerűtlen, lakókényelmi szempontból idejétmúlt és elhanyagolt épületként érte meg.

Az Eszterházy család hercegi ágának egyik nagy rezidenciája, Fraknó szintén középkori várból nőtt ki, de korszerűsítése sikeres volt. Ez a példakép lebeghetett Eszterházy Ferenc győri főispán szeme előtt, amikor az 1710-es évektől az örökségül kapott vár felújításához fogott. Kiépítették az új alsó várat a várhegy lábánál, a korábbi alsó várban – mely ettől kezdve középső vár lett – ezekben az évtizedekben átalakították a meglevő épületeket, valószínűleg új emeleteket is építettek rájuk. A felső várat is újjáépítették, néhány újabb ablakot nyitottak a földszinten is, új belső lépcsőt alakítottak ki, lakószintté képezték ki a második emeletet, betemették, megszüntették a ciszternát és annak udvarát és új tetőt kapott az épületrész.

A keleti különálló tornyot, mint hangsúlyos, jelképes építészeti elemet egy szinttel megmagasították és szintén új tetővel látták el. Minden külső kelléke megvolt a kor tájképi romantikát kedvelő ízléséhez illeszkedő várkastélynak, a lakó- és reprezentációs adottságoktól azonban már messze mást várt el a korszak főúri rétege. A cseszneki vár egészében nem tudott mindennek megfelelni. Eszterházy Ferenc terveit valószínűleg nem valósíthatta meg maradéktalanul. Halála után az utána következő nemzedék már csak a Rédén és Bakonyoszlopon felépített barokk kastélyainak parkjába kilovagolva, romantikus távoli díszletként kívánta látni a várat. 1960-ban kezdődött régészeti feltárása révén ma a vár a történeti, művelődéstörténeti adatok kincsesbányája, melyet a műemlékvédelem segít megőrizni az eljövendő koroknak.

Forrás:
Rácz Miklós: Csesznek vára (Castrum 2010/1.)

ElérhetőségBejutás módja

8419 Csesznek, Vár út 51.

EGÉSZ ÉVBEN MINDEN NAP LÁTOGATHATÓ!

kapunyitás: 10 órakor,

kapuzárás: sötétedés előtt 1 órával.

Belépőjegyek: diák, nyugdíjas 500.-Ft, felnőtt 700.-Ft